Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / A Láncos templomban konfirmáltakról

A Láncos templomban konfirmáltakról

Medve A. Sándor Szamos-negyedi presbiter KONFIRMÁLTAK ANYAKÖNYVE 1865-1915; 1916-1965 címmel írt könyvet, két kötetben a Láncos templomban konfirmáltakról. A szerző neve nem ismeretlen a szatmáriak körében, hisz a Szatmárnémeti Vasútmelletti Református Temető „lakóinak” ismert és nagyközönség által ismeretlenek neveit is bemutatta már előző könyvében.

A szerző lapunknak elmondta: „Többször kutattam a Láncos templom parókiális könyvei között, így akadtam az 1865-1926 közötti Konfirmációs Anyakönyvre. Megragadtak a beírások, minden növendék saját kezűleg írta be a nevét és egyéb adataikat. Nem lehet vissza adni ezeket a kerek betűket. 2017-re a Reformáció 500. évfordulójára szerettem volna valami maradandót alkotni, de tovább tartott nem tudtam a tavaly befejezni. Mostanra készült el. Először az 1865-1926 közötti időszakot dolgoztam fel, de ez túl hosszúra sikerült, mert akkor még nem volt ritka a közel 200-as konfirmáltak száma. Ekkor határoztam el, hogy 50 éves szakaszokra bontom: első kötet 1865-1915; második kötet 1916-1965, talán egyszer meglesz, a harmadik kötet 1966-2015, a negyediket koromnál fogva már nem vállalom…”

A könyveket már be is mutatták a Láncos templomban, ott a szerző megemlítette, hogy egy kedves hölgy, aki az előtt való nap vette a kezébe ezeket a könyveket küldött egy üzenetet, melyben kifejtette, sok ez sok emléket felelevenített benne a régi időkből, még Horthy Miklós bevonulásáról is.

Korda Zoltán lelkipásztor a következő szavakkal ajánlja a köteteket: „a Konfirmáltak Anyakönyve értékes egyházi és történelmi bizonyíték, melynek alapján nemzedékek névsorát vehetjük kezünkbe. Olvashatjuk azok neveit, akik a történelem során hűségesek maradtak Anyaszentegyházukhoz valamint hűségesek életük, az egyházuk urához, Jézus Krisztushoz’. Továbbá ’ történelmi bizonyítéka annak, hogy ezer éves keresztény múltunknak fontos színhelye, az ősi magyar föld, Szatmárnémeti és Szatmár megye az ő keresztyénségével lassan 500 éve.”

Bóor Béla tanár úr a következő szavakkal mutatta be a könyvet a véndiáktalálkozón: „A konfirmáció nem kis jelentőségű döntést hozás a serdülő gyermek lelki életében. A megkeresztelt ember, mint aki megkapta a Szentlélek Istentől, a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot, a Református Egyház keretében, Jézus Krisztus mellett hozott személyes döntéséről… E névsor elibünk tárja, felidézi többek között egykori szeretetteink, ük- és dédapáink, nagyapáink és szüleink neveit megmentve ez által a feledés homályától. Az egyre idősödő olvasóinknak jól esik felidézni a régi idők emlékeit, eltávozott szeretetteinket, olyan arcokat, melyet már rég eltűntek, köddé váltak, elporladtak, olyan eseményeket, mozzanatokat, melyek jó vagy rossz, de maradandóan rögzült, meghatározó élményt jelentettek. Szükség van az emlékezetre. Kell-e még külön bizonyítani, hogy érdemes megvenni, lapozgatni és vigyázni e könyvre.”

A könyv megtalálható a Láncos templom lelkészi hivatalában.

Szóljon hozzá