Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2014. október 21.

„Ugyan, ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, és ki szánakozik rajtad? Ki tér be hozzád, hogy megkérdezze, jól vagy-e?” Jer 15,5

Olvasandó: Jer 15,1-9

Időskorhoz közeledő ember szorongó érzése: ha betegen egyedül marad, lesz-e olyan rokon, hozzátartozó vagy segítő, aki néha rányitva az ajtót, megkérdezze: „Jól vagy-e?” Mindannyiunk életében vannak és lesznek olyan élethelyzetek, amikor a harmincnyolc éve fekvő beteg megállapítása hagyja el ajkunkat: „Nincs emberem”. (Jn 5,7)

A magányosság érzése már ott volt az első emberpár életében, amikor az Édenkertből, engedetlenségük miatt kiűzettek. Átérezhették, hogy mennyivel rosszabb „Isten nélkül”, „fáradtságos munkával”, „orcájuk verítékével enni” a magányosság kenyerét.

A prófécia talán a Jójákin   Kr.e 597-ben bekövetkezett kapitulációját megelőző időszakaszra vonatkoznak, amikor(is) Júda feldúlására már sor került, s Jeruzsálemet is a pusztulás fenyegette.

A „ki tér be hozzád, hogy megkérdezze, jól vagy-e?” vers kérdésére mindannyian bátran válaszolhatjuk: Isten megújult türelmét, kegyelmét és könyörületét feltámadt Krisztusnak köszönhetjük. Ez örömmel és hálaadással tölt el. Most már jobban vagy?

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 20.

„Vannak-é a pogányok bálványai között, akik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!” (Jer 14, 22)

Olvastam egy frappáns mondatot nemrég, ami az ember hozzáállását határozza meg a körülményekhez képest. Így hangzik a mondat: „Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik!” Habár a felolvasott ige éppen arról beszél, hogy Isten adja az esőt és a szárazságot, én még is azt mondom, Isten ennél sokkal többet tud adni, vagy elvenni. Az élethez való viszonyulásodat mindenképpen meg tudja változtatni.

A baj az, hogy Őt legtöbbször a meteorológia Istenének tartjuk csupán és csak akkor imádkozunk hozzá, ha szárazság van, vagy éppen áradás. Ne csak a nyomorúságban imádkozzunk hozzá, hanem a rosszat is az Ő kezéből vegyük el, a jóval együtt. De ha könyörgünk, hozzá esedezzünk, ne a jósok, ne a horoszkóp, vagy más okkult dolgok megkeresésével próbáljunk meg változtatni élethelyzetünkön, mert úgy még nagyobb bajba keverjük magunkat.

Valljuk, hogy az egyedül igaz Istenen kívül, aki ma is uralkodik és a benne hívőkkel kapcsolatba lép, nincs más Isten! Ő minden ember Istene. Ő adja az esőt, ő adja az áldást a te életedbe is. Kérd el tőle! Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 19.

„Az előkelők vízért küldik szolgáikat, a tócsákhoz is elmennek, de vizet nem lelnek. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pirulnak, fejüket eltakarják. Rémüldöznek a termőföld miatt, mert nem volt eső az országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket eltakarják.” Jeremiás 14, 3-4

Elolvasni: Jeremiás 14, 1-9

Egy fiatal házaspár mesélte, hogy kisfiukat egy alaklommal rábízták a nagyszülőkre, akik örömmel vállalták az őrző – védő szolgálatot. Azaz vállalták volna, ha a gyermek fel nem teszi a kérdést: hol van anya? Egyre gyakrabban és egyre izgatottabban kérdezte újból és újból. Próbálták terelni a gondolatait, előkerült a vészhelyzetben használatos cumi, de volt ott kéznél édesség, meg játék is, de a gyermek csak sírt és sírt, szülei után vágyakozott. Ennek az lett a vége, hogy a nagyszülők, másnap kénytelenek voltak visszavinni a gyermeket, aki, mikor meglátta szüleit teljesen megnyugodott, minden baja megszűnt.

Bárcsak Izráel vezetőinek is lett volna olyan bölcsességük, mint ezeknek a nagyszülőknek. Küldték a szolgákat szerte az országba, kérték az ilyen – olyan istenektől az esőt és a vizet, a pocsolyákat is felkeresték, holott elég lett volna visszamenni az Istenhez. A szárazság ugyanis bűneiknek következménye volt. Csak le kellett volna borulni. el kellett volna vetni a pogány isteneket, el kellett volna hagyni a repedezett kutakat, és máris megoldódott volna minden gondjuk. De majd én…

Szárazság ma is van, a lélekben. Ahol szárazság van, lassan eltűnik az élet. Hány lélekből száradt ki az életkedv, az életöröm, a szeretet, a reménység, a hit. Milyen sok szív szomjúhozik egy kis megértésre, egy jó közösségre, egy meghitt beszélgetésre, egy szoros ölelésre. Szükség van a szomjúság érezésre, de ha a szomjúság olthatatlanná válik, vagy ha semmi nincs, amivel elolthatnánk, az tragédia. Olyan rettenetes ez a kifejezés: de vizet nem lelnek.

Talán te is szomjúhozol testvérem, talán egyre rosszabb, és egyre nehezebb. Jézus azt mondja: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!” Lehet mégpróbáltad szomjad oltani földi dolgokkal: gazdagsággal, menő cuccokkal, testi dolgokkal, nemiséggel, alkohollal, gyógyszerrel, droggal. Ezek repedezett kutak, nem segítenek. Luther Márton, a szép liturgiájú, ágoston – rendi szerzetese majdnem szomjan halt, míg meg nem kóstolta azt az élő vizet, amelyet Jézus kínált egykor a samáriai asszonynak. Ma neked kínálja, önmagával akar megajándékozni, ne járj hát a pocsoják után, hanem: „Jöjj hát az élet vizéhez, Jézus kínálja neked, árad az élet belőle, kútfeje lesz a szíved. Jöjj hát siess, jöjj vár reád, béke a földön, az üdv odaát. Itt van az élet a forrás, nincs sehol és soha más.” Ámen.

Nagy Róbert,

Szatmár – Szigetlanka

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014 október 18.

„Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, aki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.” Jer 13,25.

Sors és végzet. Két olyan fogalom, amelynek félreértelmezése meghatározta és mai napig is meghatározza emberek millióinak életét. Amikor sorsra gondolunk, akkor egyfajta eleve meghatározott jövő jut eszünkbe, amit meg kellene valósítanunk, ami osztályrészül adatik életünk során. Mikor pedig a végzetről beszélünk, akkor az elkerülhetetlen jövőre gondolunk, ami elől nem lehet menekülni, a sors végéről, ami lezárja az életet. Mindkettőben ott a meghatározottság, azonban míg a sorsban van valami pozitív árnyalat, addig a végzet inkább negatív érzésekkel párosul.
Amikor Isten Jeremiáson keresztül választott népének sorsáról beszél, akkor azt úgy határozza meg, mint az általa nekik kimért rész. Az, amit Isten nekik szán. Abban az esetben, ha Izrael népe továbbra is tévelyeg, akkor a nekik kimért rész az eltévelyedés, a bukás lesz. Megvalósul rajtuk Ésaiás ítéletes próféciája: szemeikkel nem látnak, füleikkel nem hallanak, szívükkel nem értenek, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyuljanak. Az Úr Isten ezt a sötét jövőt helyezi kilátásba arra az esetre, ha nem változtatnak életükön.
Ebben az értelemben tehát a sors egy „lehetőség”. Nem egy bevégzett dolog, amin nem lehet változtatni, hanem egy felmutatott jövőkép, ami bűnbánattal, megtéréssel elkerülhető.
A fejezet végén felvázolt sötét jövő azért adatik, mert Isten népe három tekintetben vétkezett ellene: elfeledkeztek Róla, hazugságot szóltak egyesek (tévtanítások), és Isten szava helyett az idegen szónak hittek.
Istenről olyankor feledkezik meg az ember, amikor mással van elfoglalva. Izrael népe el volt foglalva bálványaival, mindennel, csak éppen nem Istennel. Nem volt ott szívükben Isten Igéje, nem gondolkodtak arról éjjel és nappal. Ha így tettek volna, akkor nem térnek la az Ő útjáról. Mi is akkor tudunk megmaradni az Isten útján, ha az Ő törvényéről, Igéjéről gondolkodunk, és aszerint cselekszünk. Ha az Igének nemcsak hallgatói vagyunk, hanem megtartói is.
Abban az időben is voltak olyan hangok, melyek az Isten iránti engedelmesség helyett másra csábítgatták az embereket. Ma is a világ ezer hangon hívogat, szólongat, csábítgat bennünket. Sajnos, hogy erre volt lehetőség Isten választott népének mindennapjaiban, és sajnos, hogy mai is van erre lehetőség. Hogy az Isten Igéje helyett más szól hozzánk.
De ennél még szomorúbb az, amikor Isten Szava helyett más szóra hallgat az ember. Ha már a világ odáig süllyedt, hogy vannak idegen szavak, csábító gondolatok, de az Istenfélő embernek tudnia kell, kire hallgat. Isten szól hozzánk, de szól a Sátán is. Választanunk lehet, de tudjunk bölcsen dönteni. Kire hallgatunk, kir4e figyelünk, kit választunk?
Döntésünk határozza meg sorsunkat, mi pecsételjük meg jövőnket, mert Isten mindig felajánlja a megváltozásnak is az áldott lehetőségét, de nem mindenki akarja azt meglátni. Panaszkodunk sorsunk miatt, de vajon meglátjuk-e, hogy azt mi alakítjuk. „Nincsen végzet, csak ha bevégzed”, mondta egy film hőse, azaz addig, amíg élsz, van lehetőséged alakítani életedet. Ezért mi is, amíg még kaptunk Istentől kegyelmi időt, használjuk fel azt bölcsen. Ne feledkezzünk bele az életbe, hanem jusson eszünkbe az Úr Isten, nem hallgassunk idegen, csábító szóra, hanem inkább az Isten szavára, Aki ma is szól hozzánk, és mai is megtérésre hív.
ÁMEN!
Kürti Tamás, Szatmárgörbed – Aranyosmeggyes

 

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014 október 17.

“Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét. Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen. Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek.” (Jer. 13,9-11)

Jelképes cselekedetként, a prófétának egy új, len övet kell vennie, amit kövek közé rejt, mintha óvni akarná, de az elrohad, mint ahogy Júda is elrohad majd mondja az Úr…, azaz nem Júda népe rohad meg csak a kevélysége – büszkesége, rátartisága, pökhendisége.

Még ha ítéletről szól is, ez a fejezet azt látni kell, az Úr szándéka nem a pusztítás, hanem a nevelés, a fölösleges dolgok elvétele.

Az ítélet bekövetkezte előtt mi is változhatunk: ha nem leszünk gonosz egyén és gonosz nép, ha hajlunk Isten szavára, ha nem gonosz szíveink hamissága után járunk, akkor nem leszünk hasznavehetetlenek.

A keresztyén ember dolga, hogy Istenére, Krisztusára nézzen, és Rá mutasson. Hogy hozzá kapcsolódjon Istenéhez, hogy engedelmeskedjen az Úr akaratának és dicsérje, tisztelje Szent nevét. Tedd te is ezt, hogy ne „bomolj” hanem épülj, erősödj mindenkor. Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014 október 16.

„Igaz vagy Uram…” Jer 12,1/a

Olvasandó szakasz: Jeremiás 12

Sokan feltették már azt az örök kérdést, hogy miért van az, hogy a gonoszok útja sokkal egyenesebb, akadálymentesebb, mint az Istenben bízóké? És jönnek az ilyen válaszok, hogy Isten kivételezik egyesekkel, vagy épp itt mutatkozik meg az, hogy nem is létezik, mert ha létezne, akkor biztos, hogy véget vetnek a gonoszok előrehaladásának, sikerének, gyarapodásának.

Jeremiás is ebben a fejezetben ezt a kérdést érinti, azzal a különbséggel, hogy Istenbe vetett mély hitének ad hangott azzal, hogy kijelenti „Igaz vagy Uram…” A dolgok tényleges alakulása azonban ellene látszik mondani Isten igazságosságának. Isten megengedi, hogy az istentelenek életútja szerencsés legyen. Azokban az áldásokban részesülnek, amelyek az igazaknak ígértetnek meg, pedig istentiszteletük csak látszat. Jeremiásnak viszont, aki szíve szerint Isten szolgálatára adta magát, szenvednie kell. Az elhívásakor kapott ígéret nem biztosít mentességet a próbatételektől, de Isten segítségét minden bajában valóságosan megtapasztalja.

Ezt viszont gyakran nem veszi észre a keresztyén ember. Azzal, hogy szívemet odaszánom igazán és teljesen Istennek, nem azt jelenti, hogy problémamentes életem lesz ezek után. Aki így áll ennek neki, az mérhetetlen nagyot fog csalódni. Jézus azt monjda, hogy vegyétek fel a keresztjeiteket és kövessetek engem. Nem által! – nem azt mondja, hogy könnyű és szép lesz ez az út, hanem próbákkal teletüzdelt, mely a hitet tovább edzheti.

Nem egyszer hallani lehet arról, hogy milyen könnyű dolga van a papnak: vasárnap prédikál egyet vagy kettőt, jó esetben családot látogat, gyerekekkel foglalkozik, vagy még bibliaórát is tart és ennyi a gondja. De azt az így vélekedő nem vesszi észre, hogy ezzel a kijelentésével máris megnehezítette a szolgálatát. Nem lát bele, mennyi mindent le kell nyelni, el kell hallgatni, milyen nehéz mosolyogni, amikor legjobban sírni szeretne a sok emberi butaság miatt. „Igaz vagy Uram…” mondjuk mindannyian, és minden lelkész szolgálata elején jól tudta az, hogy gyönyörűséges ez az út, de nehéz. És ez alól a gyülekezeti tag sem kivétel.

Ne higgyük azt, hogy a súlyos keresztek nem lehetnek súlyosabbak, mert erről Jeremiás is szól. De azt is mondja az Igében, hogy ad erőt a szenvedés elviseléséhez. Ezt az ajándékot köszönjük meg neki a mai nap. Ámen

Kovács Mátyás Péter, Sándorhomok

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 15.

„Azért ezt mondja az Úr az Anatóthbeli embereknek, a kik életedre törnek és ezt mondják: Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj a mi kezünk által!” (Jer 11,21)

Szólj igazat, betörik a fejed. Jeremiás az igazat mondta, nem is volt népszerű, halállal is megfenyegetik. Nem könnyű Isten tolmácsának lenni, de fontos, hogy Isten igaz igéjét torzításmentesen adjuk tovább.

Történet szerint egy Pepe Rodriguez nevű ember régen a korai Vadnyugat egyik leghírhedtebb bankrablója közvetlenül a határ túloldalán élt Mexikóban. Rendszeresen átjárt texasi városokba bankot rabolni, és mindig sikerült visszatérnie Mexikóba, még mielőtt a texasi lovas csendőrök elcsíphették volna. A törvény csalódott embereit annyira bosszantotta ez, hogy egy napon illegálisan átkeltek a határon Mexikóba. Végül is sikerült sarokba szorítaniuk Pepét kedvelt kocsmájában. Pepe, sajnos, egy szót sem tudott angolul, így a rend őrei a kocsmárost kérték fel a tolmácsolásra. A kocsmáros elmagyarázta Pepének, kik ezek az emberek, és Pepe a félelemtől remegni kezdett. A texasi csendőrök felhúzott fegyverrel utasították a bártulajdonost, kérdezze meg Pepét, hová rejtette el a texasi bankokból rabolt pénzt.

-     Mondja meg neki, hogy ha nem mondja meg, hol van a pénz, itt, a helyszínen agyonlőjük.

A kocsmáros lefordított mindent. Erre Pepe azonnal elmagyarázta spanyolul, hogy a pénz a város kútjában van elrejtve. Megtalálhatják a pénzt, ha a fogantyútól tizenhét követ számolnak lefelé; a tizenhetedik kő alatt ott van az egész zsákmány, amit ellopott.

A kocsmáros odafordult a rendőrökhöz, és azt mondta:

-     Pepe egy nagyon bátor férfi és ő nem fél a haláltól.

Olykor elsikkad egy-két dolog a tolmácsolás során.

Amit olvasunk, hallunk vagy látunk, jelentős részben másodkézből származó információ, ami lehet, hogy igaz, de lehet, hogy nem. Legyen gondunk arra, hogy az igazat tudjuk meg, de arra is, hogy az igazat mondjuk másoknak, még akkor is, ha az első látszatra nem éri meg. Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 14.

„Mert kérve kértem a ti atyáitokat, amikor felhoztam őket Egyiptom földéről, mind e mai napig,
szüntelenül kérvén és mondván: Halljátok meg az én szómat!” (Jeremiás 11, 1­8)

A szülő akkor boldog, ha látja, hogy gyermeke az igazság útján jár. Ekkor látszik meg igazán a szülő nevelése, és igazából az, hogy a gyermek számára mennyit is jelent a bölcsebb ember szava.
Aki szülőként gyermeket nevel, tudja, hogy mit jelent naponta a szép szóval való léleksimogatás. Olykor kudarcok sorozatával, makacssággal való szembesüléssel a „nem” tagadó szavak sorozatos ismételgetésével találkozunk. Ilyenkor egy kicsit elszomorodunk, de soha nem adjuk fel, mert a szülői fogadalom és felelősség kötelez. Ma egy ilyen atyai kérelem hangzik a mindenkori időkből, benne felfedezhetjük Isten aggódalommal teli szavát, szomorúságát, mert sem atyák, de a jelek szerint sem a fiak nem hajlandóak meghallgatni az ő intő szavát. Pedig az egyiptomi fogságból való szabadulás előtt azt mondja Isten Mózesnek a csipkebokornál: „…meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat” (2 Mózes 3:7b). Az atya így szeret, soha nem fordul el gyermekétől, a panaszt, a fájdalmat mindig meghallja és elibe siet, hogy segítsen, hogy mindenét odaadja a gyermekért, hogy az ne érezzen semmilyen hiányt. Azonban a töbszáz évig tartó kegyelmi idő, most Izráel számára lassan lejár, mert a „szüntelen kérésre” csakis tagadás érkezett.
Ezért közel van a babiloni pusztítás. Tele van a pohár! Szoktuk mi is mondani gyermekünknek, ha összegyülnek a kihágások. Ma kedves testvéreim legyen számunkra a kijelölt ige utolsó
mondatának felszólítása örök figyelmeztetés, hogy halljuk meg az Isten tanácsát, hogy gyönyörködjön mai gyermekeiben. Ámen!

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 12.

„Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, akik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól. Ő teremtette a földet az Ő erejével, Ő alkotta a világot az Ő bölcsességével, és Ő terjesztette ki az egeket az Ő értelmével.”

Jeremiás 10,11-12

Isten igéje a két rövid versben két nagyon lényeges dolgot állapít meg:

1. Az istenek, akik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni. Ők az idegen istenek, akiknek bálványokat állított az Istentől elfordult lélek.

2. A másik vers egyértelműen megállapítja, hogy Ő ( az élő Isten) teremtette a földet az Ő erejével, Ő alkotta a világot az Ő bölcsességével.

Nyilván Isten szentsége semmihez nem hasonlítható, de engedtessék meg, hogy mégis egy példával hozakodjak elő. Az élő Isten helyett a pogány istent választó ember hasonló ahhoz, aki a gépkocsi márkakereskedés helyett a roncstelepre megy járgányt választani. Az, amit választ nem jó, nem megy és forgalomba sem lehet többé beíratni, de valamiért mégis arra esett a választás. A pogány isteneket bálványozó ember is ilyen: bálványa nem teremtett világot, el is fog pusztulni, s vele ő maga is, de mégis az kell. Nem logikus, sőt: bűnös döntés az Élő Istentől való elfordulás s a bálvány istenként való tisztelete.

Adja Isten, hogy a mai, sok babonával átszőtt életű ember megtagadja babonás szokásait, elforduljon bálványitól  és az egyetlen, világot teremtő Hatalmas Isten főségét ismerje el.

Genda Árpád Szabolcs

Pettyén

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 10.

“Kicsoda olyan bölcs férfiú, hogy értse ezeket, és  akihez az Úr szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, amelyen senki se menjen keresztül?” (Jer 9,12)

Bőrünkön érezzük és a természet sokszor különösen szeszélyes magatartásán látjuk, mintha megváltozott volna valami.  Sokan azt mondják, hogy elkezdődött a Föld felmelegedésnek időszaka, az ózonréteg megvékonyodott, mindennek a következménye a négy megszokott évszaknak az eltűnése. Szinte mindent jól meg lehet magyarázni, a tudomány jelenlegi állása szerint olyan eszközök léteznek, amelyek segítségünkre vannak.

Megmagyarázni és meg is érteni, hogy mi miért van így, két egymást követő agyművelet, de ha felcseréljük egyiket a másikkal, akkor azt kell mondani, hogy valamit csak az az ember tud elmagyarázni, aki érti is, amit meg akar értetni másokkal.
A próféta kérdésként teszi fel, hogy kicsoda értheti meg, hogy miért vész el a föld és ég ki, mint a puszta. A válasz az előbbi versekben található, amely felsorolja a választott nép példátlan bűn- lajstromát. Ezért következik be ez a természeten is megmutatkozó romlás.
Hol a kiút? Mi a megoldás? Csakis az életmód változtatásán. A visszatérésen az igaz Istenhez. Ő elfogad és megjobbít. Tedd le életed a te Istened elé!
Bennünk kérdések kelnek,
melyekben a lelkünk eléghet,
rájuk választ nem önmagunkban,
de Istenben találunk. Ámen.

Fodor Lajos,

Halmi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare