Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2014. november 23.

Olvasandó a 35 fejezet

”Így szól a Seregek Ura, az Izráel Istene: Menj el, mondd meg a Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak: Nem veszitek-é fel az intést, hogy hallgassatok az én beszédeimre? azt mondja az Úr.” (Jeremiás 35, 13)

Jeremiás egy újabb feladatott kap, hogy menjen és hirdesse az Úr szavát. A fejezetet, ha végig olvassuk, akkor egy szembeállításra leszünk figyelmesek, amikor a Rékábiak engedelmességét szembe állítja a zsidó népnek Isten iránti engedetlenséggel. Jeremiás a házigazdával együtt, vagy annak nevében kínálja meg a vendégeket borral. Az érdekesség, hogy a rékábiak a borral való kínálást visszautasítják, így mindenki élőt hitetet, tesznek az atyáiktól vett szent szokásukról. A próféta, a rékábiak példája által, hogy vannak emberek, akik előtt az ősatya szavának évszázadok múltán is nagy becsülete van. És ezzel arra mutat rá, hogy Izráel fiai az élő Isten szavára és parancsaira oda se figyeltek. Isten tenyerén hordozta a népét, javakkal elhalmozta a nép mégis hűtlen és engedetlen lett . És erre reflektál az Igénk, hogy nem veszitek – e észre az intést, és az Úr szavát.

Gyermekoromra visszaemlékezve emlékszem, hogy hányszor kaptam én is otthoni intést, hogy „Fiam figyelj a szavamra és hallgass rám-, mert nem a rosszat akarjuk, hanem a javadat”.

Isten Izráel számára is jót akart és jót akar, Ő nem a népe ellensége, hanem azt szeretné, hogy éljenek és ne a pusztulásnak útjára kerüljenek. Számtalanszor figyelmeztette őket, és mégis máshova kacsingattak, de figyelmeztetette őket. Hozzánk is szól ez az Ige, Figyelsz e szavamra hallod, hogy hívlak, hallod, hogy figyelmeztetlek, hogy ne térj le az útról, ne kacsingass, másfelé hanem engem kövess. Intés az Igénk, ha úgy tetszik, int, hogy fiaim gyermekeim legyetek figyelmesek az Úr szavára. Te figyelsz az Úrra? Te hallod, amit Őt mond neked, nyisd meg most füledet és tár ki szívedet, hogy meghalld a Mester szavát. Ámen

Kaszaniczki Csongor,

Élesd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. november 21.

Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr,… sarjasztok Dávidnak igaz sarjadékot, és jogot és igazságot szerez e földön. Azokban a napokban megszabadul a Júda, ő és bátorságban lakozik Jeruzsálem, és így hívják majd őt: Az Úr a mi igazságunk.

Jer. 33,14-16

Mindig szerettem Izrael történelmét, és nem csak a régmúlt idők történéseit, de az újkori történelmet is.

Mikor Jeremiáson keresztül beszélt az Örökkévaló, Júda országa, s a Jeruzsálemben lakók szorult helyzetben voltak az ellenség, Babilon miatt. Akkor üzeni Isten: Nem feledkezek meg rólatok, megszabadultok s nem csak békében, de bátorságosan élhettek. Azóta ostromoltak és uralkodtak ott, görögök, egyiptomiak, rómaiak, bizánciak, arabok, törökök, britek, palesztinok és most megint Izraeli fennhatóság Jeruzsálem és környéke. Lám csak lám 2600 év távlatából Isten szava igaznak bizonyul.

Pedig Isten, Jézus Krisztusról beszél itt is, aki nem történelmi helyzeteket akar megoldani, hanem az egész ÉLETET. Ezért adta Egyszülött Fiát Isten, hogy szabadítson a bűntől, a nyomorúságtól, az előítélettől s mindentől, ami megköthet, fogva tarthat, legyen az bármi. Sajnos a mai Izraelben sokan nem ismerik el a Karácsonykor megszületett Jézust Dávid sarjának, Megváltójuknak, de Isten kegyelme és áldásai ettől függetlenül működnek. Tovább megyek nem csak Jeruzsálem környékén, az egész világon működik Isten kegyelme és szeretete. A te életedben is. Ennek lehet örülni, sőt kell!

Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014.november 20.

“És megtisztítom őket minden bűneiktől, melyekkel vétkeztek ellenem…” Jer. 33,8/a Olvasandó szakasz: Jeremiás 33,1-13

Gyakran elgondolkozok azon, hogy Isten miért úgy bocsát meg, ahogy teszi? Szörnyű bűnöket tud az ember a szívéből előhozni, és sajnos az nem marad meg a gondolat szintjén, hanem valóságban ki is teljesedik. Elfordulunk Istentől, megtagadjuk Őt, káromoljuk az Ő szent nevét, ígérünk fűt fát, hogy ilyenek meg olyanok leszünk, ha a bajban megsegít, aztán ezekről meg megfeledkezünk… próbára tesz, de nem feledkezik meg rólunk, hanem megbocsát. Júda és Izrael is valahogy így tett és így járt. A babiloni fogság egyáltalán nem lehetett könnyű a számukra, de látva és hallva Isten azt, hogy ez a nép ott kezd megváltozni, most másodjára ígéri, hogy haza fogja őket onnan vezetni. És nem is akár hogy teszi ezt meg. Ezt olvassunk, hogy MINDEN bűnüket megbocsátom. Elfelejtem azokat, melyek ellenem irányultak, sőt – és itt jön Isten különleges megbocsátása – meg is ajándékozom őket, az öröm, a vigasság szavával. S amire azt mondják, hogy puszta és kietlen, az élővé válik. Megérdemli-e ezt Júda és Izrael? Nem! De Isten így bocsát meg.

Eszembe jut egy újszövetségi történet: Jézus azt mondja Péternek, hogy háromszor fogsz megtagadni engem. Péter ellenkezik, de mégis Krisztusnak lett igaza. Jézus mégsem taszította el magától feltámadása napján Péter, hanem már előtte kijelentette, hogy nagy tervei vannak vele. Megbocsátott Isten népének is, Péternek is, és amennyiben látja rajtunk, hogy mi is fájó szívvel bánkódunk bűneink miatt, minket is kegyelemben részesít: megajándékoz Fiával és örök életet ad. Ámen

Kovács Mátyás Péter, Sándorhomok

Isten megbocsátó kegyelméhez társul a megajándékozás.

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Szatmári HarangSzó Rádió – 158. adás

Harangszó Rádió158. adás

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. november 18.

„Majd így imádkoztam az Úrhoz…” Jer 32,16

Olvasandó Jer 32,1-25

Az emberek között az egyik legcsodálatosabb kommunikációs eszközlehetőség a beszéd, a képalkotásnak, gondolkodásnak és kifejezési módnak csodálatos lehetősége. Kutatók szerint kialakulása hosszú fejlődés eredménye. Az ember szívesen emlékszik vissza szülei, barátai, egy-egy igehirdetés életet változtató szavaira és mondataira.

A fönti Ige Jeremiás próféta imádságából, beszédéből való, aki tanácsért könyörög Teremtőjéhez. Ugyanis az imádság nem más, mint beszélgetés Istennel. Szinte tapintatlan kérdés az, hogy napjainkban, amikor egyre kevesebbet beszélgetünk barátokkal és családtagokkal, mennyi időnk jut társalogni Istennel.

Kommunikációkutató emberek szerint társadalmunkat az jellemzi, hogy az élet „felszínén”, az „egyszerű szavak szintjén” látszólag minden rendben van, a mélységekben viszont soha nem tapasztalt irigység, gyűlölet és harag van jelen. Szavainkkal, beszédünkkel követjük el a legtöbb agressziót és bántást egymás ellen, gondoljunk csak arra, amikor valakit támadnak, gorombán beszélnek vele, durván leszidják vagy megszégyenítik, megalázó helyzetbe hozzák.

Jézusunk a szavakkal való élésnek másfajta példáját adja elénk, amikor imádságban Atyjához fordul, tőle kér erőt, segítséget és – adott esetben – bátorságot. Jó lenne, ha kérdéseink, gondjaink és aggodalmaskodásaink közepette, – Jeremiás példáját követve -, nem arra használnánk a beszédet, hogy támadjunk és ítéljünk, hanem arra, hogy Istennel beszélgessünk, és Tőle kérjünk tanácsot.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. november 17.

„Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetik az egeket ott fenn, és itt alant kifürkészhetik a föld fundamentomait: én is megutálom Izráelnek minden magvát, mindazokért, a miket cselekedtek, azt mondja az Úr!” (Jer 31, 37)

Isten nem hagyja el, nem utálja meg az ő népét. És ez nem függ attól, hogy milyenek annak cselekedetei, ez egyedül Isten szeretetének nagyságát mutatja. Ő alkotott bennünket, ő tett népévé, ő törődött velünk.

Egy kisfiú sok-sok órát töltött azzal, hogy egy kis vitorlás hajót épített, a legapróbb részletekig kidolgozva azt. Majd elvitte egy közeli folyóhoz, hogy kipróbálja. Ahogy azonban rátette a vízre, nagyon gyorsan elsodródott. S bár szaladt utána a parton, nem tudott lépést tartani vele. Az erős szél és a sodrás elvitte a hajót. A kisfiúnak majd megszakadt a szíve, hiszen tudta, milyen kemény munka egy másik vitorlás hajót építeni. A folyó lentebbi szakaszán egy ember megtalálta a kis hajót, bevitte a városba, és eladta egy bolttulajdonosnak. Aznap délután, amikor a fiú a városban sétált, észrevette a hajót az üzlet kirakatában. Belépett a boltba, és elmondta a tulajdonosnak, hogy az a hajó az övé. Ott voltak rajta az ő kis jelzései, ám a boltost nem tudta meggyőzni, hogy övé a hajó. A férfi azt mondta a fiúnak, hogy a hajót csakis úgy szerezheti meg, ha megvásárolja. A kisfiú annyira vissza akarta szerezni, hogy erre is hajlandó volt. Ahogy a boltos kezéből átvette a hajót, ránézett, és azt mondta: „Hajócska, te kétszeresen is az enyém vagy. Én készítettelek téged, és meg is vásároltalak.”

Ugyanígy mi is kétszeresen Istenéi vagyunk. Mennyei Atyánk teremtett meg minket, s ugyanakkor nagy árat is fizetett értünk, az Ő Fiának vére által megváltattunk.

Ezért nem mond le rólunk semmi pénzért, ezért ragaszkodik hozzánk az Úr, cselekedeteink ellenére is. Hogyan lehetséges az, hogy ez a szeretet sokakat hidegen hagy?! Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. november 16.

Útjelző táblák

„Rendelj magadnak útjelzõket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jõjj vissza Izráelnek leánya, jõjj vissza ide a te városodba!” (Jeremiás 31, 21)

Olvasandó Jeremiás 31, 18-30

Jeremiás próféta próféciás könyvét olvassuk kalauzunk szerint.  Ebben az ószövetségi prófétai könyvben nagyon sok nehezen érthető fejezettel találkozhat az olvasó. Olyan költői, prófétai képekkel, amelyek abban az időben egyértelműek voltak, de manapság számunkra már magyarázatra szorulnak. Ha viszont sikerül kibontani ezeket, akkor mindegyikben nagy örömhír, bátorítás, vigasztalás, biztatás van. Lássuk miként bomlik ki ma számunkra az Ige üzenete.

Ha valaki el akar jutni egy városból a másikba, útjelző táblák is segítik a tájékozódásban. Útközben is többször van lehetősége arra, hogy ellenőrizze, vajon jó irányba halad – e? A keresztyén ember számára Isten igéje ilyen útjelző tábla. Memutatja a helyes irányt. Aki gépkocsit vezet, annak fokozottan figyelnie kell. Minden apró részletet szem előtt kell tartania. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelnie az útviszonyoknak. Pontosan ismernie kell autója képességeit, korlátait. Aztán azzal is  számolnia kell, hogy váratlan események is történhetnek. Meghibásodhat az autó, baleset lehet az úton, torlódások, útlezárások. Figyenie kell arra, hogy az autót az úton tartsa, ne sodródjon le, s nem utolsó sorban más autós társaira is. Azt mondják az a jó sofőr, aki a másik hibáit ki tudja védeni.

A keresztyén embernek is fokozottan figyelnie kell egy egész életen át. Figyelnie Isten felülről jövő útmutatására. Szem előtt kell tartania az Ő szavát, Igéjét. Számolni kell azzal, hogy bizony az életünk során lehetnek olyan helyzetek amikor nagy szükség van a fokozott figyelésre. Az Ige olyan szépen mondja: “Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, amelyen mentél…” A keleti ember számára is létszükséglet volt az útjelző tábla, hiszen e nélkül könnyen el lehetett tévedni. Sok kilátástalan helyzeben vergődő, tanácstalan, zsákutcába jutott, vagy éppen egy kapcsolat romjainál sírdogáló ember számára az Út maga Jézus. A kérdés csak meglátom –e Őt? Akarom – e követni őt. Az ember bocsánatra és kegyelemre szorult. Erről szól, ez a néhány bibliai vers. Ma is kegyelemre és bocsánatra van szükségünk. Miért? Mert aki ezt megkapja az boldogan hazaérkezhet, s Isten közelségében megérzeheti otthona van, biztos hajléka van, szerető édes atyja van. Haza jöhet a maga városába. Bizonyára ismeritek a magyarországi Fiesta együttest. Bár a dal nem kimondottan erről szól de hadd írjm ide a sokatmondó refrént:

Mondd, aki elmegy ugye hazatér?

Egyszer újra hazaér

És minden újra úgy lesz, mint a legelején?!

Aki elindult az útra, előbb – utóbb hazatér. Aki megtapasztalja Isten kegyelmét és bocsánatát az elnyeri az örök életet, a paradicsomi állapotot, úgy ahogy a teremtés kezdetén (legelején) az emberé volt.

Ámen.

Elek Arnold

Szatmárnémeti – Németi

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. november 15.

„És eljőnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkük olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé.”

Jer. 31,12

Elolvasni: Jer. 31,1-17

1. Megdöbbentő az az Isteni hatalom, mely Jeremiás próféta idejében a választott nép büntetése és felemelése érdekében birodalmakat támasztott és taszított a pusztulásba. Jeremiás hirdette az északról érkezendő pusztulást, mely az új babiloni birodalom megerősödése révén fogság formájában vált valósággá, s a fogságban lévőknek hirdette a szabadulást, mely idővel a Babiloni Birodalomra törő Perzsa pusztítás révén következett be. Mivel kétfelé sántikálnunk nem lehet, választanunk kell: Szolgáljuk-e a világot teremtő és történelmet formáló Istent szívünk szeretetével és akkor élünk kegyelme által, vagy kiszolgáljuk az istentelent és lehúzattatunk a történelem süllyesztőjébe.

2. Isten fogságban levő népe átgondolta a dolgot és Urukat választották a bálványozás helyett. Ezt Isten olyannyira méltányolta, hogy a szabadulás biztos ígéretét adta számukra, mely belátható időn belül be is következett. Elgondolkodtam, hogy a mai napra kijelölt tizenhét vers közül miért beszél kettő is az énekről és arra jutottam, hogy Isten a szabadulást megtapasztaló népe részéről nem nagy szólamokra tart igényt, hanem arra, hogy a megmenekült lélek élete Istennek szentelése mellett a lélek belsejéből fakadó énekkel köszönje meg szabadulását. Ma, amikor a közösségeink meghatározó részében nem tudunk és talán nem is akarunk szépen énekelni, szívből fakadó énekkel mégis köszönjük meg Urunknak a velünk szemben bizonyított megváltó és szabadító tettét. Ámen.

Genda Árpád-Szabolcs,

Pettyén

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. november 14.

“És az ő  fejedelme ő belőle támad, és az ő uralkodója belőle jő ki…azt mondja az Úr.” (Jeremiás 30, 21)

Biztos ígéret ez, nem kampányfogás, nem felelőtlen hitegetés, nem ámítás.

Jeremiás prófétát nem szoktuk “messiási prófétának” nevezni, de jól látja így is népének sorsát. Elkövetkezik az az idő, amikor nem az idegen fejedelmek előtt kell meghajolni, hanem a saját népéből származó hatalmasság előtt. Ez pedig Jézus Krisztus, Akinek “adatott minden hatalom mennyen és földön”. Nem ő akarta magának, feljebbvalójától, az Atyától kapta.
Hogyan gyakorolta? A szolgálat lelkületével: “Aki első akar lenni köztetek, legyen a ti szolgátok”-ennek a követelménynek tett eleget, de tovább is ment: meghalt értünk.
Az egyik államelnök így jellemezte önmagát: “Népem első szolgájaként…”
A hatalomféltés és hatalomra vágyás napjaiban, akik erre törekednek, nem olvassák e sorokat, ezért nem is nekik írom: mi Krisztus-királyban hiszünk és bízunk, tudjuk Benne nem csalódunk soha.
Annak a királynak
jár tisztelet és hódolat,
aki kiérdemli azt,
nem él vissza hatalmával,
és tudja az igazság
Istennél van.Ámen.

Fodor Lajos,

Halmi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. november 13.

Jer.30,1-11

„Mert veled vagyok én, azt mondja az Úr, hogy megtartsalak téged” (Jer. 30,11)

Az imádságban edzett ember szíve kitartóvá válik. Ugyanis az élet sokrétűsége, az események kavalkádja arra kényszeríti az emberi lelket, hogy ezekhez alkalmazkodó legyen. A könnyű élethelyzetekben vidám, jó kedélyű lelkiállapotban telnek napjaink, de a fájdalmak, betegségek, félelmek világában már nem igazán tudunk rajongani.

Milyen jó annak az embernek, aki szüntelen imádkozik, aki felemeli szívét Istenéhez és érzi a Kegyelmes válaszát „veled vagyok”. A kitartó imádkozás így edzi, készíti fel szívünket a próbatételek perceire is, s bátrabban, kitartóbban tudjuk megélni a nehézségeket, amelyek óhatatlanul benyitnak életünk ajtaján.

A kiemelt igei üzenet világosan közli velünk, Isten azért van velünk, az imádkozó emberrel, hogy megtartsa, hogy éltesse és örökségébe fogadja. Két történetet mondanék el: az egyik szerint egy édesanya a világháborúból várta haza gyermekét, s mikor az haza került azt mondta, vele volt az Isten és megtartotta gyermekét. Egy másik édesanya is várta haza a háborúból gyermekét, de az nem jött, odaveszett. Ennek az imádkozó édesanyának a véleménye szintén ez volt: Isten gyermekével van és megtartja őt örökségében.

Látnunk kell a felénk nyúló isteni kegyelmet, annak mélységeit és magasságait, de a lelki edzést, az imádság hangját mindég tudjuk lelkesen gyakorolni, hogy megtartson minket a kegyelmes Úr. Ámen.

Kiss József,

Szatmárpálfalva

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare