Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2014. október 25.

“Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekvedésem!”

Alapige: Jeremiás 17, 14

Szeretitek a statisztikát? Bevallom én igen. Számok és adatok világában böngészni, neveket olvasgatni, kimutatásokat nézegetni. A statisztikai adatok azonban sokszor szomorú dolgokat is közölnek, olyan életigazságokra, vagy éppenséggel akutális problémákra hívják fel a figyelmet,  amelyek mellett nem szabad elmennünk szó nélkül. Csak egy párat a teljesség igénye nélkül hadd említsek.

1. Évekkel ezelőtt a német igazságszolgáltatás kitiltotta a feszületeket, kereszteket a német iskolákból, s most ugyanez a hatóság kötelezi őket, hogy muszlim kislányoknak külön imatermet bocsássanak rendelkezésre.

2. Egy másik hozzánk talán közelebbi felmérés szerint, Magyarország lakossága egy év alatt 11 ezerrel csökkent.

3. A romániai csaknem négyszázezer öngyilkosnak több, mint 8%-a a Székelyföldön élt.

4. 1500 magyar állampolgárságú roma (cigány) kért politikai menedékjogot Kanadában, de a magyarországi gyilkosságok felderítésében, amelyeket romákon vagy romák követtek el, még mindig nincs haladás.

5. Egy milliárd ember éhezik földünkön, tartósan – miközben valószínűleg legalább ennyi küzd a túltáplálkozás ellen és kínozza magát lefogyási kísérletekkel – több-kevesebb eredménnyel.

Csupán ezt az öt dolgot említettem, de lehetne még nagyon sok ilyen vagy ehhez hasonló problémát, statisztikai adatot felsorolni. Beteg ez a világ, szenved és sínylődik. Jeremiás imádsága, kétségbeesett sóhaja csendül fel az igében. Megtanulhatjuk ma tőle, hogyan is ismeri fel népe, kora társadalmának fertőző, életet pusztító betegségeit és ki tudja mondani a diagnózist. Látja a betegség forrását. Népe elszakadt az Úrtól, nem akar az Úr útján járni. „Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak” Jeremiás felismeri, hogy az egyéni és a közösségi problémák megoldásában kizárólag Isten a kompetens. „Gyógyíts neg, Uram, hogy meggyógyuljak” – kéri a próféta.

Mibe betegedett bele Jeremiás? A morálisan, vallásilag és erkölcsileg is zülött társadami viszonyokba. A tehetetlenségbe, a „a csalárd és gonosz szív” (9 vers) tényébe. Pedig ő  népe javát, felemelkedését és szabadulását akarja.

Egy nép, nemzet felemelkedése, megtartatása mindig attól függ, hogy mennyire van közel az Istenhez. Milyen szoros a szeretkapcsolat Isten és ember között? Amikor ez a kapcsolat rendben van, akkor az ember szabaddá válik, lelkileg gyógyulttá lesz az ember. A Magyar Tudományos Akadémia elnökétől kérdezték egyszer, hogy milyen gyógymódot javasolna a magyar nép anyagi és szellemi – erkölcsi válságának a megoldására. Az elnök azt válaszolta, hogy az első lépés az, hogy szembe kell nézni a helyzetekkel. Szembenézi életünk árnyoldalaival, félelmeivel, kudarcaival, gyászaival, elbukásaival. S amikor ez sikerült, odaborulni a Jézus keresztje tövébe, megvallva gyengeségeinket. S hinni és tudni, hogy lehet bár egyedül térdeltünk le oda, roskadtunk össze, de soha sem önmagunk erejéből állnuk fel, hanem Jézussal együtt. Erről az Istenről tud, vall Jeremiás. Róla, aki ma is megbocsátja mindazt amit elkövettünk, és elkísér a gyógyulást útján.

Ámen!

Elek Arnold,

Szatmár-Németi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 24.

“…szemmel tartom minden útjokat” (Jeremiás 16, 17)

Giccses megoldás, de vannak olyan templomok, amelyeknek mennyezetét a csillagos ég utánzata díszíti, vagy Isten szemei is ott éktelenkednek. A népi fantázia így akarta kifejezni, hogy Isten mindent lát, aki feltekint a mennyezetre, erről soha ne feledkezzék meg.

A Szentírás sokszor használ antropomorf kifejezéseket az Istennel kapcsolatban, így próbálja meg a mennyekben lakozó Urat emberközelbe hozni. Jeremiás próféta nemcsak azt mondja el Istenről, hogy Ő mindent lát, azt is kifejezésre akarja juttatni, hogy Isten tekintetével követ bennünket.
Az egyik édesanya így vallott: “Kibeszélhetetlen jóérzés töltötte be szívemet, amikor otthonról távozó gyermekeim után néztem, addig követtem őket tekintetemmel, amíg el nem tűntek az utcasarkon. Büszke vagyok arra, hogy ilyen szép gyermekeim vannak”.
Isten elől nem lehet elrejtőzni, az Urat nem lehet sem kijátszani, sem átejteni. Ő a vesékbe is belelát, minden gondolatunkat, legrejtettebb szándékunkat is ismeri. Egész életünk az ő felséges színe előtt történik. Ezért nem lehet rejtegetni valónk előtte. Ne rejtőzz bűneid mögé!
A te istened
követ tekintetével,
bűneid  kövét ne cipeld,
helyezd a szegeletkőre,
és megváltott leszel.

Ámen.

Fodor Lajos,
Halmi
Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 22.

„Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájuk!” Jer. 15,19

Napi ige: Jer. 15,10-21

Már Ézsaiás is megállapította a szolgálat terhe alatt: „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is” (Ézs. 40,30). Ez az érzés pedig erőt vett Jeremiáson is, aki egyre nehezebben tudja elviselni népe haragját, gyűlöletét. Úgy kezelik, mint az uzsorást, vagy adóst, aki nem akarja megfizetni a tartozását (10). Az ellenséges környezet lassan elviselhetetlenné lesz Jeremiás számára, aki már nem érzi önmagát annyira erősnek és elhatározottnak, mint amikor az Úr nevéről nevezték. Megemlékezik arról, hogy milyen jókedvvel hallgatta az Urat: „a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára”(16), de úgy tűnik ez az öröm is múlandó.

Az Isten szolgái, a hozzá közel állók sem menekülhetnek meg a próbatételektől. Nem vagyunk mindig ugyanolyan erősek és állhatatosak. Időnként mi is elkeseredünk, erőt vesz rajtunk egy depresszió közeli érzés, ebből pedig egyedül Isten tud minket megszabadítani. Igaz, ez gyakran nem úgy történik, hogy az Úr egyik pillanatról a másikra leveszi rólunk a csüggedés és kilátástalanság terhét, hanem rámutat a probléma okára. Jeremiás életében az okozta a reményvesztést, hogy követte a nép példáját, pedig ennek fordítva kellett volna történnie. Az ilyen esetek tőlünk sem állnak távol, hiszen gyakran mi is engedünk a környezeti hatásoknak, csábításoknak. Mindez az életben elkerülhetetlen, de ne feledjük, kihez kell fordulnunk a bajban. „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Ef. 6,10). Ámen!

Erdei Árva István,

Szamoskóród

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 21.

„Ugyan, ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, és ki szánakozik rajtad? Ki tér be hozzád, hogy megkérdezze, jól vagy-e?” Jer 15,5

Olvasandó: Jer 15,1-9

Időskorhoz közeledő ember szorongó érzése: ha betegen egyedül marad, lesz-e olyan rokon, hozzátartozó vagy segítő, aki néha rányitva az ajtót, megkérdezze: „Jól vagy-e?” Mindannyiunk életében vannak és lesznek olyan élethelyzetek, amikor a harmincnyolc éve fekvő beteg megállapítása hagyja el ajkunkat: „Nincs emberem”. (Jn 5,7)

A magányosság érzése már ott volt az első emberpár életében, amikor az Édenkertből, engedetlenségük miatt kiűzettek. Átérezhették, hogy mennyivel rosszabb „Isten nélkül”, „fáradtságos munkával”, „orcájuk verítékével enni” a magányosság kenyerét.

A prófécia talán a Jójákin   Kr.e 597-ben bekövetkezett kapitulációját megelőző időszakaszra vonatkoznak, amikor(is) Júda feldúlására már sor került, s Jeruzsálemet is a pusztulás fenyegette.

A „ki tér be hozzád, hogy megkérdezze, jól vagy-e?” vers kérdésére mindannyian bátran válaszolhatjuk: Isten megújult türelmét, kegyelmét és könyörületét feltámadt Krisztusnak köszönhetjük. Ez örömmel és hálaadással tölt el. Most már jobban vagy?

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 20.

„Vannak-é a pogányok bálványai között, akik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!” (Jer 14, 22)

Olvastam egy frappáns mondatot nemrég, ami az ember hozzáállását határozza meg a körülményekhez képest. Így hangzik a mondat: „Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik!” Habár a felolvasott ige éppen arról beszél, hogy Isten adja az esőt és a szárazságot, én még is azt mondom, Isten ennél sokkal többet tud adni, vagy elvenni. Az élethez való viszonyulásodat mindenképpen meg tudja változtatni.

A baj az, hogy Őt legtöbbször a meteorológia Istenének tartjuk csupán és csak akkor imádkozunk hozzá, ha szárazság van, vagy éppen áradás. Ne csak a nyomorúságban imádkozzunk hozzá, hanem a rosszat is az Ő kezéből vegyük el, a jóval együtt. De ha könyörgünk, hozzá esedezzünk, ne a jósok, ne a horoszkóp, vagy más okkult dolgok megkeresésével próbáljunk meg változtatni élethelyzetünkön, mert úgy még nagyobb bajba keverjük magunkat.

Valljuk, hogy az egyedül igaz Istenen kívül, aki ma is uralkodik és a benne hívőkkel kapcsolatba lép, nincs más Isten! Ő minden ember Istene. Ő adja az esőt, ő adja az áldást a te életedbe is. Kérd el tőle! Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 19.

„Az előkelők vízért küldik szolgáikat, a tócsákhoz is elmennek, de vizet nem lelnek. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pirulnak, fejüket eltakarják. Rémüldöznek a termőföld miatt, mert nem volt eső az országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket eltakarják.” Jeremiás 14, 3-4

Elolvasni: Jeremiás 14, 1-9

Egy fiatal házaspár mesélte, hogy kisfiukat egy alaklommal rábízták a nagyszülőkre, akik örömmel vállalták az őrző – védő szolgálatot. Azaz vállalták volna, ha a gyermek fel nem teszi a kérdést: hol van anya? Egyre gyakrabban és egyre izgatottabban kérdezte újból és újból. Próbálták terelni a gondolatait, előkerült a vészhelyzetben használatos cumi, de volt ott kéznél édesség, meg játék is, de a gyermek csak sírt és sírt, szülei után vágyakozott. Ennek az lett a vége, hogy a nagyszülők, másnap kénytelenek voltak visszavinni a gyermeket, aki, mikor meglátta szüleit teljesen megnyugodott, minden baja megszűnt.

Bárcsak Izráel vezetőinek is lett volna olyan bölcsességük, mint ezeknek a nagyszülőknek. Küldték a szolgákat szerte az országba, kérték az ilyen – olyan istenektől az esőt és a vizet, a pocsolyákat is felkeresték, holott elég lett volna visszamenni az Istenhez. A szárazság ugyanis bűneiknek következménye volt. Csak le kellett volna borulni. el kellett volna vetni a pogány isteneket, el kellett volna hagyni a repedezett kutakat, és máris megoldódott volna minden gondjuk. De majd én…

Szárazság ma is van, a lélekben. Ahol szárazság van, lassan eltűnik az élet. Hány lélekből száradt ki az életkedv, az életöröm, a szeretet, a reménység, a hit. Milyen sok szív szomjúhozik egy kis megértésre, egy jó közösségre, egy meghitt beszélgetésre, egy szoros ölelésre. Szükség van a szomjúság érezésre, de ha a szomjúság olthatatlanná válik, vagy ha semmi nincs, amivel elolthatnánk, az tragédia. Olyan rettenetes ez a kifejezés: de vizet nem lelnek.

Talán te is szomjúhozol testvérem, talán egyre rosszabb, és egyre nehezebb. Jézus azt mondja: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!” Lehet mégpróbáltad szomjad oltani földi dolgokkal: gazdagsággal, menő cuccokkal, testi dolgokkal, nemiséggel, alkohollal, gyógyszerrel, droggal. Ezek repedezett kutak, nem segítenek. Luther Márton, a szép liturgiájú, ágoston – rendi szerzetese majdnem szomjan halt, míg meg nem kóstolta azt az élő vizet, amelyet Jézus kínált egykor a samáriai asszonynak. Ma neked kínálja, önmagával akar megajándékozni, ne járj hát a pocsoják után, hanem: „Jöjj hát az élet vizéhez, Jézus kínálja neked, árad az élet belőle, kútfeje lesz a szíved. Jöjj hát siess, jöjj vár reád, béke a földön, az üdv odaát. Itt van az élet a forrás, nincs sehol és soha más.” Ámen.

Nagy Róbert,

Szatmár – Szigetlanka

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014 október 18.

„Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, aki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.” Jer 13,25.

Sors és végzet. Két olyan fogalom, amelynek félreértelmezése meghatározta és mai napig is meghatározza emberek millióinak életét. Amikor sorsra gondolunk, akkor egyfajta eleve meghatározott jövő jut eszünkbe, amit meg kellene valósítanunk, ami osztályrészül adatik életünk során. Mikor pedig a végzetről beszélünk, akkor az elkerülhetetlen jövőre gondolunk, ami elől nem lehet menekülni, a sors végéről, ami lezárja az életet. Mindkettőben ott a meghatározottság, azonban míg a sorsban van valami pozitív árnyalat, addig a végzet inkább negatív érzésekkel párosul.
Amikor Isten Jeremiáson keresztül választott népének sorsáról beszél, akkor azt úgy határozza meg, mint az általa nekik kimért rész. Az, amit Isten nekik szán. Abban az esetben, ha Izrael népe továbbra is tévelyeg, akkor a nekik kimért rész az eltévelyedés, a bukás lesz. Megvalósul rajtuk Ésaiás ítéletes próféciája: szemeikkel nem látnak, füleikkel nem hallanak, szívükkel nem értenek, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyuljanak. Az Úr Isten ezt a sötét jövőt helyezi kilátásba arra az esetre, ha nem változtatnak életükön.
Ebben az értelemben tehát a sors egy „lehetőség”. Nem egy bevégzett dolog, amin nem lehet változtatni, hanem egy felmutatott jövőkép, ami bűnbánattal, megtéréssel elkerülhető.
A fejezet végén felvázolt sötét jövő azért adatik, mert Isten népe három tekintetben vétkezett ellene: elfeledkeztek Róla, hazugságot szóltak egyesek (tévtanítások), és Isten szava helyett az idegen szónak hittek.
Istenről olyankor feledkezik meg az ember, amikor mással van elfoglalva. Izrael népe el volt foglalva bálványaival, mindennel, csak éppen nem Istennel. Nem volt ott szívükben Isten Igéje, nem gondolkodtak arról éjjel és nappal. Ha így tettek volna, akkor nem térnek la az Ő útjáról. Mi is akkor tudunk megmaradni az Isten útján, ha az Ő törvényéről, Igéjéről gondolkodunk, és aszerint cselekszünk. Ha az Igének nemcsak hallgatói vagyunk, hanem megtartói is.
Abban az időben is voltak olyan hangok, melyek az Isten iránti engedelmesség helyett másra csábítgatták az embereket. Ma is a világ ezer hangon hívogat, szólongat, csábítgat bennünket. Sajnos, hogy erre volt lehetőség Isten választott népének mindennapjaiban, és sajnos, hogy mai is van erre lehetőség. Hogy az Isten Igéje helyett más szól hozzánk.
De ennél még szomorúbb az, amikor Isten Szava helyett más szóra hallgat az ember. Ha már a világ odáig süllyedt, hogy vannak idegen szavak, csábító gondolatok, de az Istenfélő embernek tudnia kell, kire hallgat. Isten szól hozzánk, de szól a Sátán is. Választanunk lehet, de tudjunk bölcsen dönteni. Kire hallgatunk, kir4e figyelünk, kit választunk?
Döntésünk határozza meg sorsunkat, mi pecsételjük meg jövőnket, mert Isten mindig felajánlja a megváltozásnak is az áldott lehetőségét, de nem mindenki akarja azt meglátni. Panaszkodunk sorsunk miatt, de vajon meglátjuk-e, hogy azt mi alakítjuk. „Nincsen végzet, csak ha bevégzed”, mondta egy film hőse, azaz addig, amíg élsz, van lehetőséged alakítani életedet. Ezért mi is, amíg még kaptunk Istentől kegyelmi időt, használjuk fel azt bölcsen. Ne feledkezzünk bele az életbe, hanem jusson eszünkbe az Úr Isten, nem hallgassunk idegen, csábító szóra, hanem inkább az Isten szavára, Aki ma is szól hozzánk, és mai is megtérésre hív.
ÁMEN!
Kürti Tamás, Szatmárgörbed – Aranyosmeggyes

 

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014 október 17.

“Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét. Ez a gonosz nép, a mely nem akar hallgatni az én beszédeimre, a mely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, a mely egészen hasznavehetetlen. Mert a miként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izráelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek.” (Jer. 13,9-11)

Jelképes cselekedetként, a prófétának egy új, len övet kell vennie, amit kövek közé rejt, mintha óvni akarná, de az elrohad, mint ahogy Júda is elrohad majd mondja az Úr…, azaz nem Júda népe rohad meg csak a kevélysége – büszkesége, rátartisága, pökhendisége.

Még ha ítéletről szól is, ez a fejezet azt látni kell, az Úr szándéka nem a pusztítás, hanem a nevelés, a fölösleges dolgok elvétele.

Az ítélet bekövetkezte előtt mi is változhatunk: ha nem leszünk gonosz egyén és gonosz nép, ha hajlunk Isten szavára, ha nem gonosz szíveink hamissága után járunk, akkor nem leszünk hasznavehetetlenek.

A keresztyén ember dolga, hogy Istenére, Krisztusára nézzen, és Rá mutasson. Hogy hozzá kapcsolódjon Istenéhez, hogy engedelmeskedjen az Úr akaratának és dicsérje, tisztelje Szent nevét. Tedd te is ezt, hogy ne „bomolj” hanem épülj, erősödj mindenkor. Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014 október 16.

„Igaz vagy Uram…” Jer 12,1/a

Olvasandó szakasz: Jeremiás 12

Sokan feltették már azt az örök kérdést, hogy miért van az, hogy a gonoszok útja sokkal egyenesebb, akadálymentesebb, mint az Istenben bízóké? És jönnek az ilyen válaszok, hogy Isten kivételezik egyesekkel, vagy épp itt mutatkozik meg az, hogy nem is létezik, mert ha létezne, akkor biztos, hogy véget vetnek a gonoszok előrehaladásának, sikerének, gyarapodásának.

Jeremiás is ebben a fejezetben ezt a kérdést érinti, azzal a különbséggel, hogy Istenbe vetett mély hitének ad hangott azzal, hogy kijelenti „Igaz vagy Uram…” A dolgok tényleges alakulása azonban ellene látszik mondani Isten igazságosságának. Isten megengedi, hogy az istentelenek életútja szerencsés legyen. Azokban az áldásokban részesülnek, amelyek az igazaknak ígértetnek meg, pedig istentiszteletük csak látszat. Jeremiásnak viszont, aki szíve szerint Isten szolgálatára adta magát, szenvednie kell. Az elhívásakor kapott ígéret nem biztosít mentességet a próbatételektől, de Isten segítségét minden bajában valóságosan megtapasztalja.

Ezt viszont gyakran nem veszi észre a keresztyén ember. Azzal, hogy szívemet odaszánom igazán és teljesen Istennek, nem azt jelenti, hogy problémamentes életem lesz ezek után. Aki így áll ennek neki, az mérhetetlen nagyot fog csalódni. Jézus azt monjda, hogy vegyétek fel a keresztjeiteket és kövessetek engem. Nem által! – nem azt mondja, hogy könnyű és szép lesz ez az út, hanem próbákkal teletüzdelt, mely a hitet tovább edzheti.

Nem egyszer hallani lehet arról, hogy milyen könnyű dolga van a papnak: vasárnap prédikál egyet vagy kettőt, jó esetben családot látogat, gyerekekkel foglalkozik, vagy még bibliaórát is tart és ennyi a gondja. De azt az így vélekedő nem vesszi észre, hogy ezzel a kijelentésével máris megnehezítette a szolgálatát. Nem lát bele, mennyi mindent le kell nyelni, el kell hallgatni, milyen nehéz mosolyogni, amikor legjobban sírni szeretne a sok emberi butaság miatt. „Igaz vagy Uram…” mondjuk mindannyian, és minden lelkész szolgálata elején jól tudta az, hogy gyönyörűséges ez az út, de nehéz. És ez alól a gyülekezeti tag sem kivétel.

Ne higgyük azt, hogy a súlyos keresztek nem lehetnek súlyosabbak, mert erről Jeremiás is szól. De azt is mondja az Igében, hogy ad erőt a szenvedés elviseléséhez. Ezt az ajándékot köszönjük meg neki a mai nap. Ámen

Kovács Mátyás Péter, Sándorhomok

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 15.

„Azért ezt mondja az Úr az Anatóthbeli embereknek, a kik életedre törnek és ezt mondják: Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj a mi kezünk által!” (Jer 11,21)

Szólj igazat, betörik a fejed. Jeremiás az igazat mondta, nem is volt népszerű, halállal is megfenyegetik. Nem könnyű Isten tolmácsának lenni, de fontos, hogy Isten igaz igéjét torzításmentesen adjuk tovább.

Történet szerint egy Pepe Rodriguez nevű ember régen a korai Vadnyugat egyik leghírhedtebb bankrablója közvetlenül a határ túloldalán élt Mexikóban. Rendszeresen átjárt texasi városokba bankot rabolni, és mindig sikerült visszatérnie Mexikóba, még mielőtt a texasi lovas csendőrök elcsíphették volna. A törvény csalódott embereit annyira bosszantotta ez, hogy egy napon illegálisan átkeltek a határon Mexikóba. Végül is sikerült sarokba szorítaniuk Pepét kedvelt kocsmájában. Pepe, sajnos, egy szót sem tudott angolul, így a rend őrei a kocsmárost kérték fel a tolmácsolásra. A kocsmáros elmagyarázta Pepének, kik ezek az emberek, és Pepe a félelemtől remegni kezdett. A texasi csendőrök felhúzott fegyverrel utasították a bártulajdonost, kérdezze meg Pepét, hová rejtette el a texasi bankokból rabolt pénzt.

-     Mondja meg neki, hogy ha nem mondja meg, hol van a pénz, itt, a helyszínen agyonlőjük.

A kocsmáros lefordított mindent. Erre Pepe azonnal elmagyarázta spanyolul, hogy a pénz a város kútjában van elrejtve. Megtalálhatják a pénzt, ha a fogantyútól tizenhét követ számolnak lefelé; a tizenhetedik kő alatt ott van az egész zsákmány, amit ellopott.

A kocsmáros odafordult a rendőrökhöz, és azt mondta:

-     Pepe egy nagyon bátor férfi és ő nem fél a haláltól.

Olykor elsikkad egy-két dolog a tolmácsolás során.

Amit olvasunk, hallunk vagy látunk, jelentős részben másodkézből származó információ, ami lehet, hogy igaz, de lehet, hogy nem. Legyen gondunk arra, hogy az igazat tudjuk meg, de arra is, hogy az igazat mondjuk másoknak, még akkor is, ha az első látszatra nem éri meg. Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare