Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2014. október 2.

„Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok!” Jer. 4, 22

Olvasandó szakasz: Jer. 4,19-31

Senki sem szeret olyan feladatot betölteni az életben, akinek az a feladata, hogy az emberek figyelmét arra irányítsa, hogy mi rossz az ő életükben. Egy idő után az ilyen embert kiközösítik, elfordulnak tőle, megharagszanak rá. Isten szolgái ennek a jelenségnek folyamatosan ki voltak téve. Jeremiás is ebben a cipőben járt. A próféta, akinek az ítélet meghirdetésének súlyos feladata jutott osztályrészül, maga szenved a legjobban. Bármennyire is látja nemzedékének a bűnét, elválaszthatatlanul egynek tudja magát népével: „bizony bolond az én népem…” Nem kívülállóként tekint népére, hanem a magénak tudja, és elszomorítja az a tény, hogy vakok, nem veszik észre, hogy helytelen utakon járnak, és mi lehet annak a következménye, ha azon maradnak. Szomorúsága és fájdalma még jobban erősödik, amikor arról szól, hogy nem értelmesek. Manapság úgy szoktunk fogalmazni, hogy nincs meg a magukhoz való eszük. A butaságra, a bűnök halmozására kaphatóak, jót nem tudnak tenni.

Isten szolgái ma is ki vannak téve a nép megvetésének, haragjának. Mi lelkészek nem tehetünk másról bizonyságot, csak Istenről, aki elhívott és megbízott minket Jézus evangéliumának a hirdetésével. És van, amikor az Ige, pirít, rávilágít hiányosságainkra, elmondja, hogy kik is vagyunk valójában és ezek a dolgok általában nem tetszenek. És ha gyakran a széles úton jársz, akkor az Igében mindig lesz valami számodra, ami nem fog tetszeni. De ha kitartasz Isten mellett, és engeded, hogy Szentlelke által formálja, csiszolja szívedet, akkor lassan lassan a „bolond” jelzőt levetkőződ magadról, és rájössz mi a helyes és helytelen, és a jót, az értelmes dolgot fogod tudni választani, annak ellenére, hogy a nép nagy része nem ezen az úton jár.

Adjunk hálát Istennek azért, hogy ad még szolgákat, akik ezt a nehéz szolgálatot felvállalják, és törekedjünk arra, hogy Isten szava előtt szívünket megnyissuk, és befogadjuk a mi Urunk Jézus Krisztusunkat. Ámen.

Kovács Mátyás Péter,

Sándorhomok

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 1.

“Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat elõlem és nem ingadozol; És így esküszöl: Él az Úr! hûségben, egyenességben és igazságban: akkor õ benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.” (Jer 4, 1-2)

Olvasandó Jer 4,1-18

A mai keresztyénség nagyon távol esett önmagától. Európa keresztyénsége modern, elvilágiasodott, emberközpontú, önpusztító életet  él.

Önpusztításnak számit az önző, magunkért való élet-nem kell a gyermek, a házasság, ha a másikat is számításba kell venni. A hűség csak addig számit, ameddig a másiktól megkövetelhetem. Az igazság csak akkor igazság, ha az ő számára előny, a rendet önmagához szabja.  ki kell gyógyulni ebből. Ennek egyetlen útja, Jézus Krisztus által az Istenhez való visszatérést elnyerni. Én hiszek… én tanítvány vagyok… én megtértem! A keresztyén ember önimádata, én-központúsága van e kijelentésekben. Értékes és meggyőző feleletet kapunk ebben a próféciában arra, hogy mi a megtérés.

A megtérés egy döbbentettel kezdődik: tarthatatlan távol kerültem Istentől. A kiáltásnak ebben az időszakában az ember még nem tud semmit arról, hogy Isten figyel rá. Arról, hogy ami benne lezajlik Isten láthatatlan erői, az Ő Lelke kezdeményezték. Az ember korlátlanságra vágyik, az Istentől való szabadságban érzi jól magát. Az, hogy nem érzi jól magát már Istentől van! Ez már Isten műve, keresése, utánjárásának jele. Amikor az ember észreveszi, hogy bizonytalanságban van, már az Isten kezében van.

Mivelhogy erről nem tud, kiáltania kell: nem vagyok többé méltó! A kiáltásunkra van felelet. Ahol sírás, bánkódás van ott már Isten van jelen. A bűnbánatot is Ő érlelgeti a szívünkben. Nemcsak nekünk hiányzik az Atyai szeretet, mi is hiányzunk az atyai házból.

A megtérés szíve a bűnbánat maga. Krisztusban leszokhatunk a szégyen minden takargatásáról. Az igazi bűnbánatban az ember önmagát vádolja és nem a másikra mutogat. A megtérés kizárólag Istenhez térés. Kevesebb nem elég! A megtérés célja nem a templom, nem a tanítás, nem a szertartások. A fiú, aki hazamegy, nem akar szebbnek, jobbnak látszani. Nem a jobbik énjéhez, nem ősei törvényéhez, nem a kegyes magatartáshoz tér meg, hanem ahhoz az Istenhez, Aki minden fohászunkat meghallgatja:

„Téríts meg minket, Urunk, hogy megtérhessünk. (Jer.31,18)

Ámen!

Nagy Erika

Sárközújlak

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. szeptember 30.

„Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.” Jer 3, 15

Olvasandó: Jer 3

Múlton való rágódás és jövőbeli tervezgetések hálózzák be, sokszor lehetetlenítik el jelenben való élésünket. Hiszen vagy a múlt hibáin rágódunk, amit megváltoztatni már nem tudunk, vagy jövőnket tervezgetjük, ami még nem jött el. E két véglet „irrealitása” között elvész a most és jelen.

A fönti Ige arra figyelmeztet, hogy jövőnket bátran tegyük le Isten kezébe, mert az Ő terve beteljesül. A szakasz az asszír, ill. babiloni száműzetés utánra egy boldogabb jövendőt hirdet meg az Izraelből és a Júdából megmaradtak számára. Minden városból és minden nemzetségből vissza fognak jutni néhányan a Sion hegyére (14), Jeruzsálembe. Az egyesített népet olyan vezetők, pásztorok fogják majd irányítani, akik a nagy példaképhez, Dávidhoz hasonlóan Isten akaratának engedelmeskednek, akik hozzáértéssel és okosan legeltetik a rájuk bízottakat.

Isten ígéretei Krisztusban teljesedtek be, aki „bölcsességnek és értelemnek lelke”. (Ézs 11,2). A tudást el lehet sajátítani, meg lehet tanulni, de a bölcsesség Istentől kapott, kegyelmi ajándék. Ezért kérjük Tőle mindannyian azt a bölcsességet, mely reá bízza a jövőt Istenre, a múlt sérelmeit elengedi és feledteti, a jelent és annak feladatait pedig „hozzáértéssel” éli meg.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014 szeptember 29.

„Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak magoknak, és repedezett kutakat ástak, amelyek nem tartják a vizet.” Jer 2, 13

Olvasandó szakasz: Jeremiás 2

A TV reklámok közül van egy jó néhány olyan reklám, mely arról szól, hogy érdemes lecserélni a régi dolgainkat az újabbakra, mert azok már sokkal jobban néznek ki, többet tudnak az előzőekhez képest. És amennyiben jó a reklám és meggyőző, gyakran engedünk a csábításnak és valóban cserére adjuk a fejünket.

Érdemes végig olvasni ezt a második fejezetet és próbáljuk meg végig gondolni azokat a dolgokat, amiket Isten Izrael népével hiányosságokként konkrétan megfogalmaz. Vajon nem jellemző-e a mai társadalomra Istennel szemben a felejtés, a hála vagy a lecserélés? Mindenek előtt ezeket magunktól kérdezzük meg?

Isten két „gonoszságot” nevez meg, amit a nép Vele szemben elkövetett: egyfelől azt mondja, hogy „elhagytak engem.” A 11. versben nagyon keményen fogalmaz Isten, amikor azt mondja, hogy a pogány népek sem cserélgetik úgy az isteneiket, mint az én választott népem. Hűek maradnak hozzájuk, holott azok semmik. Csak áldozatott kívánnak, de nem adnak semmilyen értéket, érzést az embernek. S az ilyen istenekre felcseréltek, lecseréltek engem – mondja Isten. Nagyon jellemző ez az emberiségre: csak nézzünk körül és vegyük észre azt, hogy az élő víz, a friss víz, a maradandó táplálék a mai fiatalságnak, középgenerációnak nem igazán kell. Nyári melegben milyen jó a frissítő forrásvíz, mindenki szereti, de helyette az emberiségnek kút kellett. Olyan kút, melyet ő maga ásott ki, nem biztos, hogy forrást talált, lehet, hogy megtelik a kút vízzel, de az talajvíz, s abba benne van a föld minden szennye, melyet ugyancsak mi tettünk tisztátalanná, és az kell az embernek. Annyi kutat ásott már az ember, s töltötte meg ezzel azzal azt, de azok egy idő után kiszáradnak. És pont ez az a második „gonoszság”, melyet szóvá tesz Isten, hogy ezek a kutak egy idő után megrepedeznek és a tartalmukat elengedik. Igen! – sajnos így jár az az ember, aki a szívét nem az élő vízzel, Isten szavával erősíti meg, tapasztja be vele az idő közben kialakult repedéseket. Ami meg volt értékként, lelki kincsként addig benne, az lassan lassan elszivárog. Hányan tudnának erről vajon beszélni? Tanultam egy imádságot gyermekkoromban, de elfelejtettem már, egyszer voltam istentiszteleten és ott hallottam valamit, de már nem emlékszem, hogy mi is volt az… Így megy tönkre sok élet.

De Isten belekiált az életünkben és azt mondja: „Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát!”, hogy Ő neked nem akar rosszat. Ne cseréld Őt le, ne te áss kutakat, hanem a meglévő élő forrásból táplálkozz, hogy megmaradásod legyen. Ámen

Kovács Mátyás Péter, Sándorhomok

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! 2014. szeptember 28.

„Így szólt hozzám az Úr Igéje: mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. De én ezt válaszoltam: ó Uram! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az Úr azonban ezt mondta nekem: ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok.”   Jeremiás: 1, 4-8

Elolvasni: Jeremiás 1. fejezet

Manapság egyre több ember szenved depresszióban, s ennek alapja mindig az önsajnálat. Nem vagyunk megelégedve önmagunkkal, sorsunkkal, azokkal az emberekkel, akikkel együtt élünk, és azokkal a körülményekkel, amelyekben élünk. Rendszerint mindig hasonlítgatunk, de nem ahhoz hasonlítjuk magunkat, akik csúnyábbak, szerencsétlenebbek mint mi, hanem azokhoz, akik a mi mércéink szerint szépek, sikeresek, tökéletesek.

A mai Ige elsősorban arról akar meggyőzni bennünket, hogy mindent Istentől kell elfogadni. Ő alkotott olyannak, amilyen vagyok, nála nincs sorozatgyártás, mert Isten fantáziája végtelen. Ha komolyan veszed, hogy Ő a teremtőd, ne tiltakozz nemed, külsőd, tulajdonságaid miatt, Isten rád is azt mondta: „Íme igen jó”. Fogadd el önmagad Tőle, és könnyebben megy majd sorsod elfogadása is.

Másodsorban az is kiderül a mai Igéből, hogy Isten valami céllal alkotott. Rendelkezik Jeremiással, van egy komplett terve, s ha ez a szép terv megvalósul az életében, akkor bontakozik ki Jeremiás. Pálnál is találkozunk hasonló kijelentéssel, amikor Isten azt mondja Annániásnak, hogy választott edényem ő nekem, hogy nevemet elvigye a pogányok és a királyok közé. Pálnak ez a küldetés mindennél fontosabb lesz, hisz azt mondja: „még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezzem a rámbízott feladatot”. Isten téged is egy feladatra, küldetésre alkotott meg, gondolkodj el ma, hogy mi lehet ez a feladat?! El tudod-e fogadni Istentől kapott hivatásodat a családban, a munkahelyen, a gyülekezetben? Ha felismerted mi az a küldetés tegyél ki az életedből mindent, ami akadályoz annak végrehajtásában.

Végül arra is választ kapunk, hogy hogyan történik a küldetés végzése. Jeremiás panaszkodik, mint mi szoktunk, de Isten önmagát ígéri neki: „ne félj, mert én veled vagyok”! Ettől Jeremiásnak nem múlt el a beszédhibája, nem lett öregebb, azaz nem külsőleg változott meg, hanem belsőleg. Isten, az Ő Igéjén keresztül állandóan beszél vele, így szüntelenül formálja, alkalmassá teszi arra, amivel megbízta. Így tesz velünk is, figyelj hát naponta szavára, hogy futásod te is elvégezd, és a vele való találkozáskor átvehesd a győzteseknek járó babérkoszorút. Ámen.

Nagy Róbert,

Szatmár – Szigetlanka

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! 2014. szeptember 26.

“…kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott” (Júdás 1:3-b).

“Vétkesek közt cinkos, aki néma”- vallotta annak idején Babits Mihály. Ma sincs ez másként. Egyetlen szülő sem hunyhat szemet gyermeke(i) bűne felett, egyetlen lelkipásztor sem hallgathat azokról a dolgokról, amelyek beleütköznek Isten törvényébe, amelyek éktelenek. A bűnökről nem szívesen beszélünk, önmagunk előtt is szégyelljük azokat, de ha szemtől-szembe találkozunk velük, ezeket fel kell fedni, rájuk kell világítani.

Júdás apostol azt látja, hogy a  gyülekezetek közösségébe olyan egyének furakodtak be, akik rombolják, hiteltelenítik a Krisztushoz-tartozókat. Ezek ellen két módszerrel lehet védekezni: kirekeszteni  vagy “megjobbítani ” őket. A kirekesztés azzal a veszéllyel jár, hogy ők soha többé nem jönnek vissza ebbe a közösségbe, a megjobbítás pedig csakis úgy lehetséges, ha az ilyenek beismerik, hogy helytelen úton járnak, ehhez pedig bűnbánat kell, hogy meg tudjanak tisztulni és elinduljon lelkükben a változás. Külső kényszerítéssel azonban nem jutunk eredményre, csakis annak felmutatásával, hogy Jézus Krisztus értük is meghalt, előttük is nyitva áll az üdvösség kapuja. A hitet fel kell mutatni, a lehetőséget senki elől nem lehet elzárni.

Nem teheted,
amikor elszabadul
az indulat,
hogy le ne állítsd
magad,
és meg ne hallgasd
az intést,
mely fék
a nagy veszélyben.
Ámen.

Fodor Lajos,

Halmi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! 2014. szeptember 25.

3 Jn.

„Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.” 3Jn. 1,4

Jó az testvéreim, ha valakivel azonos hullámhosszon vagyunk, ugyan azokat az elveket valljuk és képesek vagyunk békességben, szeretetben életünket eltölteni. Szép példák állnak előttünk. Talán éppen nagyszüleink, szüleink példája, akik hosszú évtizedeken keresztül jóban és rosszban, egészségben és betegségben, tudatosan szerették egymást, átérezve a házasság felelősségteljes állapotát.

János apostol, aki magát csak vénnek, azaz presbiternek nevezi leveleiben, példáját adja annak is, hogyan kell szépen és békességben barátainkkal élni. Mert köttetnek életre szóló barátságok is emberek között. Amikor testvérként, atyafiként szeretjük azokat a barátainkat, akikkel együtt vagyunk, nézeteinket ütköztetjük és minden próbatétel ellenére életünk végéig képesek vagyunk egymásért áldozatot hozni.

Harmadik levelét az apostol Gájusnak címezi, annak a barátnak, akiről ezt írja: „szeretett barátom”, „a kit én igazán szeretek.” A levélből kitűnik, hogy kettőjük között közeli, mondhatni Krisztusi, igaz barátság volt. A levélben jellemvonását is megismerhetjük a címzettnek, mert János látja benne a Krisztust követő szerető szívű barátot, tanítványt és tanítót egyaránt.

Jó a barátság szó mélységeibe tekinteni, de nemcsak Jánosnak ebben a levelében, hanem nekünk is saját életünkben. Mert sok szép emléke van az igaz barátságnak magyar népünk hagyományai között is. De mi a helyzet életünkkel, vajon mennyire tudunk mi igaz barátok lenni mások számára? Vizsgáljuk meg barátságainkat, térképezzük fel azokat, lássuk meg hiányosságait és nehézségeit, próbáljuk Megváltónk tanítása szerint betölteni igazbaráti küldetésünket, hogy ez által is Krisztus tanítása fényeskedjék világunkban. Amen.

Kiss József,

Szatmárpálfalva

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! 2014. szeptember 24.

„És ez a szeretet, hogy járjunk az Ő parancsolatai szerint. Ez a parancsolat, a mint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.” (János 2, 6)

I.

A vasárnapi igehirdetésem egyik gondolata az volt, hogy a szeretetet az emberek többsége érzésnek, érzelemnek nevezi. János apostol tanítása szerint viszont a szeretet sokkal több és nagyobb, mint egy egyszerű emberi érzés, Isten maga a szeretet. Fenti igeversünk pedig arról tanít, hogy a szeretet a parancsolat. Érdekes képlet áll előttünk, Isten szeretet, a szeretet a parancsolat, vagyis Isten a parancsolat. Ez azt jelenti, hogy amíg Istentől távol élsz, a parancsolatok kínos korlátok és terhek, amint Krisztus otthonra talál a lelkedben, eggyé válsz a parancsolatokkal, már nem teher, gát, kin, hanem egyszerűen az életed része.

II.

Szeress és tégy amit akarsz, mondja Szent Ágoston egyházatya. Krisztus szeretetparancsa is tömören összefoglalja a parancsolatokat. Az első kőtábla egyszerűen csak annyi, hogy Szeresd az Urat, a te Istenedet. A második kőtábla pedig, szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ámen!

Máthé Róbert

Vetés

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! 2014. szeptember 23.

Olvasandó: 1 János 5:14-21

„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel. De tudjuk, azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.” 1 János 5,18-20

A mai igénk egy fekete-fehér világképet tár elénk. Az egyik oldalon Isten gyermekei sorakoznak fel, akiket az isteni hatalom véd, mely az Atyában és a Fiúban is megvan, valamint az élet isteni kegyelme; a másik oldalon ott találjuk a Sátánt és az ő istentelen világát. A huszadik századi Bibliát olvasó keresztyén ember számára túl szélsőséges és túl merev ez az ellentét. A biztató az egész igei üzenetben az, hogy az apostol többesszám első személyben fogalmaz: „tudjuk.” Nyilván itt nem elméleti tudásról beszél az apostol, hanem inkább, ahogyan mi keresztyének szoktuk mondani, szívbéli bizodalomról, amelyről a kísértések alkalmával megfeledkezünk, szem elől vesztünk és következménye a világ gonoszságával való cimboraság. Mindkettőnek  „tudjuk” a következményét, egyik oldalt ott van az áldás, az élet míg másik oldalt a romlás és pusztulás. A kérdés ma az, hogy mi mit akarunk? Mit kezdünk ezzel a tudással? Ha mindaz, ami itt számunkra adatik nem elég, akkor azt olvassuk tovább az igében, -amely Jézus eljöveteléről úgy beszél, mint, aki nem csak tudást, hanem értelmet adott nekünk-, hogy valamit, nem is valamit, hanem Valakit, azaz Őt  magát, mint legfőbb igazságot megismerjük. Ő örök életet nyújt ezért az ismeretért. Ne akarj Tőle megszabadulni soha! Ámen!

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! 2014. szeptember 22.

„Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, a ki legyőzi a világot, ha nem az, a ki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!” (1Ján 5,4-5)

A békességet sem úgy adja Jézus, ahogy a világ adja, a harc Jézussal sem olyan, mint a világé. Sajnos, sokan, sokszor félreértették ezt, amikor Isten nevében öltek embereket, tettek igazságot úgy, hogy mai napig is felróják azt a hívőknek. Az életnek amúgy is megvannak a maga harcai, küzdelmei. Vajon a mi hitünk van olyan kitartó, hogy legyőzze a világot?

Krisztus  előtt  néhány  évszázaddal  Nagy  Sándor  majdnem  az  egész  akkor  ismert  világot meghódította haderejével, okosságával és diplomáciai képességével.
Egy napon Nagy Sándor egy  kisebb  sereg  kíséretében  egy  erősen  védett,  kőfallal  körülvett városhoz közeledett. A hadvezér a  falak előtt megállva nagy hangon követelte, hogy  láthassa a királyt.  A  király  az  ostromló  hadsereg  feletti  lőállásokhoz  közelítve  beleegyezett,  hogy  meghallgatja Sándor követeléseit.  -  Add meg magad azonnal! – parancsolta Nagy Sándor.  A király nevetésben tört ki.  -  Ugyan, miért  adnám meg magam?  -  kiáltotta  le.  -  Mi  sokkal  többen  vagyunk, mint  ti. Semmi veszélyt nem jelentetek számunkra! Nagy Sándor kész volt válaszolni a kihívásra.  -  Engedd meg, hogy bebizonyítsam, miért kell megadnod magadat – válaszolta.  Azzal elrendelte embereinek, hogy sorakozzanak  fel  libasorba, és kezdjenek el menetelni. A sort  egy meredek  szirtfalra  vezényelte,  amely mintegy  száz méternyire magasodott  az  alatta elterülő sziklás talaj fölé.  A  király  és  katonái megütközve  nézték,  amint  Nagy  Sándor  katonái  egyenként,  tétovázás nélkül,  fegyelmezetten  meneteltek  a  halálba.  Tíz  katona  halála  után  Nagy  Sándor  megálljt parancsolt a többieknek, és azt, hogy menjenek vissza hozzá.  A király és a katonái azon nyomban megadták magukat Nagy Sándornak.

A király és a katonái  rájöttek, hogy  semmi  sem állhatja útját olyan emberek győzelmének, akik valóban készek életüket adni vezérükért. Ugyanolyan  odaszánás  van-e  benned  a  Krisztus  parancsai  iránti  engedelmességre,  amilyen Nagy  Sándor  katonáit  jellemezte?  Kész  vagy-e  ennyire  elkötelezni  magad  Krisztus  iránt? Gondolkodj  el, milyen  hatással  lennének  a  keresztyének  a  világra,  ha  komolyan  vennék  Jézus parancsait! Kitartó hittel hegyeket mozdíthatunk meg. Harcold meg a hit nemes harcát! Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare