Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2014. december 21.

„Én veletek vagyok azt mondja az Úr” (Agg 1, 13)

Kell-e ennél nagyobb bátorítás advent negyedik vasárnapján, hogy  veletek vagyok ezt mondja az Úr. Kell-e nekünk ennél több?

Advent a várakozás ideje a készülés ideje. Kérdés, hogy mi hogyan készülünk. Gyülekezeti tagokkal beszélgetve az adventről, sok választ jött, hogy hogyan is készülünk. Sütünk, főzünk, takarítunk, bevásárolunk, stb. de a lelkünket kéne megtisztítani és kitakarítani, de nincs rá időnk és elfelejtkezünk róla. Milyen nagy igazság ez kedves Testvéreim. Elfeledkezünk a lényegről, mindennel foglalkozunk, és a lényeget hagyjuk ki az egész készülődésünkből. Tévedés ne essék szükséges igen bevásárolni, ünnepi vacsorával készülni az ünnepre persze, de mindez Jézus Krisztus nélkül üres lesz. Eljutsz az ünnepig, ki vagy fáradva, nincs kedved semmihez, kimerültél s csak pihenni vágysz. Valóban így, van tolongnak az autók,  mindenki siet türelmetlenek mindent el akarnak végezni az ünnepre és készülve és mire odajutnak nem tudnak örülni.

Isten ma elénk siet, újra mondja, veletek a vagyok hívlak benneteket. Engedjük, hogy az Isten betöltse a szíveinket és vezessen minket, hogy helyesen készüljünk, hogy szánjuk rá napi 5 percet; nem többet, napi 5 perc szánj arra, hogy elcsendesedsz, megállsz és meglátod, megváltozik az életed.

Csendesüljön el minden körülötted, ha csak egy kevés időre is a világ zaja hadd szűnjön meg, legyen a csendé a szó, a csendé, amely oly szükséges, hogy megállj és rácsodálkozz e szép világra, amelyet Isten teremtett. Jó ezen is eltűnődni, úgy gondolom, az adventben az ünnepre várva, hogy milyen ajándékot is készített az Úr számunkra a Krisztusban. Meglátjuk e a kisdedben a Krisztust, aki elhordozta a világ bűneit? Mert tudnunk kell, hogy Ő az alap más alapot senki sem vetett ama szegletkőn kívül, aki a Krisztus. Azt mondja, ma neked az Úr veled vagyok. Kell ennél több? Nekem elég, és neked?- a választ rád bízom.  Ámen!

Kaszaniczki Csongor,

Élesd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. december 19.

“21 esztendős volt Sedékiás, mikor uralkodni kezdett, és 11 esztendeig uralkodék Jeruzsálemben… És gonoszt cselekedék az Úr szemei előtt,… és,… eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, ő maga és egész serege Jeruzsálemre,…  És bevéteték a város, és a harcosok mind elfutának, … A Káldeusok serege pedig űzé a királyt, és utólérék Sedékiást a jerikói síkon, mert egész serege elfuta mellőle. Megfogák azért a királyt, és vivék őt a babiloni királyhoz Riblába,… És leöleté a babiloni király a Sedékiás fiait szemei láttára, és Júda minden fejedelmét is leöleté Riblában. Sedékiás királynak pedig szemeit tolatá ki, és láncra vereté és viteté őt a babiloni király Babilonba, és tömlöcbe veté őt halála napjáig.” (Jer. 52,1-11 – szemelvényesen)

Dávid leszármazottai közül, az utolsóról olvasunk itt, aki még trónusra ülhetett, 21 évesen király lett, 11 évig uralkodott, aztán elveszített mindent, királyságát, gyermekeit, szeme világát, szabadságát… Szomorú történet, mindezt 33 évet se betöltve. A szentíró megjegyzi: „gonoszt cselekedék az Úr szemei előtt” – No, comment. A gonosz életnek, nyomoróságos következményei vannak.

Az ige kapcsán lehetne, beszélni történelemről, katonai akciókról, hűtlenségről, árulásról, kegyetlenségről, büntetésről… de nekem Karácsony táján, nem Sedékiás jár a fejembe, nem a róla szóló bibliai tudósítás tölti ki koponyámat. Nekem a Születendő jár a fejemben, Azzal szeretnék betelni, az Érkező Krisztusra koncentrálnék, hogy ne a gazdasági válság, ne a szegénység, ne a politikai mizéria hassa át az ünnepemet. Nem akarok másról tudni csak Jézusról, és az evangéliumról…, s miközben ezen rágódom, eszembe jutnak Pál szavai:  „Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról,” – igen csak Róla, Róla egyedül, de aztán tovább hallom Pált, ahogy mondja – „még pedig, mint megfeszítettről.” (1 Kor. 2,2) Beleborzongok a párhuzamok láttán. A Megváltó, a hagyomány szerint, szintén 33 évesen veszített el mindent, még az életét is, talán azért is, hogy Sedékiás élhessen, de azért hogy én, meg te élhessünk biztosan. Mert Jézus Dávid trónjának örököse, aki által a Teremtő elveszi a világ bűneit. Akiről azt mondja Isten: gyönyörködöm benne, – Őt hallgassátok.

Karácsony közeleg…, szülessen meg benned…, és éljen benned a Krisztus, aki azért jött, (jön) hogy megszabadítson a gonosztól, elhordozza fájdalmainkat, enyhítse veszteségeinket, gyógyítson testi lelki erőtlenségtől, kivigyen a bűn tömlöcéből, szabadulást adjon a halálfélelemből is, mert Ő az, aki legyőzte a halált.

Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. december 18.

„És mikor e könyv olvasását elvégzed, köss reá követ, és hajítsd be az Eufrátes közepébe. És ezt mondd: Így merül el Babilon, és meg nem menekedik a veszedelemtõl, a melyet én hozok reá, akármint fáradjanak. Eddig vannak a Jeremiás beszédei.” (Jer 51, 63-64)

Emlékszem arra, hogy huszonöt évvel ezelőtt a hozzánk közel lévő iskola udvarán többen összegyűltünk. Könyvet égettünk, legalábbis azoknak az első lapjaitól megszabadultunk: a diktátor Ceaușescu képe a vált a láng martalékává. A bálvány leromboltatott.

Büszke kiskirályok és hatalmukban pöffeszkedő nagy királyok, leromboltatnak, mert alattvalói ennek az egyedül ténylegesen uralkodó Istennek, akié minden hatalom, aki csak egy időre ad kölcsön valamennyit a hatalmából másoknak.

De van egy másik bálvány is, amit le kellene rombolni! Egyik énekünk így fogalmazza meg: „törjed össze balga szívem bálványait.” A te szívedben is le akarja rombolni az idegen istenek oltárait, aminek áldozol, aminek hódolsz titokban. Amire sok időt fordítasz, energiát, pénzt. Azokat a diktátorokat is le kellene ám lerombolni. Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. december 16.

„Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg.” Jer. 51: 9

Babilon a saját erejében bízó hatalom, aki biztos benne, hogy nagyhatalmi sikereit csakis magának köszönheti, mivel erős falakkal és védelmi vonallal körülvett város volt, fegyverei, harci eszközei a kor legmodernebbjei közé tartozott.  A várfal egyes szakaszain háromszoros vonal védte a várost, ezeknek hossza megközelítette a 20 kilométert. Mindez azonban nem segít, ha Babilon megerősíti is erős magaslatát, az Úr hatalmasabb és erősebb minden várfalnál. Büszkesége és gőgje nem engedte tudatosítani, hogy mindez azért van, mert Isten tervének nagy megvalósítása érdekében eszközként használja őket. Vannak keresztyének, akik úgyszintén a maguk erejében bíznak, és nem értik meg egy egész életen keresztül sem, hogy Isten kezében mi is csak eszközök lehetünk. Ő az, aki megakar gyógyítani ezen lelki betegségekből, de olykor úgy érzi az ember, hogy késő, és felkiált: Uram! Miért nem léptél hamarabb! Miért nem ébresztettél rá korábban, hogy tetteim rosszak! Miért nem helyezted kezed reám korábban, hogy még többet segítsek, még többet tudjak jót tenni! Kedves testvérem! Sohasem késő! Saul bizonyára nem volt túlságosan fiatal akkor, amikor ráébredt, hogy Jézus ott Damaszkus határában, nem büntetni, hanem gyógyítani akarja. Lehet, hogy szívében megfogalmazódott az előbbi gondolat, de nem mondta ki, hanem mint Isten apostola élete hátralevő részét teljesen az egyháznak, a missziónak szentelte. Az adventi várakozás is erről szól. Isten gyógyulási lehetőséget küld minden nap Igéjén keresztül, mosni és tisztítani akarja lelkünket, hogy a nagy elszámolás napján kimondhassa: Gyermekem gyógyítottalak és meggyógyultál, láttam a gyógyítás gyümölcseit, amelyek életedből fakadtak, jöjj az én örökségembe! Ámen!

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. december 15.

„Ímé, én ellened vagyok, te kevély, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, mert eljött a te napod, a te megfenyítésed napja.” (Jer 50,31)

Isten a kevélyeknek ellene áll és úgy, ahogy érvényes az, hogy ha Isten velünk kicsoda ellenünk, úgy az is igaz, hogy jaj nekünk, ha Isten ellenünk.

A kevély, önelégült emberek olyanok, mint az a farizeus, akiről az Úr Jézus a példázatban bement a templomba, körülnézett és így imádkozott: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Egyszer egy bibliaórán, amikor éppen arról a példázatról esett szó, valaki így imádkozott: Uram, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint ez a farizeus…

Aki nem tudja megalázni magát Isten előtt sem, bizony fejlődésképtelenné válik. Jakab apostol írja: “Isten a kevélyeknek ellenük áll, az alázatosaknak pedig kegyelmét adja.” Ellenük áll – azt jelenti, hogy Isten ellensége lesz annak, aki kevély. Annak pedig minden vállalkozása kudarcra van ítélve. Mert Istennel szemben nem nyerhet senki.

Karácsony közeledtével ezért olyan szép példa számunkra az a néhány babiloni csillagász, akik Jézus születése után nem sokkal az Ő betlehemi jászolbölcsőjéhez érkeztek. Miután átadták az ajándékot, leborulva imádták Őt, azaz Jézust, és nem Máriát. Látták, hogy mindaz a nagyság, ami bennük van, eltörpül Jézus mellett. Az az egyetlen méltó magatartás, hogy leborulva imádják Őt.

Ezért kellene a makacsságból, konokságból feladni, sőt teljesen elnémítani, és alázatosan várni nemcsak az ünnepet, hanem a visszajövő Jézust, nehogy számunkra is elérkezzen megfenyítésünk napja.

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. december 14.

Olvasandó: Jer 50: 1- 28

Textus: Jer 50: 2/a

„Hirdessétek a nemzetek között, és hallassátok, emeljétek fel a zászlót….”

Advent harmadik vasárnapjának üzenete csodálatos módon bontakozik ki ebből a jeremiási próféciából. Izraekl népe számára a megtartatás, ez élet és az ehhez szervesen kapcsolódó szabadság csak akkor kerülher fókuszpontba, ha Júda és Izrael népe egy szívvel – lélekkel, bűnbánattal és tiszta imádsággal keresi Istent.

Áldás, élet, előrehaladás csak ottt van, ahol közösség van. Ott ahol Isten és ember között megvalósul a harmónia és a közösség.

Izrael és Júda száműzöttjeinek és maradékának egyetlen esélye van a testi és a lelki szabadulásra, az új élet elkezdésére: ISTEN

2014 Advent harmadik vasárnapján, lassan csendesen karácsony ünnepére figyelve a 21. század embere is előbb – utóbb elfárad, megfárad, megbotlik és térdre esik. Térde esésünkben sok esetben egyedül vagyunk/maradunk. Magunk roskadunk öszze tehetetlenül, keservesen, reménytvesztetten. DE….

Az adventi ember nem lehet ilyen. Bár lehet, sok esetben valóban a körülmények hatására, vagy egyéni bűneink miatt roskadunk össze, mégis az érkező Isten felemel, sőt letérdel melléd, s veled együtt áll fel.

Lelkileg megujjúl az az ember, aki igazán tudott már sírni Isten előtt, Istennel. Mert Isten velünk sír, örvendezik, megsímogat ha kell, gyógyít és gazdagon megálld mindnyájunkat.

Aki ezt átéli, az győztesként, Krisztus győzteseként az Ő zászlóját lobogtava tudja áldani és várni Őt.

Ámen

Elek Arnold

Szatmárnémeti – Németi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. december 12.

“…kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, és kicsoda az a pásztor, aki megállhat ellenem?” (Jer. 49,19)

Ezek a részek az ún. “ellenpróféciák” sorába tartoznak. Valakik ellen szólni Isten részéről nemcsak különvéleményt jelent (ez volna a legenyhébb)  sokkal inkább büntetést és pusztulást . Sem Ammon, sem Edom fiai nem állhatnak meg Isten előtt, pusztúlásba torkollik életük.

Ha elindul valaki a lejtőn lefelé, nehéz megállítani. A jószó keveset használ, a jó tanácsra nehezen hallgat, aki meg van győződve igazáról az megy az önmaga választotta úton. Ő úgy gondolja, hogy jó úton jár.

Nagy betegségben szenvedőkről mondják, hogy amikor szembe találkoznak a valósággal, az orvos elmondja neki, hogy nem sokáig fog élni, nem hisz az orvosnak első szóra. Önmagában mindig azt hajtogatja, hogy ez nem lehet igaz. Később amikor  veszti erejét, már alig tud felkelni az ágyból, csak akkor kezdi elhinni, hogy az orvosnak igaza volt. Már változtatna életmódján, de lekéste a lehetőséget.

Az ellenprófécia ébresztés akar lenni. Lásd meg, ez lesz a te sorsod, amennyiben…

Isten azonban kinyújtja a pusztúlásba rohanó ember felé is a kezét. Különösen advent áldott napjaiban érezheted ezt, amikor Jézusban maga az ÉLET születik meg.

Nyújtsd felé te is  erőtlen kezed.

A pusztúlásból

szabadulni nehéz,

de van egy kéz,

mely utánad nyúl,

nyújtsd te is affelé

kezed, ki soha

leesni nem enged. Ámen.

Fodor Lajos,

Halmi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. december 11.

„Ezért zokog a szívem Moábért,…” Jer. 48,36

Olvasandó Igeszakasz: Jer. 48,26-47

Mikor bünteted meg a gyermekedet? Csak úgy magától, mert neked ehhez van épp kedved, nem igazán büntetsz. Valami rosszat kell tegyen ahhoz, hogy megbüntesd és ez által elgondolkozzon helytelen viselkedésén. Isten sem jókedvéből bünteti meg népét, Moábot, vagy bennünket. Az Ő parancsolata és akarata ellen valamit tennünk kellett, hogy megbüntessen. Arra a kérdésre, miért sújtja ítélet Moábot, a következő feleletet adhatjuk: a tegnapi igeszakaszban volt megfogalmazva az egyik bűne: az önelégültsége (7., 11.). A mára kijelölt Igeszakasz még hármat nevez meg: gőgős és elbizakodott (29.v.) vagyis másokat lenéz, értéktelennek tartja azokat.

Senkinek nem tetszik az, amikor gyermekét gúnyolják. Isten azt mondja, hogy Moáb te az én választott népemet kigúnyoltad, és ezzel meg is aláztad őket (27.v.)

És amikor már úgy tűnik, hogy Moáb bűnlistájának itt már vége lenne, akkor elköveti azt, ami az utolsó csepp volt már a pohárba, Jahve elleni lázad (42. v.).

Néhány perc erejéig gondoljuk végig azt, hogy én vajon nem így viselkedek: gyakran beképzelt vagyok! De van mire? Lenézem a másikat a hovatartozása, a kinézete, a külseje miatt? Én vajon tökéletes vagyok? Hányszor gúnyoltam és csúfoltam ki embertársamai, talán amiatt, mert valamit rosszul mondott, vagy hajtott végre? Te mindent jól csinálsz? És amikor már nem találunk újabb felületet az emberi sorsokon, akkor követjük el mi is a Moáb bűnét, Isten ellen fordulunk.

De mi is az Isten büntetése? Megfélelmlíti őket, és verembe esnek, s ha onnan ki is jönnek akkor tőrrel megy ellenük. Elég szomorú lenne ez a jövendő, de Isten még a fájdalmában, a csalódottságában is szeret, és kegyelmez. Mert itt sem hiányzik az együttérzés az ítélettől sújtott néppel (36. v.). A prófécia azzal a gondolattal zárul, hogy az ítélet az idegen népek esetében sem utolsó szava Jahvénak: „visszahozom Moábot a fogságból.”

Ebben legyen nekünk is jó reménységünk, hogy reánk nézve is az utolsó szava nem a büntetésé, hanem a kegyelemé. Ámen!

Kovács Mátyás Péter,
Sándorhomok
Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. december 10.

„Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel.” Jeremiás 48,7

Napi ige: Jeremiás 48,1-25

A bűnök az évezredek során nem változtak, legfeljebb más formát öltöttek. Úgy tűnik az ember nem képes arra, hogy önmagát egy kicsivel is jobbá tegye. Az ószövetségben fellelhető bűnök ugyanúgy jellemzik a ma emberét is, talán néhányat mára sikerült valamennyiire kikozmetikázni, a társadalom számára elfogadhatóbbá tenni. Ettől függetlenül mi tudjuk, hogy Isten haragszik úgy a velünk született, mint az általunk elkövetett bűnökre. Jeremiás próféciájából megtudhatjuk Moáb pusztulásának az okait is, amelyek közül most csak az elsőre, az önelégültségre figyeljünk. Moáb a Holt-tenger közelében lévő jó termőhely volt, amely Lót egyik fia után kapta a nevét. Bár eléggé közeli rokonságban álltak Izráel népével, mégis álladó ellenségeskedés jellemezte a kapcsolatukat. Ínséges időszakban Moáb gyakran volt a vidék éléskamrája, ez pedig elbizakodottá tette őket. A bizalmukat inkább helyezték a marháikba és a kincseikbe, mint Istenbe.

Az adventi időszakban mi kiben vagy miben bízunk? Szólnak az igehirdetések Jézus Krisztus visszajöveteléről, hangzik a felhívás a készülődésre, lassan karácsonyi lázban ég a világ. Közeledik az év legköltségesebb ünnepe, miközben néhányan azon aggódnak, hogy nincs elegendő pénzük rá, mások pedig magabiztosan várják azt a néhány napot, amikor barátaikat, rokonaikat vendégül látják vagy meglátogatják, ajándékokkal lepik meg egymást, mert tudják „nem maradnak szégyenben”. Biztos anyagi fedezetük van ahhoz, hogy boldog ünnepük legyen. Azonbanaz önelégültség senkinek sem ad valódi örömökben gazdag ünnepet vagy Krisztus-várást, erre egyedül Isten képes. Kérjük az Atyát, hogy tisztogassa életünket. Ámen!

Erdei Árva-István,

Szamoskóród

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. december 9.

„Kopaszra nyiratkoznak Gázában, elnémulnak Askelónban. Völgyüknek maradék népe, meddig vagdalod magad?” Jer 47,5

A fejezet a választott népet állandóan fenyegetésben és rettegésben tartó filiszteusok ellen szól, akit egy másik nagyhatalom, Egyiptom fog leigázni (Gáza – a filiszteusok legjelentősebb városa, nevének jelentése: „erős”; Askelón – tengerparton elterülő fil. város). Az emberek a gyász jeleként vagdossák össze magukat. Már ennek a versnek a végén fölteszi a próféta a kérdést: „meddig…még?” Érdekes, hogy a szomszédos nép feletti ítélet nem ok a kárörömre, hanem együttérzésre készteti a prófétát.

Két gondolattal indít el bennünket Isten a mai napon:  az ítélet és számonkérés nem marad el (1), ez pedig nem kárörömre, hanem együttérzésre és állandó önvizsgálatra kell sarkalljon bennünket (2).

Néha úgy éljük életünket, hogy nem vesszük számításaink közé azt, hogy reánk is vár egy „második advent”, amikor Jézus „visszajön ítélni eleveneket és holtakat” és számon kér. Vajon hogyan talál bennünket? A reánk telepedett gyász-szomorúság, siránkozás és „önvagdalkozás” helyett örvendezve és akaratát cselekedve készüljünk Jézus Krisztus fogadására.

Meddig még? Ez tőled is függ.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare