„Régóta lakom már együtt a békesség gyűlölőivel. Én békét akarok, de amint megszólalok, ők mindjárt harcra készek.”– (Zsolt 120,6-7)
A babiloni fogság utáni kor testileg, lelkileg megpróbált embere esélyt kap a megújulásra, és lehetőséget az anyaország újjáépítésére. Lélegzethez jut az ember, a teremtett világ sóvárgása enyhülni látszik. Ebben a viszonylagos nyugalmi állapotban elrettentő a tragikus hír, hogy a zsoltárköltő „a békesség gyűlölőivel” kényszerül együtt lenni. Szorongását alig kell vizsgálni, hiszen építési lendülete, rombolók indulatával találkozik; fejlődési szándékát önrontók támadják; a törvények tisztelőjét a bűnt kiszolgálók pénzbandája ítélet alá vonja. Akkor sem volt jó a jobban élni vágyók közérzete.
Ma is igaz sajnos, a békesség gyűlölői mellettünk, közöttünk, felettünk virulnak. Szennyezik a levegőt parlamentekben, hátráltatnak a közéletben, giccsesítik a művészetet, alvilági szintre kényszerítik a kultúrát, megrontják a gyermeket, tönkre teszik az oktatást, szervezett akciókkal támadják a keresztyén gyülekezeteket. Félelmetes az, amikor a törvénytipró ül a bírói székben, amikor tolvaj őrzi a közvagyont, amikor garázda lesz a nyugalom fenntartója, amikor az ördög cimborája Krisztusról szónokol.
Keresve ennek a keserves állapotnak az okát eljutunk a gyűlölet eltagadhatatlan valóságához. Lényegében újra felismerhető, újra megfogalmazható az idézett zsoltár felismerése, hogy a mélyek mélyén történik a békesség gyűlölete. Olyan állapot ez, mint amikor a boldogságra rázavarják az erőszakot, az örömöt viszályba keverik, a szépre ocsmányságot öltenek. A megkeseredett és elbizonytalanított ember, mint a zsoltáros, ilyen gondolatokkal, hasonló érzésekkel közelít a templom lépcsőihez. Isten házához érkezik. Lehet, az otthonmaradás kísértése elérte, útközben a visszafordulás csábítása sem volt könnyű, de győzött a lélekemelő, ugyanakkor lélekmentő késztetés, azaz otthon lenni a Gondviselő közelében. Keresni a választ az élet embertelen körülményeire, a világ megbolondulásának okaira, az elbizonytalanodás terhének megszüntetésére. Hallani kell ismét azokat az üzeneteket, amelyek megerősítik, hogy minden ostoba állítás ellenére Isten mindenek felett Mindenható. Mindenkor gondoskodik alkalmas emberekről is, akik az Ő nevében küzdenek.
Magunk szenvedéssel teli zarándoklatunkkor tényként kezelendő az, hogy Isten minden gonosztevőt gyűlöl (Zsolt 5,6), de minden megtérőt a sátán hatalmától megszabadít.(ApCsel26,18) Maga részéről Fiát áldozza fel a világfertőző hatalommal szemben. Leleplezi ennek a hazug erőnek a munkáját, mint „ismeretgyűlölet” (Péld 1,22), „magának hízelgő (Zsolt 36,3), „nyerészkedő” (Péld 28,16), ,,haszonleső” (2Móz18,21), ,,rosszkövetők” (Ámós, Mikeás). Ilyen közegben a békesség szenved a gyűlölet gyűrűjében, és szenvednek a békekövetek a gyilkosszándékú háborútámogatók között. Jézus Krisztus, mint a békesség fejedelmeként érkező Messiás (És 9,5) az agressziómentes világot készíti elő, ahol a provokáció lelepleződik és a kölcsönösség alapján nemzetek közössége megvalósul. Krisztus keresztre feszítése jelzi az emberek gyűlölete között hervadó eredmény késlekedését. A feltámadásba vetett hit tagadása pedig ördögi erőket hív vissza a Megváltó vérétől átázott földre. A békesség fejedelmének halála a békesség elpusztulásával járt. A feltámadás tagadása a béke győzelmének akadálya.
Napjaink békétlen és háborús feszültséggel szennyezett világa aggodalommal van tele. Aggódva hallgatnak legtöbben, mások a fegyverkereskedelem jövedelmét áhítják. Vannak, akik átkozódva reménykednek jobb sors érkezésében, mások sebzett hittel áldásért fohászkodnak. Mintha kilátástalan spirálban vergődne a teremtett világ. Ebben a minden tekintetben vérző világban kell az egyháznak megszólalnia. Erőteljes határozottsággal hirdetnie kell a békesség gyűlölői között is, de a békességért könyörgők előtt feltétlenül, hogy a Békesség Fejedelme győzni fog. Győz gyilkosokkal szemben, fegyvert követelők felett, fegyverrel kufárkodók ellen. Győz a provokátorok megszégyenítésével, a gyávák elrettentésével, a gyűlölködők holdudvarában téblábolók megalázásával.
A Békesség Fejedelme győz, mert sokan vallják Krisztus gyermekei között, országok vezetői, nemzetek karizmatikus irányítói, egyházi és világi gondolkodói azt, amit a zsoltáros elszánt felismeréssel vall: „Én békét akarok…”(Zsolt 12,7)
Legyen áldott a húsvéti készülődésünk böjti alázattal, akár virágvasárnapi önvizsgálattal, vagy nagypénteki szomorúsággal, hogy több hittel és nagyobb bölcsességgel Istentől kérjük, emberektől követeljük a békét, amely nem lehet korunk botrányköve. Mi nem botolhatunk meg, és nem eshetünk el botránykeverők terrorján.
Nagyvárad, 2023. március 29.
A békesség kötelékében!
Csűry István