Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Alakformálás James mesterrel – Reformáció

Alakformálás James mesterrel – Reformáció

Úgy látom, hogy olyan korban élünk, amelyben egyre többen odafigyelnek testi egészségükre és az alakjukra. Nem feltétlenül rossz ez, persze lehet túlzásba is vinni.

Reformáció ünnepe van, formálódjunk mi is! Formáljuk mi is alakunkat, testünket, de ezúttal nem manikűrös, pedikűrös, fitnesz-edző, plasztikai sebész segítségét kérjük, hanem James-tesót, Jézus testvérét, azaz magyar nevén Jakab apostolt, akinek levelét az utóbbi napokban amúgy is olvashattuk a Bibliaolvasó kalauz alapján.

A teljesség igénye nélkül vegyünk most, közvetlen vagy éppen közvetett módon, néhány testrészünket szemügyre, amiről az apostol is beszél, és amiben sürgősen szükségünk van reformációra.

A nyelv

“A nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.” (Jak 3,5-6)

Nem kell most a rúzs, meg a rizsa. Sokkal fontosabb, égetőbb problémára utal itt az Ige. Felbecsülhetetlenül nagy károkat tudunk okozni szavainkkal. Nyelvében él ugyan a nemzet, de bele is tud halni, még akkor is, ha átvitt értelemben önző célokra, saját előnyére használja.
Fontos, hogy nyíltan, tisztán és érthetően beszéljünk, ne zavarosan, és ne öncélúan. Aki nem tudja magát világosan kifejezni, annak valószínű a gondolatai is sötétek.
Valamikor csak úgy kiszalad a szánkon néhány szó, amit nem győzünk utána helyre tenni, nem akartuk… Itt sokan azt a tanácsot szokták adni: számolj el előbb tízig, aztán beszélj. De ez csak részmegoldás. Valójában a szívvel van a baj. Szívbetegek vagyunk. Szívátültetésre van szükségünk. Új szívre van szükségünk. És valaki ezt ígéri is.
Sajtósként, aki szokott néha konferálni is, egyetlen tanácsom lenne: add át a mikrofont, add át a szót Jézusnak! És akkor fogunk tudni a szeretet nyelvén szólni. Lackfi János kortárs költő egy kicsit modernebbül fogalmazta meg szeretethimnuszát, de aktuális mondatait nyelvünk megformálása céljából adom tovább:

„A szeretet nem piszkál, nem listáz,
nem mószerol, nem pletykál, nem sumákol,
nem hergeli magát, nem hergeli a másikat,
nem relativizál, nem bagatellizál, nem hitetlenkedik,
nem gázol át a másik érzésein, nem követel, nem vár el,
nem emlékszik pontosan minden bántásra,
nem emlékszik pontatlanul se a bántásokra,
egyetlen bántásra sem emlékszik,
elfelejtette mindet, de nem bambaságból,
nem valóságtagadásból és nem menekülésből,
hanem felmérte, hogy bántások,
hogy süllyesztőbe valók, megsiratta,
és eltemette szépen mindet.
A szeretet átkot áldással viszonoz,
nincs olyan erős vegyszer vagy atomtámadás,
amely megszüntethetné.”

A fülbe való

„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.” (Jak 1,19-20)

Nem mindegy, hogy mit beszélünk, de az sem mindegy, hogy mit hallunk meg. Szinte kortól függetlenük jellemző ránk az, hogy a szelektív a vallásunk, vagyis a hallásunk. Sokszor a rosszat hamar kihalljuk egy beszélgetésből, beszédből. Tudunk rajta rágódni, olyannyira, hogy gyomrunkat is megfekszi, az éjszakánk is rámegy. És van olyan is, hogy csak a számunkra kedvezőt halljuk ki.
Szeretünk a szavakkal pingpongozni. Jól vállon veregetjük magukat akkor, ha a hallottakra gyorsan tudunk reagálni. Le tudjuk húzni a labdát. És ha nem jön azonnal a válasz, akkor meg szintén az éjszaka folyamán gyötrődünk: de kár hogy nem jutott eszembe akkor a válasz. Hidd el, olykor nagyon jó, hogy nem vágtál-, nem sértettél vissza. Ne bánkódj sose ezen!
Bármennyire is igazad van, akkor, amikor haragszol, lehet, hogy a magad igazát szolgálod, de az Isten igazságát nem. Jakab azt mondja, hogy mindez tanulható, megtanulhatsz jól, jót hallani.
A fül halláson kívül az egyensúly-érzékelést is szolgálja. Ha egészséges a fülünk, még egyensúlyozni is tudunk, és nem túlzásokba, nem szélsőségekbe esni.
Isten mérhetetlen kegyelme az, hogy a halál felé tartó ember érzékszervei közül általában a fül adja fel a szolgálatot legutoljára, ráadásul becsukódni sem tud magától. Milyen jó, hogy a hit hallásból van. Isten szól hozzánk, kérdés, hogy meghalljuk-e. C.S Lewis azt írta: „Isten az örömünkön keresztül suttog nekünk, lelkiismeretünkön keresztül beszél hozzánk, fájdalmunkon keresztül pedig kiált. Isten a fájdalmat használja fel egy süket világ felkeltésére.” Tényleg addig kell várjuk, míg fáj? Isten Igéje a fülbe, s aztán a szívbe való.

A lelki manikűrös, pedikűrös

“Testvéreim, amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók.” (Jak 2,1)

Még az ujjaink sem egyformák! – szokták mondani azok, akik különbözőségeinkre utalnak. És ez igaz is: Isten mindannyiunkat egyedinek teremtett. De sajnos ezt akkor is hallottam már valakitől kifogásként, amikor megpróbálta alátámasztani a személyválogató magatartását.
Vannak egészséges prioritások, ez kétségtelen. Jobban kell szeretnünk azokat, akik mellettünk vannak, mint másokat: családtagjainkat, szeretteinket, hozzánk tartozókat… Ezt nem is vonhatja kétségbe senki. A kivételezésnek azonban nincs helye a családban (lásd Jákób és József esetét), de nincs helye a gyülekezetben sem.
Jakab apostolnak valószínű volt ilyen tapasztalata. Láthatta a fényes ruhában megjelenő gyülekezeti tagot főhelyre ülni, és láthatta a rongyos rabszolgát megaláztatva mellőzöttnek lenni. A testvérek közösségében nincs semmi keresnivalója ilyen magatartásnak. Az egyházban nincsenek VIP-ek! Lelki halászokként nekünk nem a halak visszadobása, ilyen-olyan okokra hivatkozva, a feladatunk, hanem minden típusú hal fogására el lettünk hívva: az aranyhaléra is, no meg a cigányhaléra is. Ha vannak olyan hajléktalanszálók, melyekről azt mondják, hogy alacsonyküszöbű, azaz mindenki jöhet, akkor az egyház is ilyen alacsonyküszöbű kell, hogy legyen: mindenkinek helye van benne. Mi pedig ehelyett kerítéseket építünk. Nincsen személyválogatás, még akkor sem, ha az ujjaink sem egyformák.

A lelki fitneszedző

“Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2,17)

Reformáció ünnepén az 5 SOLA hangsúlyozásokkor a cselekedeteket gyakran elbagatellizáljuk. – Sōla Scriptūra (egyedül a Szentírás); sōlā fide (egyedül hit által); sōlā grātiā (egyedül kegyelemből); sōlus Christus (egyedül Krisztus); sōlī Deō glōria (egyedül Istené a dicsőség). –
Természetesen ez arra utal, hogy nem jó, ha izzadságszagúak a cselekedeteink, nem jó, ha törvényeskedésbe, dicsekedésbe csap át keresztyén életünk. Azonban, ha elfogadtuk Isten kegyelmét, az irgalmasságot gyakorolnunk is kell, különben létrejön a lelki dugulás.
Az adós szolgáról szóló példázatban (Mt 18,21-35) Jézus erről beszél. Ott a szolga elfogadta a király kegyelmét (volt IMPUT), de nem adta tovább (hiányzott az OUTPUT). Isten kegyelme márpedig árad (Ezékiel 47) és ha azt nem adjuk tovább, eldugulunk, és a kegyelmet sem fogjuk tudni befogadni. János apostol szerint, aki azt mondja, Istent szereti, a felebarátját pedig gyűlöli, az hazudik, mert akkor az Isten sem szereti igazán. Jézus pedig akkor, amikor Péter azt mondja neki, még harmadjára is, hogy szereti őt, akkor azt a határozott utasítást adja: legeltesd az én juhaimat, azaz bennük mutasd meg azt, mennyire szeretsz engem.
Gyakorold az irgalmat, ha egyáltalán elfogadtad. Nem elég bizonyságot tenni szóban. Aki szomjas, az nem kiselőadást akar hallani a H2O-ról, hanem inni akar.
A mi lelkünk fitneszedzője erőt ad ahhoz, hogy mindezt gyakorold rendszeresen, neked pedig lehetőséged az, hogy nap mint nap tedd. A szeretet tett. Bocsáss meg! Légy irgalmas! Van miből. S, meglásd milyen erős leszel, mert ehhez kell igazán az erő. És az izmod mellett lelki alakod is formálódik. Csinosítsd így is magad!

Orrplasztika

“De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad.” (Jak 4,6)

Nem az orr nagyságával van itt baj, és nem is a formájával, hogy pisze vagy nem pisze… A szaglószerv pozicionálásával van a gond. Azaz olykor túl magasan hordjuk. Az alázat a keresztyén ember egyik legfőbb erénye.
No, nem az alázatoskodásról beszélek. Az olyan, mint a műméz, émelyitő és egészségtelen. Ha az alázat csak viselkedés, az inkább gyalázat. A sunyi ember nem alázatos, hanem gyalázatos.
És nem is a megaláztatást propagálom. Valamilyért a nem keresztyén emberek, liberalisták, sőt ateisták olykor számon kérik azt a tulajdonságot a krisztusiakon, melynek még a nyoma sincs saját magukban. Álljon meg a verekedés! Ez pont olyan, mint, amikor a koldus vádaskodva követeli az adományt, mert neki az jár. A keresztyén ember nem arra való, hogy bármikor beletöröljék a cipőjüket az emberek, mert Jézus azt is mondta tanítványainak: „Legyetek okosak mint a kígyók és szelídek, mint a galambok!” (Mt 10,16)
Az alázat önként magunkra vállalt jellemző. És aki tud alázatos lenni, azt nem lehet megalázni, mert az alázat nem viselkedés, hanem életforma. Az alázat alapja Krisztus felém gyakorolt kegyelme, miszerint elfogadom, hogy Isten elfogad engem, még akkor is, ha elfogadhatatlan vagyok.
Ha Isten ellensége akarsz lenni, légy kevély, gőgös, büszke. De soha ne magyarázd ki azzal ezt, hogy te vastagnyakú kálvinista vagy. Ez badarság! Ez nem a makacsság, hanem a kitartás, az állhatatosság jellemzője. A vastagnyakú kálvinista az, aki az élete árán is kitart Krisztus mellett… még akkor is, ha gályarabságba kell mennie, még akkor is, ha száműzötté vállik, még akkor is, ha meg kell halnia ezért…
Ha makacsok vagyunk és kevélyek, akkor ne csodálkozzunk, hogy a falba ütközünk. Arra mindenképpen számitanunk kell, hogy Isten az orrunkra koppint. Legyünk makacsul alázatosak! Ez a kálvinista módi.

Lehetne talán még folytatni, de a lényeg úgy is a szív reformációja. Azaz először az új szív átvétele és annak szüntelenül az Isten kezében tartása. Semper reformari. Ezt az alakreformot életünk végéig végezni kell, olyannyira, hogy amikor meglátnak, akkor belső kisugárzásban egészen a megszólalásig hasonlítsunk Krisztusra! Ámen!

Rácz Ervin

Szóljon hozzá