Kezdőlap / Pünkösd 2011 / A Szentlélek munkája – Ez 47,1-5

A Szentlélek munkája – Ez 47,1-5

Ezékiel próféciája szemléletesen tárja elénk a Szentlélek munkáját. Mert miről is szól ez az ószövetségi prófécia? Arról, hogy ha újra felépül a jeruzsálemi templom, akkor az oltár mellől egy forrás fakad, amely kifolyik a templom ajtaja alatt, és ahogy távolodik s templomtól, egyre szélesebb és mélyebb folyóvá duzzad. Ez a folyó beleömlik a Holt tengerbe, és ott, ahol semmi élet nem volt, életet teremt.  

Mi ez a víz? Miért sorolja olyan részletesen a Szentírás, hogy először csak bokáig ért, aztán térdig, azután derékig érő folyó, ötszáz méterrel később pedig, ahol szintén megmérték, már nem lehet megállni benne, hanem csak úszni lehet, olyan nagy lett. A próféták sokszor Isten igéjét hasonlítják az élő vízhez. Jézus pedig Szentlélekről mondja, hogy a Lélek is hasonló az ilyen bőven áradó vízhez, aki nemcsak azt tisztítja meg, akibe beleárad, hanem rajta keresztül mások számára is áldás lesz. A hívő ember azt tapasztalja, hogy Isten egyre gazdagabban adja az Ő Lelkét. Előbb csak bokáig ér, aztán térdig, aztán derékig, aztán már csak úszni lehet benne. Mit jelent ez?
Először csak bokáig ért.  Az ókori ember többnyire mezítláb járt, éppen ezért a lába mindig piszkos volt. Így tehát ha bementek egy házba, a lábat leöblítették, megmosták. Mit jelent tehát az, hogy a víz, ami Isten Szentlelkének a munkáját jelképezi, először csak bokáig ért? Azt, hogy aki Isten Szentlelkét kapta, az mindenekelőtt arra lesz figyelmes, ami az életében piszok, szenny, bűn. Isten Szentlelke tudja ráirányítani a figyelmünket a ránk legjellemzőbb vétkekre és rossz szokásokra, csak Ő tud belülről meggyőzni arról, hogy az valóban tisztátalanság, és arról is, hogy ettől meg lehet tisztulni.
Ez történt az első pünkösdkor Péter prédikációja nyomán is. Péter beszélt Jézus kereszthaláláról, feltámadásáról, és mi lett ennek a következménye? Azt olvassuk, hogy akik hallgatták, azok közül sokan szívükben megkeseredtek. Szentlélek rádöbbentette őket arra, hogy mit tettek ők, amikor keresztre juttatták az ártatlan Jézust, és Jézus mire volt képes érettük. Egyszerre fájni kezdett mindaz, amit Isten és egymás ellen addig elkövettek és nem akartak tovább úgy élni. Ezért hangzik a kérdés: most akkor mit cselekedjünk? Tehetünk-e valamit azért, hogy az életünk másként folytatódjon? Péter azt mondja: tehettek. Bánjátok meg bűneiteket és kapjátok a Szentlélek ajándékát.
Minden ember életének Isten szerinti megváltozása ezzel kezdődik. Ha maradunk az eredeti képnél, akkor most már jól fogjuk érteni: piszkos a lábam, szennyes az ajkam, a fantáziámról nem is beszélve, az indulataimról nem is szólva, de nem akarok tovább így élni. És ez mindig a Szentlélek munkája. Ha csak bokáig is ér a víz, az már a Léleknek munkája, és nagy dolgok követik ezt.
Mi a következő? Kicsit lejjebb megmérték, és ott már térdig ért. Az ókori emberek közül sokan térden állva imádkoztak. Az ember ezzel is kifejezi az Isten előtti alázatát. Mit jelent tehát ez második kép? Azt, ahogy ha valaki már látja az életében levő szennyet, azt megvallotta és bocsánatot kapott rá, akkor elhárult az akadály ami közte és Isten között volt. Most már lehet beszélgetni egymással, az ilyen ember megtanul beszélni Istenhez, megtanul imádkozni. Pál apostol a rómabeliekhez intézett  levelében írja: „Ugyan 161gy segít a Lélek a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogy kell, de maga Lélek esedezik érettünk kimondhatatlan fohászkodással.” Egészen közel enged önmagához Isten a Szentlélek által. Erre vonatkozik az, hogy térdig ér a víz.
Aztán kicsit lejjebb megint megmérték ezt a patakot, és ott már derékig ért a víz. A derék az erőnek a jelképe a Bibliában. A mi szép magyar anyanyelvünk azt mondja: derekasan helytállt. Ez azt jelenti: volt ereje elvégezni azt, amit reá bíztak, azt derekasan megcsinálta. Itt arról van szó, hogy valaki azt az igét, ami benne már elkezdte a munkáját, továbbadja másoknak. Tud erővel beszélni Jézusról, és ez mások számára is életet jelent. Péter apostol olyan erővel beszélt Jézusról pünkösdkor, mintha maga Jézus szólott volna, és sokaknak az élete megváltozott.
Itt tehát már nemcsak arról van szó, hogy rádöbbenek: rászorulok Isten megtisztító kegyelmére, Nem is csak arról, hogy milyen nagy kiváltság, hogy kiönthetem a szívem a mindenség Urának, hanem arról van szó, hogy itt már Ő használni kezd engem. Az Ő megbízásában, az Ő küldetésében mondom az igét másoknak, és ez úgy érkezik meg sokak szívéhez, mint amit Ő maga mondott. A hívők szívében Isten mentő szeretetet ébreszt mások iránt, személyválogatás nélkül. Van Mondanivalóm, szeretem azokat, akik közé küld az én Uram, és tudom, rajtam keresztül Ő maga cselekszik.
Végül azt olvassuk, hogy egy bizonyos pont után már nem lehetett átgázolni a folyón.  Olyan mély volt a víz, hogy már nem lehetett mást tenni, csak ráfeküdni és úszni. Isten Szentlelke ide akar eljuttatni mindnyájunkat, amikor egészen az Ő kegyelmére bízzuk magunkat. Amikor engedem, hogy a kegyelem gazdag árja sodorjon oda, ahol Ő használni akar, addig, amíg Ő jónak látja. Amikor teljes bizalommal ráhagyatkozik valaki Istenre. Amikor egészen átjárja az embert Isten szentsége, amikor mindent az élő víz, Isten igéje határoz meg, amikor minden a Lélek uralma alá kerül. Minden gondolatunk, minden szavunk, minden tettünk, amikor arra használhat Isten, amire Ő akarja.
Először bokáig, de az is nagy dolog, aztán térdig ér a víz, Istennel kapcsolatba kerülünk, aztán derékig, vesztek erőt, miután Szentlélek eljön reátok, és lesztek nekem tanúim, – mondja Jézus az övéinek – utána már csak úszni lehet, egészen rábízza magát az ember Isten kegyelmére.
Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének az ünnepe. Ezt sokan körülöttünk ma már nem is tudják. Isten Szentlelke ma is gazdagon árad, ebbe a folyóba bele lehet lépni. Isten Lelke indítson minket, mi meg engedjünk neki, és lépjünk bele először csak bokáig, később egészen odáig, hogy egész lényünket átjárja Isten Szentlelke.
Sipos Miklós (Harangszó, 2009)

 

 

Szóljon hozzá