„Valahányszor fölszállt a felhő a sátorról, elindultak…”(4Móz.9,17)
A kiválasztottak igen körülményesen indultak el az egyiptomi fogságból, annak ellenére, hogy Isten felhővel és tűzoszloppal jelezte a járható utat. A haladást és megállást a jelek felszállása és megnyugvása irányította. A honfoglalók táborában ez a csoda Isten sátorházánál történt, éppen ezért folyamatosan az Úr házát figyelték. A jelekre engedelmeskedtek, így töltve be a Mindenható parancsát és rendeletét. Bár hosszú és nehéz úton, de hazaérkeztek.
Az ősi híradást olvasva vannak, akik hiányolják ezt a közvetlen vezetési technikát, mások inkább mesének tekintik, nehogy Isten szeretete derüljön ki. Itt vagyunk mindenféle újkor alkonyán, mindenféle szégyenteljes tévedés hínárjában és tanácstalanul nézünk körbe, szédülünk az egymást bántó vádak között. A becsületesebb vélemény szerint nincs ez így jól, a botránykavarók szerint pedig, lehet ezt a posztmodern sorsot mélyebbre is vinni. Gyermekkoromból gyakran előlép egyik tanárom arca, aki ha meglátott és éppen nem készült az órára, lelkészédesapámra való tekintettel ócsárolta a teológiai oktatást, majd az egyház évezredes vélt, vagy valós hibáit adta elő. Gyakran éreztem azt, hogy bosszúja súlyos lelki zavarból fakad, néhány év múlva magára hagyva találtak rá holtan.
Rengetegen lettek áldozatai a templomkerülésre kötelező egyházgyűlölő hatalomnak. Ennek hatása máig tetten érhető, nemcsak az idősek között, hanem az utódok között is. A kikényszerített és lassan kritikátlanul elfogadott minta több emberöltőn keresztül mélyült és generációk kellenek, hogy enyhüljön az átok. Isten azért emlékeztet, és azért szólít meg, hogy megbízzon bennünket, mint alkalmas eszközöket felhasználjon az Ő rendteremtő munkájában. Az egyházüldözők metódusa tiltott Krisztus követőinek. Hatalommal nem lehet eredményt elérni, a gúnyolódás is tévút, a leszámolásra és elszámoltatásra sem kaptunk felhatalmazást.
A bizonyságtevő egyháznak és szolgálattevőjének nem marad más, mint a legszebb és legáldásosabb feladat. Állhatatosan követni és másokat is meghívni az Úr hajlékába. Figyelni az ott lévő eseményekre. Ma is van felszálló és alányugvó felhő-, és tűzoszlop. A bizonyosság fellegei vesznek körül bennünket ott, ahol testvérek közösséget keresnek egymás között, és közösséget a Szentháromság egy örök igaz Istennel. Az igehirdetés, imádság, sákramentumok pontosan kijelölik utunkat, a kellő időt, alkalmas és alkalmatlan helyzetet, amelyek hasznosak lesznek Atyánk akaratából.
Isten gyermekeinek az éber figyelésen kívül vállalniuk kell a rendelések és parancsolatok betartásának és betartatásának egyáltalán nem népszerű feladatának a betöltését. Tudnunk kell, hogy nem vagyunk egyedül ebben az emberfeletti munkában, a jutalmunk pedig Istentől van.
Csűry István püspök
(A képen Sass Kálmán mártír lelkipásztor szobránál dr.Lezsák Sándor Magyarország parlamentjének alelnöke.)