Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Bemutatjuk a Szatmári Református Egyházmegyét
{{{ alt }}}

Bemutatjuk a Szatmári Református Egyházmegyét

A Szatmári Református Egyházmegye bemutatása


Balla Gábor

levéltáros

Minden tanulmány vagy cikk megjelenésekor fontos szerepet játszik a pontos cím megválasztása. Hiszen a cím az, amely közli az olvasóval, hogy az előtte álló sorokból mire számíthat. Nem véletlenül szerepel itt a bemutatás kifejezés, a történet vagy történelem helyett. A Szatmári Református Egyházmegye történetét megírni, egy komoly és nagy feladat. Nem is egyszerü, mert az egyházmegye területe többször is változott és sok egyházközség pedig, immáron évtizedek óta, a határ tulsó oldalán található. Más egyházközségek pedig ma már más egyházmegyékhez tartoznak, holott történelmük rövidebb-hosszabb időszakai a Szatmári Egyházmegyéhez kötik őket. Történelmet nem lehet írni néhány oldalban. Jelen írás az egyházmegyét inkább bemutatni szeretné, jelen formájában, természetesen utalva az egyházmegye mai formában lévő kialakulásának az előzményeire is. A történelem pedig az egyes egyházközségek saját életének alakulásán keresztül, azok megismerése által beszédesebben nem szólhat.

A mai Szatmári Református Egyházmegye 1994-ben jött létre, amikor kivált az akkori közös Nagykárolyi Egyházmegyéből. Így a Szatmári Református Egyházmegye közel múltra tekintő bemutatásánál két időszakról tárgyalhatunk: az 1994. előtti időszakról, illetve az 1994-et követő mai napig is fennálló, változásokat hozó időszakról.

Az 1994. előtti időszak rövid ismertetése

Az elmúlt évtizedekben a Szatmári Református Egyházmegye sorsának alakulását a világ és a belpolitika egyaránt negymértékben befolyásolta és alakította. 1920-ig, a trianoni békediktátum megkötéséig, a mai Szatmári Egyházmegye területén található egyházközségek két egyházmegyéhez tartoztak: a Szatmári és a Máramoaros-Ugocsai Egyházmegyéhez. A határmódosítást követően egyházközségeink, az átalakult Nagybányai Egyházmegyébe lettek bekebelezve. Később megalakult a Nagykárolyi Egyházmegye s a gyülekezetek egy részét ide csatolták. 1950-ben ismét változik a helyzet, a tartományok és rajonak kialakulása miatt. Ez sem volt azonban végleges, hiszen 1967-ben alakultak ki a ma ismert megyék és ez, az addigi helyzetet megint átrendezte. Tulajdonképpen ekkor alkult ki az a Nagykárolyi Egyházmegye, amely kiterjedését és gyülekezeteinek a számát tekinteve is, tekintélyesnek számított. A szatmári elnevezés, egyházmegyei vonatkozásban megszünt. Így történhetett meg, hogy nincs egyetlen olyan egyházközség sem a jelenlegi Szatmári Református Egyházmegyében, mely fennállása óta ne tartozott volna már két, vagy több egyházmegyéhez is.

A változást – 1990-  követően több alkalommal és több fórumon is szóba került, hogy a hetvennégy anyaegyházközséget magában foglaló Nagykárolyi Egyházmegye megosztásával létre kell hozni a Szatmári Református Egyházmegyét. Az egyeztetések több évet vettek igénybe. 1994-ben Szamoskrassón tartott lelkészértekezleten, Tőkés László püspök úr jelenlétében kimondta a közgyülés az egyházmegye megosztását, melynek fő oka a nagy kiterjedés volt és az ebből fakadó minden más gond és nehézség is. A határvonalat a földrajzi fekvés határozta meg az újonnan alakult Szatmári Egyházmegye és a megmaradt Nagykárolyi Egyházmegye között. Ugyanekkor az ún. Avas tájegységhez tartozó gyülekezetek, holott Szatmár megyében találhatóak földrajzilag, de a Nagybányai Református Egyházmegyéhez kerültek át. Ezek a következők: Avasújváros, Köszegremete, Avasfelsőfalu és Vámfalu.

Az újonnan alakult Szatmári Református Egyházmegye

1994-ben megtörtént tehát egyházmegyei átalakulás, immáron nem határmódosítások vagy az állam által véghezvitt változtatások miatt, hanem közös akaratból, egyházi gyakorlati szempontokat figyelembe véve. A Szatmári Református Egyházmegye kivált a Nagykárolyi Református Egyházmegyéből 1994-ben, magában tudva 42 anyaegyházközséget, 8 leányegyházközséget és 7 szórvány gyülekezetet a korabeli adatok alapján. Az újraalakított Szatmári Református Egyházmegye, még abban az évben az egyházmegyei választások során megválasztotta tisztikarát. Esperes lett: Sipos Miklós szamoskrassói lelkipásztor, főgondnok Tóth Géza a Szatmárnémeti Láncos Egyházközségből, lelkészi főjegyző pedig Fodor Lajos halmi lelkipásztor lett. A megmaradt, lecsökkent számú és kiterjedésű Nagykárolyi Egyházmegyét, továbbra is Balogh Sándor esperes úr pásztorolta.

Az újraalakúlt egyházmegye lélekszáma, az 1994. december 31-ei lelkészi jelentések alapján 34.325 lélek volt. A lélekszám az elmúlt tizenhat esztendő alatt sajnos állandó csökkenést mutat: pl. 2000-ben 28.695 volt egyházmegyénk lélekszáma, míg ez 2009-re 23.402-re apadt.

Az elmúlt tizenhat esztendő alatt sok változás történt. Az egyházmegye lelkészei továbbvitték a megkezdett feladatokat, újakat vállatak fel az egyházi élet minden szolgálati területén. Új egyházközségek is jöttek létre, legutóbb Erdőd vált anyaegyházközséggé 2009-ben. Legnagyobb változások a szatmári gyülekezetek életét érintették. Míg régen két egyházközség volt Szatmárnémetiben: Németi és a Láncos gyülekezetek, az idők folyamán létrejött a Kültelki egyházközség (1991-ben), a Szigetlankai Református Egyházközség (Németi egyházközségből kiválva 1996-ban) és a Szatmár Szamosnegyedi Egyházközség (2000), amely a legnagyobb lélekszámú egyházközsége a Szatmári Református Egyházmegyének. Így jelenleg egyházmegyénk 45 anyaegyházközséget számol, ahol szolgálnak lelkészeink és munkálkodnak egyháztagjaink.

A 2010-es esztendőben megtartott egyházmegyei választások teljes változást hoztak a Szatmári Református Egyházmegye tisztikarát illetőleg. Sipos Miklós esperes úr helyét, ki tizenhat esztendőn keresztül vezette az egyházmegyénket, Kovács Sándor egri lelkipásztor vette át. A főjegyző Király Lajos batizi lelkipásztor lett, míg a főgondnoki tisztséget Csűry Miklós testvérünk vette át. Az Mindenható Isten áldásában bízva, tudjuk azt, hogy a magunk mögött hagyott útra való megemlékezésünk adja nekünk ugyanakkor azt a bizonyosságot is, hogy az előttünk lévő úton is Ő vigyázz reánk.

“El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útaidon és akkor boldogulsz. Légy bátor és erős, ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” Józs 1, 8-9