Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2014. augusztus 22.

“… Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, …  Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért, s ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek,…” (Zsid. 5,5-9)

Az emberek világában vannak pozíciók, amelyek egyesek szemében olyan tisztségek, melyeket jó lenne elérni, betölteni, mert dicsőséget hoznak, s nem csak hírnevet, de a „konyhára” is csurran cseppen valami.

Könnyebb ilyen zsíros „álláshoz” jutni, ha az embernek van háttere, ha olyan a családja, ha vannak támogatói.

Az Úr Jézus, Isten Fiának született, jó család, nagy befolyás, minden esélye megvolt rá hogy messzire jusson, vagy, hogy elszálljon tőle, de nem szállt fejébe a dicsőség. Milyen hetykén felelgetett, a Sátánnak a pusztában a negyvennapi böjt után.

Sok úri csemete félre nevelődik, a kényelem, a jólét…, de Jézus nem ilyen, később is az Atya, (atyja) akaratát teljesíti, még ha kiáltás és könnyhullatás, meg sok könyörgés párosul az út mellé, mert „megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet”.

Ezzel a munkával nem magának akart hírnevet szerezni, hanem nekünk üdvösséget és tökéletességre jutva meg is szerezte. Bártan mehetünk hozzá, mert Isten kegyelme ő nekünk! Keressük Őt és engedelmeskedjünk neki!

„Lévén annak okáért nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.

Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” ­Ámen!

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. augusztus 19.

„Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon” (Zsid 3,13)

Olvasandó: Zsid 3, 7-19

A buzdítás ellentéte az elkeserítés és elcsüggesztés. Tudjuk, hogy már gyermekkorban fontos szerepe van a „jó időben” és helyesen mondott buzdításnak, ugyanis a gyermeket magabiztossá, önállóvá és öntudatossá formálja. Ezzel szemben, ha egy gyermeket állandóan korholnak, „nagy felkiáltójelekkel” róják fel hibáit, szorongóvá és bizonytalanná válhat.

A szentíró arra biztatja levelének címzettjeit, hogy Krisztusban és Krisztusért buzdítsák egymást a gyülekezeti tagok, azokat, akiket a pusztában vándorló Izraelhez hasonlóan – fenyegeti a hitetlenség (12a. és 19. v.), ami egyúttal engedetlenség is (18.v), és a kezdetben meglévő bizalom (14. v.) elvesztésében nyilvánul meg. Az egyes ember számára a veszély abban áll, ha nem növekszik, ezért szükség van egymás naponkénti testvéri szerető, intő buzdításra (13. v.)

Az emberi buzgóság pozitív jellemvonása, ha Istenen, illetve az Ő akaratán, az ő törvényén tájékozódik (1Kir 18,21kk). Nagy elismeréssel szól a Szentírás a missziós, a kegyelmi ajándékok elnyerésére irányuló, a másokat szerető, illetve javukon fáradozó buzgalomról (1Kor 13,4).

Ma neked szól a kérdés: elcsüggesztesz vagy buzdítasz másokat?  Mikor dicsérted és buzdítottad utoljára gyermekedet, hitvestársadat, munkatársadat és miért ne -önmagadat? Krisztus által minden lehetséges, őbenne rejlik buzdításunk ereje, hite és valósága.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. augusztus 18.

“Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak.” (Zsid 3,3)

Jézus nagyobb, mint Mózes. A ház építője, tisztességre méltóbb, mint a ház. Eléggé veszélyes kijelentés volt ez akkor a szentírótól. Mózes csak eszköz, és a mindenség Ura minket is fel tud használni célja eléréséhez. Mi pedig sokszor annyira leragadunk az eszköznél, hogy az már bálványimádás.

Az ige semmit sem von le Mózes érdemeiből, aki hibáival együtt elvégzi az Istentől kapott feladatot, de ő csak kesztyű a Mester kezében, Jézus pedig a Mester. Olyan sokszor látom magunkon is, hogy fontosabbnak tartjuk az eszközt, mint a küldőt, a körülményeket, mint a lényeget, a formát, mint a tartalmat. Sokaknak fontosabb a templom, mint Isten, pedig Isten nélkül az sem több, mint egy múzeum. A házat az Építője szenteli templommá, jelenlétével.

Van amikor magunkat tartjuk előtérben és a mi munkánkat, mintha mi épitenénk a házat. Pedig tudjuk Salamontól, hogy: “Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.” (Zsolt 127). A Jézus szerinti élet nem foglalkozik azzal sem, hogy ki kapja az elismerést. Valójában az a jézusi, ha tudunk örülni mások jó szerencséjének. Ha a másikat előnyben részesítjük, magunkat pedig háttérbe szorítjuk. Amikor szolgálunk, nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy megkapjuk-e érte az elismerést, hanem csak azzal, hogy Istené legyen a dicsőség. Neki jár minden dicséret és hála. A szolgálat célja nem az, hogy jó képet mutassunk magunkról, hanem hogy az emberek figyelmét Istenre irányítsuk. Ne becsüljük alá, de túlságosan sokra se tartsunk magunkat. A dicsőség, tisztesség és hálaadás egyedük Istené. Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. augusztus 17.

„Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.”

Zsid. 2, 14-15

Elolvasni: Zsid. 2, 5-18

A mai Ige, egy mindnyájunk számára aktuális témáról szól, mégpedig a haláltól való félelemről. Nincs a világon még egy olyan valami, ami az emberiség teljességét mindenféle faji, nyelvi, népbeli különbség ellenére annyira összetartozóvá tenné, mint a haláltól való félelem. A gazdagnak és a szegénynek, az Isten-hívőnek és az Istent tagadónak az élete gyertyája egyformán leég egyszer. Igaza volt annak a bölcs atyánkfiának, aki így fogalmazott ezzel kapcsolatban: minden ránk esteledő éjszaka, figyelmeztetés életünk közelgő estéjére. Erre figyelmeztet minden betegség, minden öreg, ráncos arc, és, még ha nem is akarunk rágondolni, bizony úgy van, ahogy az Ige mondja: a haláltól való félelem miatt teljes életünkben rabok vagyunk.

Rabságunkról való, sokszor tudat alatti meggyőződésünket bizonyítja az a sok-sok menekülési terv, amellyel az ember szeretné elkerülni a halállal való találkozást. Újabb és újabb gyógyszerek jelennek meg, melyekkel késleltetjük a halál eljövetelét. Ma már egyre divatosabb a lélekvándorlás hitébe menekülni, mintha a lefolyt homokórát visszafordítaná egy titokzatos kéz. Sorolhatnám még azokat a dolgokat, amikbe az ember belekapaszkodik akkor, amikor az elmúlásról hall, de azok csak a vergődő ember hiábavaló próbálkozásai, hisz a halál félelmének rabságából ezekkel nem tud kiszabadulni.

Mi hát a megoldás? Az örök rabságnak, az állandóan emésztő félelemnek az elhordozása egy életen keresztül? Az Ige arról beszél, hogy van szabadulás a halál rabságából, de nem a mi módszereink, hanem Jézus Krisztus által, aki saját halálával és feltámadásával kiszabadított rabságunkból. Mi méltán vagyunk rabok, hisz a bűn zsoldja a halál. Jézusban azonban nem volt bűn, ezért halála által nem a saját bűneiért fizetett, hanem a mienkért. Egy örömhírt szeretnék átadni neked kedves testvérem: Jézus halála és feltámadása óta, már nem a halálé az utolsó szó, hanem Jézus Krisztusé, aki azt mondja: ne félj, mert neveden ismerlek téged, enyém vagy! Aki Krisztusban hisz, az a testi halál ellenére is reménykedhet az örök életben, hisz a halál után ugyanaz a Jézus vár majd a túlsó oldalon, akit az innenső oldalon elfogadtál, megszerettél. Jézus feltámadása nemcsak olyan csoda, ami Ővele történt meg egyszer valamikor régen, hisz a benne hívőt olyan emberré formálja át, akiben a halál erőit legyőzte az Élet, ezért neked is részed lehet benne, ha hiszel Krisztusban. Rettegés helyett tehát örvendezzünk, vigadjunk, hisz Krisztus lett a vigaszunk! Ámen.

Nagy Róbert,

Apa

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. augusztus 16.

“Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk. Mert ha az angyaloktól hirdetett  beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését : Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk  ily nagy idvességgel ? amelyet , miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra. Velök együtt bizonyságot tévén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az Ő akarata szerint.” (Zsid.2, 1-4)

- I -

Szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk. Az első rész  arról tett  bizonyságot, hogy Isten az Ő angyalait szelekké teszi és az Ő szolgáit tűz lángjává, azonban az Ő fia, Krisztus az angyaloknál annyival kiválóbb lévén  az Ő dicsőségének visszatükröződése, az Ő valóságának képmása. A második rész azt is elmondja, ha az angyaloktól való beszéd erős volt, aminek az erősségét Isten tekintélye védte, akkor Krisztus hirdetett  igéjére mennyivel inkább figyelnünk kell, mert az ilyen nagy idvességgel nem törődők nem menekedhetnek meg.

- II -

Hogy valaha el ne sodortassunk . A használt kifejezések: figyelni , sodortatni a hajózásban megszokott képet villantják fel előttünk . A kép jelentése a következő: Az Isten beszédére, Jézus Krisztus igéjére nem figyelő ember olyan, mint a hajó, mely a kikötő helyett a pusztulásba rohan. Az élet tele van veszéllyel. Nemcsak külső, de belső veszély is fenyeget bennünket. Amennyiben ezt nem vesszük komolyan, úgy a kikötő biztonsága ( Isten szeretet közössége) helyett  a zátony, életünk megfeneklése lesz az osztályrészünk.

- III -

Van kiút. Jó tudni, hogy a veszélyek közepette élő ember számára is van segítség Jézus Krisztus által. Ő mellénk áll, igéje révén segít, erősít.  Kapaszkodjunk Isten Krisztusban megmutatott dicsőségébe, tekintsünk és hallgassunk az idvesség egyetlen Urára és akkor  elveszettnek hitt helyzetünkben is megtapasztalhatjuk kegyelmének gazdagságát, szeretetének megmentő erejét.   Ámen!

Genda Árpád Szabolcs,

Pettyén

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. augusztus 15.

“Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké” (Zsidók 1: 8).

Általános emberi vélemény, hogy mindenki hisz valamiben és valakiben. Azt is elismerik sokan, hogy a hitnek megtartó ereje van. Azonban nem mindegy, hogy mit és kiben hiszünk.
Ez a szentírási rész azért fontos, mert világosan tudatosítani akarja, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia felette van az Isten háztartásába tartozó lényeknek, Ő ura mindennek. Nemcsak Jézus mondja ezt önmagáról, két alkalommal is kinyilatkoztatja maga az Atya, hogy Jézus az ő szerelmetes gyermeke: megkeresztelésekor és a megdicsőülés hegyén.
Emberi vonatkozásban az apa kiöregedése vagy halála után az idősebb  fiú veszi át az irányítást, Náluk a hatalom gyakorlása egyszerre történik, mindketten egyenlő súllyal és joggal irányítanak. És mindketten ugyanazt mondják, összhangban vannak egymással.
Nem akarok teologizálni, de azt a tévhitet igenis el szeretném oszlatni, hogy Jézus Krisztuson kívül még van más megváltó és   üdvözítő. Rajta kívül nincs más Isten és király. Ha ezt hiszed, elég a te üdvösségedre.
Megengedett,
véleményed lehet,
de a végén ráébredsz,
a te szerető Istened
igazat beszél:
mennybe jutni
egyedül Krisztussal lehet. Ámen!
Fodor Lajos,
Halmi
Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. augusztus 14.

„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó idõkben szólott nékünk Fia által.” (Zsid 1,1)

Isten szól. Bármennyire is némának tűnik sokszor, a mi imáink nem hullnak porba, nemcsak meghallgatásra találnak, hanem választ is kapunk rájuk, a megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő alkalommal.

Még abból az időből, mikor távíró volt a leggyorsabb távközlési eszköz és a távíró kezeléséhez ismerni kellett a morze jeleket, egy ilyen intézmény munkát hirdetett. Többen jelentkeztek a meghirdetett állásra köztük egy fiatal ember is. Elment a megadott címre. Látta, hogy az előszobában már heten ülnek. Mindannyian azért jöttek, amiért Ő. Ő is kitöltötte azt a formanyomtatványt amit mindenkinek odaadtak. Egyszercsak föláll és teljes határozottsággal bemegy azon az ajtón amiről azt mondták, hogy onnan jönnek majd ki és oda kell majd bemenni beszélgetni. Ő meg csak így hívás nélkül bemegy.

Rövid idő múlva kijön a munkaadóval, aki azt mondja a többieknek:

“Uraim, köszönöm, hogy elfáradtak ide, de betöltöttük az állást, ezt a fiatalembert választottuk.”

A bejelentést nagy fölháborodás követte. -Hogyhogy Őt??? Ő jött utoljára!!! És csak úgy bement hívatlanul!

Mire a munkaadó azt mondta: -Mióta maguk itt üldögélnek morze jelekkel, jól hallhatóan a következő szöveg hangzik: “Ha érted a szöveget hívás nélkül is gyere be, Tiéd lesz az állás!” Ez a fiatal ember értette és magára vette. Amit neki komolyan mondtak, azt komolyan vette.

Mi is sokszor olyanok vagyunk, mint ez a hét ember. Nagyon sok áldást amiatt nem kapunk meg, mert vagy nem halljuk meg Jézus szavát, vagy ha meghalljuk nem vesszük komolyan.

Ne vedd sértésnek, ha megkérdezem: Te meghallod Jézus szavát? És ha igen, komolyan veszed?

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. augusztus 11.

„Bővölködöm…” Fil 4,18

Olvasásra: Fil 4,10-23

Egy örömös levél örömös befejezése egy örvendezni tudó embertől. Egy hálaadó gondolatsor, egy Krisztusban megelégedett élet üzenete.

És egy olyan gyülekezetért való hálaadás, amely nem feledkezik meg a nélkülözőkről, a szükséget szenvedőkről. Számukra az evangélium élése ezt jelenti: tudni arról, mi hiányzik a másiknak, és tenni azért, hogy ez változzék. Megpróbálni a lehetetlent is, csak, hogy a másik hozzájusson a szükséges dolgokhoz.

Kulcsgondolat ebben a néhány versben, és kulcsfontosságú egy-egy gyülekezet, segíteni akaró közösség életében, hogy ott segítsen, ahol és ahogyan kell: „küldtetek nekem olyasmit, amire szükségem volt”. Sokszor vagyunk úgy az adakozással, hogy odaadjuk a feleslegünket. Amire már amúgy sem lenne szükségünk. Lelki téren is, sokszor akarunk úgy segíteni, hogy adunk valamit a másik embernek magunkból. Hogy arra van-e épp ott, épp akkor szüksége? Sokszor ez nem fontos.

Pedig annak kell lennie! Mindig ott, és mindig azzal segíteni, amire épp szükség van! A példa ebben is mindig Krisztus Jézus legyen: ha étel kellett, ételt adott, ha gyógyítani kellett, gyógyított, ha feltámasztani kellett, azt tette. Mindig azt, amire az embernek – Krisztus szerint – szüksége volt.

És az apostol válasza, köszönete egyetlen szó: bővölködöm. Mindenem megvan. Nem hiányzik semmi. És ez nem valami kegyes nyugtatgatás, ez hitből fakadó megelégedettség. Hogy annak örülök, azért adok hálát, amit megkaptam, ami már az enyém.

Adná Isten, hogy minél többen átéljük ezt a megelégedettséget!

Varga Botond,

Kisbábony

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. augusztus 7.

“…atyámfiai, örüljetek az Úrban.”

(Fil. 3,1)

Pál testvérnek, atyafinak szólít, és gondol. Testvérek, testvéreim mondja: örüljetek. Én is erre, szeretnélek kérni titeket: örüljetek. Örüljetek testvéreim az Úrban!

Sok mindennek lehetne örülni, de sajnos már csak kevésnek tudunk igazán. Ahogy az ember öregszik s jut át a gyermekkorból a felelős világba, hervad le ajkáról a mosoly, keseredik bele az életbe. De nem lehet, hogy akit az Evangélium, az örömhír elért, hogy szomorú, örömtelen legyen, hogyha az, annak maradjon.

Valamikor az „átkos” kommunizmusban, az ember órákat állt sorban, hogy valamit megvehessen, s a végén mikor kapott egy kiló cukrot, vagy narancsot, vagy éppen azt, amiért kiállta a sort tele volt örömmel.

Ma csak a számlák befizetésekor kell sorokat kiállni, s bár szinte minden megvehető nem örülünk szinte semminek. Ki fogy az életünkből az öröm, mint a gáz a gázpalackból, ha csak folyton használják, de nem töltik soha fel, mert megkoptak a vágyaink, az álmaink, mert ellaposodtak a kapcsolataink, és mert nem ismerjük igazán Istent, hogy mennyire szeret bennünket.

Örülhetünk, az életünknek, szeretteinknek, munkánknak, szórakozásunknak, de ha csak ezeknek örülünk, tudni kell, mind elvesznek és elenyésznek. S tényleg nincs ok az örömre. Életünk elfogy, szeretteink meghalnak, vagy becsapnak, elhagynak vagy kiszeretünk belőlük. A munkát mivel öregszünk, nem bírjuk úgy, mint korábban, vagy már nincs szükség rá ebben a folyton megújuló világban. A hobbi, meg a szórakozás szintén korhoz, társasághoz kötődhet.

Ha az állandó és felhőtlen örömet keressük, Istennek, Istenben kell örülni, mert Ő örök, nem változik, nem kopnak meg érzései irántunk.

Neki kell megköszönni, az életet, a családot, szeretteinket és mindent. Nála kell elrejteni a kincseket, hozzá kell vinni, mindenkit és mindent, ami fontos. Mert nála biztonságban van még a halálban is mindenki.

Örüljetek hát az Úrban, mindenkor, ismét mondom, örüljetek!

Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. augusztus 5.

„Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak.” Fil 1,23-24

1. Kilépni az életből. A szuicidológia, az öngyilkosság kérdésével, kutatásával és megelőzésével foglalkozó diszciplína elnevezése csak néhány évtizedes múltra tekinthet vissza, de előtörténete jóval hosszabb. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy az öngyilkosság csakis az emberre jellemző haláltudat esetén jöhet létre. A fönti Igéből kiderül, hogy mivel a gyülekezetnek még szüksége van Pálra, bizonyos benne, hogy egyelőre folytatódik földi élete, jóllehet ő arra vágyik, hogy a halál révén teljesen eggyé legyen Krisztussal. Nem állíthatjuk azt, hogy Pál öngyilkosságra gondol, de mindenesetre „vágyódik elköltözni” ebből az életből. Talán nincs is olyan ember, aki próbák és nehézségek közepette ne gondolt volna arra, hogy ebből az életből, – saját döntése alapján -, „kilépjen”. Svájcban ismert az Exit Intézmény, ahol legális öngyilkosságot hajthat végre (méreggel) szállodai szobához hasonló helyiségben az előtte jogi nyilatkozatot tevő személy.

2. Életben maradni. Pál azt írja a baráti kapcsolatban élő filippieknek, hogy noha vonzó a „Krisztushoz való költözés”, mégis az életet választja, hiszen szükségük van rá, még számos feladatot kell elvégezzen. Azok, akik öngyilkosságot kísérelnek meg, nagyobb részük úgy nyilatkozik, hogy életükben elérkezett egy olyan szakasz, amikor úgy érezték, hogy nem tartoznak senkihez, nincs senkijük. A hagyomány szerint Salamon király gyűrűjében a következő felirat szerepelt: „Minden elmúlik”. Amikor élete nehézségek közepette volt, erre a feliratra tekintett, ugyanakkor ez a felirat alázatosságra is figyelmeztette, amikor dicsekedhetett volna jó sorsa miatt.

Jézus önmagáról azt mondja, hogy ő „az út, az igazság és az élet” (János 14,6). Isten igent mondott életedre azzal, hogy megteremtett.  Mondj te is igent önmagadra, életedre, Krisztushoz tartozásodra, rád bízott feladatok elvégzésére.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare