Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2015. augusztus 27.

“És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal” ( Márk 9, 4)

Egyedül Jézusnak adatott meg, hogy azokkal beszéljen, akik ott élnek fenn az Istennél. Mózes a szabadító és a törvény kiadója, Illés az a próféta, akinek idejében a választott nép elhagyja az idegen, Baál- Isten tiszteletét, visszatér az élő Istenhez.
Ha kimegyünk a temetőbe szeretteink sírjához, halottaink hallgatnak, nem beszélnek többé velünk, alkalmanként álmainkban visszajárnak. Mi is hiába szólunk hozzájuk, ők sem hallják, mit mondunk nekik. Csendesek a sírkertek, a kegyelet helyei mégis beszédesek: mennyi emberi élet, mennyi emlék! A kegyeletet nem törli el az idő, nem szünteti meg a feledés.
Amire képtelen az ember, az valósággá válhat Jézusnál és Jézussal. Ő feltámadott, nekünk váltságot hozott. Higyj abban, hogy a feltámadás ama napján szemtől szembe láthatod azokat, akik már Nála vannak, megszólíthatod őket, hallhatod hangjukat, Igazi harmónia lesz ama napon.
Ott fenn a hegyen
feltöltődik a lelked.
Hidd, örök a kegyelet,
de biztosabb a helyed
odafenn. Ámen.

Fodor Lajos,

Halmi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. augusztus 26.

„Azután Bethsaidába méne és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt.” (Márk 8, 22)

Márk evangéliumának gazdag eseményvilága mindig is rabul ejtett engem. Nem csak az a sok csoda, a gyógyulások sorozata, a különböző életek jobbra fordulása, hanem az az erő és hatalom, amivel az Úr Jézus Krisztus cselekszik. Ő folyamatosan munkában van, cselekszik az emberért.

Ezt igazolja mai igénk mutató névmása is, az „azután. Azután Bethsaidába méne, olvassuk az Igében.

AZ Úr Jézus oda megy, ahol szükség van reá. Oda érkezik meg, ahol emberek sírnak és fáznak, szomorúak, vagy éppen a sötétben tapogatóznak. Csodálatos az, hogy nem csak egy számunkra nagyon távolinak tűnő világban tud csodát tenni, hanem csodát tesz a 21. század rohanó emberének az életében is.

Megállít ma bennünket is, és kijózanít, megláttatja velünk, hogy az életünk mennyi csodát rejt magában. Milyen nagy gazdagság ma is a szeretet páratlan ajándékának részesévé lenni. Jézus ma is odalép minden beteghez, szenvedő, vakhoz és illeti őket. Elmegy Bethsaidába, meglátogat kórházban, vagy otthoni ágyon fekvőket, ott áll a hátad mögött, amikor a jelzőlámpánál vársz, hogy zöldre váltson a lámpa, fogja a kezedet, s megerősít, átölel, hogy mindörökre veled maradhasson.

Ámen!

Elek Arnold Zoltán

Szatmárnémeti – Németi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. augusztus 25.

„Kijöttek hozzá a farizeusok is, és vitatkozni kezdtek vele mennyei jelt követelve, hogy próbára tegyék. Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek. Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és a túlsó partra ment. De elfelejtettek kenyeret vinni, csak egy kenyér volt velük a hajóban.” (Márk 8:11-14)

Gyakran kerülünk vitába olyan emberekkel, akiknek hitük gyenge, vagy éltük próbájában elveszítettnek nyilvánították a harcot, mert ugymond „Isten nem segítette” meg abban a bizonyos helyzetben őket. Az ilyenek maradnak távol egy időre a templomtól, válik számukra ellenséggé az egyház és a pap,  mindenben csak a kötözködés és gyermekies ellentmondás, a dolgok megkérdőjelezése jellemzi őket. Nagyon nehéz az ilyen embernek Krisztusról beszélni, de némák semmilyen esetben sem maradhatunk! Hol van Isten?  Hol volt, amikor leginkább volt szükségem reá? Miért nem ad jelt? – kérdezik. A farizeusok sejtették, hogy, amit Jézus tesz, az nem holmi ókori kuruzslás eredménye. Tudták, hogy valami különleges erő van benne, de nem sikerült átlépniük azt a földi határt, amely mögé nagyon sok ember kerül manapság is.

Hiszek, ha meglátom Őt! Hiszek, ha érzékszerveimmel meggyőződöm, hogy Ő létezik és él! Pedig micsoda kiváltság lehetett számukra, hogy ezek a farizeusok személyesen is megismerhették azt, aki által az Atya is megismerhetővé vált.  Ilyenkor nagy szükségünk van a kenyérre, a lelki táplálékra, hiszen mi ezek nélkül a konfrontációkban némák és tehetetlenek maradunk, ha nem vesszük magunkhoz minden nap, bizony a Lélek szava is távol marad. Vegyük ezt a kenyeret, és ezen a héten újkenyér hálájára készülve különösen kérjük, mert ez a világ éhes, táplálnunk kell, hiszen az idegen kovász ma is fertőz, gyilkol. Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. augusztus 24.

„Hány kenyeretek van?” Mk 8,5

Olvasásra Mk 8,1-10

Egyes gyülekezetekben már hálát adtak az új kenyérért, más közösségekben még ezután fognak. Az új élet, az új remény, a holnap ígérete került és kerül az asztalokra, és ha az ember nem csak az anyagi valóságot nézi, hanem azon túl lát, és meglátja a kenyérben az élet jelképét, akkor tud igazán ünnepelni.

Hisz mi a kenyér? Nem csak a naponként asztalra kerülő, elmaradhatatlan étel, de a hívő ember számára Jézus Krisztus megtört testének jelképén keresztül a naponkénti kegyelem-emlékeztető.

És milyen nagy szükség is van erre az emlékezésre a hétköznapokban, meg sokszor az ünnepeken is! Mert mindig van, ami elkeserít, ami elveszi az életbe vetett reményedet.

Ezért kérdez most Jézus, és akár felkészülésben légy, akár az ünnep után, egyaránt aktuális a kérdés: hány kenyered van? Mennyiből gazdálkodsz, mennyit tudsz másokkal megosztani? Mert sok az éhező, sokan vágynak a te lélek-kenyeredre!

Még értünk is, sokszorosan gyógyult, mégis törvénykező zsidókért.

Varga Botond,

Kisbábony

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. augusztus 23.

„És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.” (Márk 7, 37)

Ez az összefoglaló megállapítás a süketnéma meggyógyításának a történetéből való. Jézus ismét megmutatja csodatevő erejét és hatalmát, egy újabb szerencsétlen ember életét hozza helyre, testileg és lelkileg egyaránt. Csakhogy most egészen szokatlan és fura módon teszi ezt. A gyógyítás külső folyamata már-már bizarr képet fest, a bibliaolvasó ember is meghökkenve veszi tudomásul Jézus különös megnyilvánulását. Jézus ujjait a beteg füleibe teszi, majd nyálával megérinti a nyelvét. Számos gyógyítása közül talán egyetlen egy hasonlít e mostanihoz: a vak megyógyítása, amikor ugyanis Jézus nyálával a porból sárt kever és azzal keni meg a beteg szemét (Jn. 9,6).

De nemcsak a mai ember számára szokatlan a Jézus közbeavatkozása, hanem a korabeli szemtanúk előtt is furcsán hatott. Ők sem így képzelték el a Jézus segítségét, hisz az igében is arról olvashatunk, csak azt várták volna tőle, hogy kezével megérintse (Mk. 7,32). Nem véletlenül, tudniilik már korábban is volt rá példa, hogy az Úr egyszerű érintése nyomán megtörtént a gyógyulás. Máskor meg elég volt egy szó is, amely Jézus ajkáról származott és helyrejött egy emberi élet.

Igen, Jézusnak ennyi is elég, hogy minden a helyére kerüljön. Most azonban ezt a furcsa, szinte érthetetlen metódust választja. Úgy gondolom, ezáltal is érzékeltetni akarja a mi Urunk, hogy ő teljesen szabadon cselekszik. Nem az ember elvárásának engedelmeskedik, hanem ahogy ő jónak látja. Isten a legtöbbször nem az ember által elképzelt módon viszi véghez a szabadulást, hoz gyógyulást valakinek az életében. Van úgy, hogy az ember fohászkodik az Úrhoz segítségért és meg is mondja neki, hogyan segíthet rajta. Okosabbnak képzeli magát Istennél, tudja ő mit kell tenni, csak nincs elég ereje hozzá, ebben kell az égiek segítsége.

Aki így viszonyul Istenhez az bizony sokszor csalódik, mert nem az ő elvárásai szerint történnek a dolgok. Ezt azonban el lehet kerülni. Ehhez nincs szükség egyébbre, csak engedelmességre. Amikor Isten szokatlan módon jön az életedbe, akkor mondd azt: Uram, nem értelek, nem tudom, miért cselekedtet ezt az életemben, de bízom benned, mert te mindent helyesen cselekszel. Ámen!

Szilágyi Balázs

Szatmár-Láncos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. augusztus 22.

„És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát. Mert hallván felõle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljõve és lábaihoz borula. Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré õt, hogy ûzze ki az õ leányából az ördögöt. Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy elõször a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból. Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból. És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.” (Mk 7, 24-30)

Egy csodálatos történet, mely bennünket vezetni és tanítani kíván, ezen alkalommal.

Amerre ami Urunk Jézusunk jár, és megszáll, csodák történnek, betegek gyógyulnak meg,  vakok látóvá válnak, a süketek hallóvá, a némák, megszólalnak. Jézus csodákat tesz. Az alábbi történetnél is az olvasó  csodát várna (én legalábbis azt vártam volna) egy asszony jön kéri Jézust s a Mester nem tesz semmit látszólag nem cselekszik nem szól. Mintha nem akarna semmit se tenni. Nagyon érdekes történetnek lehetünk a tanúi, de talán épp ez a csodálatos benne. Az ember azt várná, hogy itt is csoda történne egyből és mégsem azt történik. Elsőre olyan érthetetlennek tűnik, ám ne feledjük, ami nekünk érthetetlen az Úr Jézus Krisztusnak érthető.

Figyeljük csak igeszakaszunkat meg egy kicsit közelebbről: „onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát”

Jézus Krisztus elvonult egy kis időre, és nem akart senkivel találkozni, bement egy házba és azt akarta, hogy senki ne tudjon hollétéről. Amint azonban „az illatos olaj elárulja magát” ezért Ö akinek a „neve olyan mint a kiöntött olaj”, nem maradhatott titokban. Oda megy hozzá egy pogány asszony, aki kéri, hogy űzze ki az ö lányából az ördögöt.

Amerre ami Urunk jár új reménységek ébrednek szomorú lesújtott emberekben. És ebben a pogány édesanyában is egy reménység kezdődött, amikor meglátta Jézust, és nem habozott, hanem szólt is. Feltámadt benne a bizalom, hogy a Mester segíthet neki, hogy az Ö ereje gyógyító, hogy Ö az  aki segíthet leányán. Az asszony valószínűleg halotta, hogy az emberek mit rebesgetnek, hogy erre jár Jézus, aki csodákat tesz, betegeket gyógyít, vakokat látóvá tesz, süketeket hallóvá, bénákat gyógyít, s úgy terjedhetett ez a hír, mint egy futó tűz, s nem maradhatott titokba  honléte s így halhatta az asszony is e híreket, és Jézus elé sietett- és gondolta, hogy csak Ö, az aki egyedül tud neki segíteni.

A történetünk érdekessége Testvéreim, hogy Jézus furcsa viselkedéssel áll elő, úgy tesz mintha érzéketlen lenne a nő problémája és szenvedése iránt, sőt a maga népe részéről szokásos gőggel nézne reá pogány népéből való volta miatt. Érthetetlen számunkra, de a Mester számára egyáltalán nem, Jézus mintha próbára akarta volna tenni az asszony hitét, hogy milyen erős a hite. A próbatételben helytál, s végül Jézus cselekszik s meggyógyul a leány. Az édesanya a kemény beszéd és fogadtatás ellenére is kitart a kérése mellett, s az Ur megadta neki azt a nagy örömöt, hogy lányát újra egészségesen láthassa, csak volna a mi hitünk mindig ilyen szívós és erős, szilárdan állnák a hitben. Csak az Urban reménykedj és higgy, és talán e prédikációnak is ha címet adnék az a címe lenne, hogy: „Benne reménykedj”

Adja a Mindenkegyelem Istene, hogy mindig benne reménykedjünk az Urban, higgyünk és éljünk, és így mindig minden időkben a próbatételek idején is kitartsunk, s benne reménykedjünk. Ámen!

Kaszaniczki Csongor,

Élesd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. augusztus 21.

Monda Jézus: Ami az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert. Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: Mind ezek a gonoszságok belülről jönnek ki, és megfertőztetik az embert.

Márk. 7,20-23

Ha valaki túl sok alkoholt iszik, megrészegedik. Ha valaki bolond gombát eszik, hatással van rá s hallucinálni fog (nem a gyilkos galócára gondolok, ami megöli az embert), de mihelyt a hatása elmúlik a bevitt „anyagnak” az ember megint „normális” lesz. A gyilkos galóca az más, azt az ember megeszi, és a méreganyaga kilövi, megöli a májat, s ha az ember, aki ette a gombát nem kap napokon belül új májat, belehal…

A szív teljességéből szól a száj, s a gonosz gondolat, annak a hatása csak akkor múlik el, ha új szívet kapunk. Isten ígéri a bennünk levő kőszíveket, érző hús szívekre cseréli majd. Aki megtérésre jut, új szívet kap, de ne feledjük el, míg ezen a földön éljük az örökkévalóságot, nem leszünk tökéletesek.

A fenti ige beszél arról, hogy a bűn gondolati szinten kezdődik. Bennem… Előbb vágyom rá, kitalálom, s csak aztán válik valóra, ha valóra váltom… de már a gondolat is bűn mondja Jézus a hegyi beszédben.

Az is kiderül, hogy a bűnök sok félék s nem rangsorolhatók hogy kisebbek, vagy nagyobbak… megfertőzik, megbetegítik az embert, s ha nem kap új szívet az ember, meghal. Kérjük Istenünket, tisztítson meg lakozzon bennünk Lelke erejével, hogy ne járjunk, ne éljünk bűnben.  Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. augusztus 17.

„És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tõlem, a mit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tõlem, megadom néked, még ha országom felét is.” (Mk 6, 22-23)

Ez a történet egy gazdag ember, egy király által rendezett születésnapi lakomával kezdődik, és Isten egyik emberének, egy prófétának a halálával végződik a lakoma. Erre biztos egyik vendég sem számított, akit meghívott Heródes király a születésnapi ünnepségre.

Egy felelőtlen ígéret és egy kívánság eredménye Keresztelő János halála. A krisztusi ember nem elveszi azt, amit kíván, hanem felveszi a harcot azzal, ami nem Isten szerint való kívánság. Elmondja Istennek, és kéri az Isten segítségét.

Maradjunk a kívánságnál. Ha megadatna nekünk, akár aranyhallal, vagy anélkül, hogy kérhetünk valamit, mi mit kívánnánk? Hogyan élnénk a kívánságainkkal?

Egy nagy egyetem kezdő logika kurzusán a professzor szokatlan ajánlatot tett a záróvizsgára készülő diákoknak. „Egy kívánságotokat teljesítem: a vizsga napján annyi információt hozhatnak magukkal, ami egy füzetlapra ráfér.” Minden diák kihegyezte a ceruzáját és egész héten kemény munkával igyekezett a lehető legtöbb adatot belesűríteni egy A/4-es füzetlapba.

Az egyik diák azonban besétált a terembe, letett egy füzetlapot a földre, és egy haladó logika osztályba járó diákot állított a papírra. Ez a diák mindent elmondott neki, amit csak tudnia kellett. Az eredmény az lett, hogy ő volt az egyedüli diák az osztályban, aki ötöst kapott.

A végső záróvizsga akkor lesz, amikor meg kell állnod Isten előtt, és Ő megkérdezi: „Miért kellene örök életet adnom neked?” Te egyedül nem tudsz átmenni ezen a vizsgán. Akármennyit tudsz, nem tudod a helyes választ erre a kérdésre.

De van valaki, Aki odaáll helyettünk, és helyesen válaszol. Jézusnak hívják. Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. augusztus 15.

„És bemenvén monda nékik : Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik. És nevetik vala Őt.” (Mk. 5, 39-40/a)

A fiatal leány feltámasztásának és a vérfolyásos asszony meggyógyításának története rendkívül valószerű, szemléletes és művészi. Amikor az édesapa, Jairus megjelenik Jézusnál, a leány még él. Amíg azonban a vérfolyásos asszonyt meggyógyítja, jő a hír, hogy a leány meghalt. Jáirus házánál két kép tárul elénk: Kívül a gyászoló tömeg, a siratók, a kacagó hitetlenség, a nevető  gyász, benn a szobában Jézus három tanítványával, a két szülővel és a halálból életre ébredő kislánnyal.

Adja Isten, hogy ne akarjunk az árral úszni, melyben a tradíciók, a formalitások, a megszokottságok és a röhögő hitetlenség a meghatározók, de akarjunk találkozni az Élet Urával, aki hajlékunkba az élet ajándékát hozza.

Genda Árpád Szabolcs,

Pettyén

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. augusztus 14.

“Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok” (Márk 5, 28)
A vérfolyásos asszony meggyógyítását “menet közbeni beavatkozásnak” vagy “küldetés teljesítése közbeni könyörületnek ” nevezem, ugyanis az Isten Fia Jairushoz siet, akinek leánya halálán van. Ez az asszony a siető Jézus közelébe furakodik, anélkül, hogy valaki észlelné, érinti a Jézus ruháját. Mintha ki akarná erőszakkal csikarni a gyógyulást.

Amikor Jézus felelősségre vonja, nem fut el, vállalja a kockázatot. Kicsit fél és remeg még, de őszinte tud maradni.

Túl azon a hiten, amely ott él ennek az asszonynak a szivében, rendelkezik még egy lelki plusszal is:bátor. Odaáll a Mester elé.

Hányszor futamodunk meg, mert nem tudjuk felvállalni önmagunkat. Szégyelljük, hogy kik vagyunk, hogy rá vagyunk utalva az Ő megmentésére, irgalmára, kegyelmére, azt mondjuk, önmagunk is meg tudjuk oldani bajainkat. Vagy ha meggyógyultunk, örömünkben úgy elmegyünk Tőle,mintha nem is létezne a mi áldott orvosunk.

Ugye, ez az ember nem te vagy?

Elég néked csak hallani Róla,

Ő elsegit minden földi jóra,

túl az egészségen,

Vele utad lehet
fel a mennybe. Ámen.

Fodor Lajos,

Halmi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare