“És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az õ bûntársaik a próféták vérében. Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, a kik megölték a prófétákat.” (Máté 23, 30-31)
Szánalmas, nevetséges az, amit az irástudók és farizeusok fitogtatnak. Ha mi lettünk volna ott – mondják, akkor nem tettük volna azt, amit az apáink. Ítélkeznek, olyan szavakat mondanak, amibe egyáltalán nem biztosak. Vajon mi nem ezt tesszük? Amikor Jézus megfeszítéséről olvasunk, vagy hallunk igehirdetést, akkor hajlamosak vagyunk szídni a katonákat, a farizeusokat, azokat akik “feszítsd meg”-et kiáltanak. Ha mi lettünk volna ott, nem-e tettük volna ugyanazt? Nézzünk őszintén magunkba!
Vállalnunk kell a múltat! Mindenki, aki megszületik vállalja, hogy szegénynek-gazdagnak, erősnek-gyengének születik. Nem szídja az őseit, hanem az utókor érdekében is megtesz mindent, hogy javítson a helyzetén. Vállalnunk kell, hogy ennek a sokat szenvedett nemzetnek a gyermekei vagyunk, vállaljuk azt annak hibáival is, előnyeivel is! Az atyák megeszik az egrest, de a fiak foga vásik bele. Nem érdemes az atyákat szidni a megevett egres miatt, azonban nekünk vigyázni kell arra, hogy mi mit “eszünk”. Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd