Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2015. augusztus 1.

Olvasandó Mk.1, 1-8.

„A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete, A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, a ki megkészíti a te útadat elõtted; És prédikála, mondván: Utánam jõ, a ki erõsebb nálam, a kinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíjját megoldjam.” (Mk.1,1.2.7)

A napokban zajlott az egyházmegyei ifjúsági tábor, amikor Nagytarnán 150 fiatal hallgathatta, hogyan készített utat Isten az ő kiválasztottainak szívéhez, hogyan egyengette a hit útját az ő életükben. Hogyan ismerhették meg Őt jobban, tanultak meg bízni Benne.

Ilyenek voltak Gedeon, Izsák és Rebeka, Mózes, Dániel és barátai, a születésétől fogva vak ember. Életük történésein, bizonyosságaik és bizalmatlanságaikon keresztül, kísértéseik és hitük által ráismerhettek saját érzéseikre!

A mindennapi tanítások útkészítések voltak, tanítva mi is megtanultuk, mit jelent Hinni és Bízni Istenben, Aki szuverén Úr, kinek terve végrehajtásában, megvalósításában nincs akadály, csak eszköz: Ézsaiás, Keresztelő János vagy bárki.

Így használta fel az ószövetség hithőseit is, Keresztelő Jánost és bennünket, hogy szövetséget köthessen. Azért, hogy meghallhassuk és megérthessük: mi is a Jézus Krisztus Evangéliuma: kezdet, életünknek, teljes bizonyosságunknak a kezdete és útja Isten szeretete és kegyelme felé. Imádkozzunk azért, hogy a fiatalok és mindannyiunk életében Ő irányítsa a gondolatokat, érzéseket, cselekedeteket és ismereteket. Az Ő Örömüzenete, jelenléte változtassa meg a viszonyulást mindenhez és mindenkihez. Hódítsa meg a szívünket, vegyen birtokba és ejtsen foglyul!

Nincs más út az ember, a világ életének megoldására: csak egyetlen lehetőség: JÉZUS KRISZTUS, Aki erősebb nálunknál, Akinek a saruját megoldani sem vagyunk méltók.

Aki magába rejtett bennünket és Szentlelkével megerősít, hogy fényszórók, útkészítők legyünk!

Az Ő szeretete a mi életünk kezdete…

Ámen = bizonyos vagyok, megbízhatónak, igaznak gondolom és tartom ezt!

Nagy Erika

Sárközújlak

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. július 31.

„Jól szólott a Szentlélek Ézsaiás próféta által a mi atyáinknak…”

Ap.Csel. 28,25

Véget ér egy bibliai könyv s kérdés, hogy mi marad meg belőle elolvasása után? Lukács tudósítása a Jézus mennybemenetele utáni keresztyén gyülekezet szárnyra kelését vagy bukdácsolását mutatja be.  Ami utána maradt az ma is megvan többé-kevésbé. Pál Rómában van s a magához hívott zsidó vezetőknek idézi Ézsaiás egyik igéjét. Három rövid gondolatot szeretnék kiemelni:

  1. Ézsaiás Szentlélek által mondja, amit mond, írja, amit ír.   Tehát Isten szól a biblia soraiból. Nem csak Ézsaiás, hanem Pál vagy Lukács írásai is Isten szavát tolmácsolják.
  2. Pál saját magát és a zsidó vezetőket egy vérből valónak mondja: a mi atyáinknak szólt az Isten őket kereste a Mindenség Ura. Ezáltal a közös múlt felmutatásával a közös jövendő gondolatát veti fel annak a lehetőségét, hogy a zsidók elfogadják Jézust Megváltójukul.
  3. Nekünk is van közös múltunk, a zsidókkal és Pállal, mert ha az atyáink nem is közösek, de Atyánk egy.

Az apostolok cselekedetei lezárt könyv, de a mi keresztyénségünk története épp folyamatban van. Pál és a többiek megtették, ami rájuk bízatott, tegyük mi is azt, ami a dolgunk: hirdessük Istenünk dicséretét, aki Jézusban lett Atyánkká. Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. július 26.

„Néhány nap elmúltával pedig Agrippa király és Bernicé érkezék Czézáreába, hogy köszöntsék Festust.” (Ap.Csel. 25, 13)

Váltás történt a helytartói tisztségben. Félixet -, aki a zsidóknak kedveskedni akarva Pált jogtalanul,azaz ítélet nélkül fogságban tartotta és hagyta- Festus követte a helytartói székben. Félix az a típusú ember, akit nem érdekel a törvényesség, hanem minden cselekedetét csakis egy valaminek rendeli alá: saját népszerűsége növelésének. A hatalom embere, aki a törvényesség őre kellene hogy legyen, fittyet hány mindenre s akár a törvénytelenség eszközének igénybevételével is meg akar fürödni a saját dicsőségében. Funkcióban maradni minden áron! Modernkori történet, kétség nem fér hozzá.

De most más valaki foglalja el a helyét, Festus. Ő más karakterű ember. Alighogy elfoglalja hivatalát, rá három napra már Jeruzsálemben találjuk. A kötelességtudás embere, aki mindenben törvényesen és becsületesen kíván eljárni. A rendezetlen ügyeket, melyeket elődje hagyott hátra, szeretné minél hamarabb elintézni. De jó lenne ilyen hivatalnokokat, vezetőket látni napjainkban is! Akiket nemigen lehet megvesztegetni, akiknek nicsenek korrupciós ügyei, akik tisztában vannak azzal, hogy ők vannak az emberekért és nem fordítva. Ha ilyen példákat látnánk, akkor egész biztos feloszlatnák a Korrupcióellenes Ügyészséget (DNA), hisz nem volna munkájuk. Ehhez képest szinte napi rendszerességgel hallunk róluk.

Csakhogy a becsületesség, a kötelességtudat, a törvénytisztelet még önmagában kevés a jövébeni perspektívához. Jó dolog, ha valaki így éli az életét, de ez még nem jelent belépőt az Isten országába. Ehhez nem elég az erények sokasága, amelyek Festusnál megtalálhatók. Az üdvösséghez annak a Jézus Krisztusnak a befogadására van szükség, akiről a helytartó nagyon megvetően beszél Agrippa király és testvére, Bernicé előtt. Festus számára a Jézus-követés egyszerűen csak babonaság, semmi több, az Úr pedig „bizonyos megholt Jézus” csupán. Festus számára, csakúgy mint Agrippa király és Bernicé számára Pálban Isten szeretete jött közel, de ők erre vakok, hogy meglássák. Mindannyian elpuskázzák az utolsó lehetőséget is a megmenekülésre. Éltél-e már ezzel a lehetőséggel, vagy te is megelégszel a vélt vagy valós erkölcsösségeddel? Gondolkodj el ezen, éppen ezen a vasárnapon. Ámen.

Szilágyi Balázs

Szatmár-Láncos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. július 25.

„A császárra apelláltál, a császár elé fogsz menni”

(Ap. Csel 25,12)

Nem csak az ókor világában kellett bizonyságot tenni arról, hogy kihez is tartozik az ember. Kit is követ, miben is hisz igazán. Az antik világ görög – római művetségét, a filozófiai iskolák szokszínűségét, vagy éppenséggel a teológiai vonulatok megannyi dogmáját valamennyire ismerjük. Lehet, hogy előszeretettel csemegézgetünk egy – egy szép filozófiai gondolat terítetett aszataláról, baráti jókívánságainkban felhasználunk egy  szép etikai vagy teológiai mondanivalót és gondolatot. Vannak helyzetek, amikor nem csak szemezgetni, teológiai részigazságokat puffogtatni kell, hanem elmondani, ki az aki eddig megsegített.

Ki az akiben eddig hittünk s akit ez után is követni akarunk. Ma is beszélni kell alkalmas és alkalmatlan, kellemes és kellemetlen élethelyzetekben arról, hogy milyen is a keresztyén ember világhoz, társadalomhoz a másik emberhez való viszonyulása. Igen ma beszélni kell, bizonyságot tenni kell, sőt véleményt kell formálni menekültek tízezereinek kérdésében. Igen ma vélemény kell formálni a laza erkölcs, és a fals tolerancia lepébe bújtatott „pride”-okról. És igen ma hittel, Istenhez való tiszta visoznyulással beszélni kell arról, mit is jelent ma keresztyén fesztiválokon, ifjúsági táborokan, találkozókon Isten gyermekei közé tartozni.

Pál apostol egy olyan világi fórumra apellál, amely egyedül kompetens dönteni ügyében.

De álljon bár  Félix előtt, Festus ítélőszéke előtt, vagy a legfelsőbb törvenykezési fórum a cssászár előtt,  Isten ezekben a helyzetekben is ott lesz mellette. Erőt ad a harcokhoz, értelmet a bölcs és okos válaszokhoz, kitartást az élet megannyi helyzetében.

Aki Istennel együtt járja e föli útját, az átéli a csodát, ő megsegít és vigyáz ránk. Így pedig könnyebb. Szember nézhetünk számtalan világi kéréssel, embereket ítélő törvényszékekkel, mert az igaz bíró, a mi drága védőügyvédünk Jézus Krisztus mellettünk van, hogy felmentést, és szabadulást szerezzen.

Ámen!

Elek Arnold,

Halmi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. július 23.

„Errõl pedig vallást teszek néked, hogy én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva.” (Ap Csel 24, 14)

Az emberek nagy része kétségbe esik, ha igazságtalanul a gonosz dolgok elkövetésével vádolják. És mégis itt az Igénkben azt látjuk, hogy Pál bátor és nem háborítják fel Tertullus vádaskodásai.  Bátran Istenben gyökerezve szól, és nem késik vallást tenni.

Vajon mi mit tennék, ilyen helyzetben ki merünk e állni vagy mi is kétségbe esünk. Vannak élethelyzetek, amikor bennünket és ilyen vádak érnek ne rettenjünk meg, hanem kérjük a minden kegyelem Istenét, hogy bátrak legyünk.

Ahhoz azonban, hogy szilárdak legyünk arra van szükség, hogy mindennap táplálkozunk lelki értelemben is nemcsak fizikai értelemben a testi szükségletre gondolva. Ha ez teljesül, akkor megerősödünk, és nem esünk kétségbe, hanem bátor hitvallókká válunk a Krisztusban. Mert tudjuk, hogy Krisztus mit tett értünk és igy induljunk el minden nap. Ámen!

Kaszaninczki Csongor,

Élesd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. július 19.

„Amint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?” (Apcsel 22, 25)

Pál apostol beszédeit olvasva az az érzése támad az embernek, hogy ő mindig tudta mit kell szóljon. Minden egyes időben helyesen szólt, válaszolt. Ezt látjuk igénkben is. Mikor meg akarják kötözni, nem áll ellen, hanem engedi. Először megkötözik és csak akkor szól: szabad-e római állampolgárt megverni, anélkül, hogy az ítélet elhangzott volna felette? Isten adja a szót a szánkba. Engedjük, hogy Ő szóljon helyettünk. Mert Isten jobban tudja, hogy mikor mit kell szólnunk.

Pál apostol értelmiségi ember volt. Viszont igehirdetései alkalmával nem a meglevő tudását használta fel, mert úgy nem tértek volna meg az emberek. Attól tértek meg az emberek, amit Isten mondott általa.

Emberi mivoltunk és kapcsolataink révén rengeteget kommunikálunk. Mindenünk beszél, még a legkisebb mozdulatunk is. Viszont sokszor nem tudjuk mit kell szóljunk és hogyan: egy hivatalban, egy üzletben, munkahelyen, családunk körében. Félünk megszólalni, vagy szépen és ékesen akarunk szólni, hogy a másikat ne sértsük meg. De Pál története legyen tanulságos számunkra. Kérjük Istent, hogy Ő szóljon általunk. És ha elhisszük, hogy Istennek minden lehetséges, akkor mi is tudunk helyesen szólni. Ámen!

Kala Noémi,

Szatmár-Láncos

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. július 17.

“Akkor odaérvén az ezredes, elfogatta Pált, és parancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal;… a népnek sokasága, kiáltoz: Öld meg őt! És mikor immár a várba akarták bevinni Pált, monda az ezredesnek: Vajon szabad-e nékem valamit szólanom te hozzád? Az pedig monda: Tudsz görögül? Hát nem te vagy az az egyiptomi, ki fellázította és kivitte a pusztába azt a négyezer orgyilkos férfiút?” (Ap. Csel. 21,33-38)

Semmi nem az aminek látszik…

Pált kötözik meg s hurcolják a várbörtön felé, pedig nem bűnöző.

Pált fogva viszik megláncolva, s azt gondolnánk ez végképp megpecsételi a sorsát, mert fogságra jut, de ez menti meg az életét, a lincseléstől.

Azt gondolnánk, hogy a templomba járó nép jámbor, kegyes, de ők őrjöngnek s ordítozzák a római tisztnek: Öld meg őt!

A római ezredes és a lekötözött zsidó fogoly görögül beszélnek, ezen még az ezredes is meglepődik, s mi is joggal várnánk el, hogy vagy arámul,(akkori zsidók nyelvén), vagy latinul értekezzenek.

A parancsnok egyiptomi szakadár lázadónak nézi Pált, pedig békés hittérítő: és a végén a csattanó azt gondolnánk az öngyilkos merényletek a muszlim világhoz köthetők de kiderül, Mohamed előtt is voltak már fanatikusok.

A kérdés az mit kezdjünk mi ezzel? Hát kedvesem, fontos hogy ne ítélj elsőre, gondolkozz, mérlegelj, ne hagyd magad átverni, mert a mi világunkban sem minden az aminek látszik: hazudnak, elhitetnek, félrevezetnek téged is sokszor, és szándékosan. De vannak persze féleértések is, amikor mi gondolunk oda valamit, ami meg sincs…

Ne feledd, különbség van a hit és hiszékenység között, s ahhoz, hogy Istennel élj meg kell látnod mi a jó és mi a rossz, mi az igaz és mi a hamis, mi visz az életre és mi maga a halál… Te válaszd az életet. Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. július 16.

„Köszöntötte őket, és részletesen elmondta, mit tett Isten a pogányok között a szolgálata által.” (ApCSel 21,19)

Olvasandó Igeszakasz: ApCsel 21,17-26

Pál megérkezett Jeruzsálembe, és Jakabbal együtt találkozott a vénekkel. Részletes beszámolót tart, hogy milyen sikereket ért el Isten a pogányok között az ő szolgálata által. Olyan emberek között, akik Pállal való találkozásuk előtt semmit nem tudtak Isten dicsőségéről, jó néhányan megtértek és Isten szolgálatába álltak.

Mindazok, akik ezt hallották Isten kezdték el dicsőíteni, és örültek annak, hogy az evangéliumot többen is lelki táplálékként fogadták el. Érdemes néhány mondat erejéig Pálra és vénekre figyelni. Pál nem magára irányítja a figyelmet akkor, amikor sikereket ért el a pogányok között. Nem kezdte el tetteit felnagyítani, hogy ezek miatt nagyobb elismerést szerezzen magának, hanem azt mondja, hogy Isten Szentlelke végezte el a munkát. Neki köszönhető minden. Ő egy eszköz volt Isten kezében és ezt az eszközt forgatta, irányította az Úr. Annyira jó lenne, ha az ember el tudná ezt sajátítani, hogy nem kell dicshimnuszok után várakozni, akkor ha valamit tesz. Nem kellene mindig kiemelni azt, hogy én is ott voltam, ez vagy amaz a dolog nekem köszönhető. Hadd hozzak ide egy példát: egy presbiter az egyik gyülekezetben mindig hangadó volt. Amikor vendégek érkeztek a gyülekezetbe mindig szerette kihangsúlyozni, hogy ő építette a parókiát, ő újította fel a templomot. S aki ezt hallotta és nem ismerte, el is hiszi neki, és ügyes embernek tartja. Azonban az építkezésben csak annyit segített, hogy néhány szekér földet hordott el és azt is pénzért. Istennek kell hálát adjunk erőnkért, munkánkért, hogy az Ő nagyságát hirdethetjük ilyen tetteinkkel is, ne pedig magunkra irányítsuk a figyelmet. Másfelől ott vannak a vének. Tudnak örülni a szolgatárs sikerének. Annak, hogy Isten rajta keresztül térít.

Annyira ellentétben áll ez mindazzal, ahogy mi most élünk. Ha valaki valamiben sikeres, vagy házát tudja felújítani, vagy békében él odahaza szeretteivel, vagy gondoljunk bármi másra, az emberek nem örülnek mások sikerének, hanem irigykedő, sőt haragvó tekintettel néznek rájuk. Pedig Jézus azt tanítja: együtt örülj az örülőkkel és együtt sírj a sírókkal. Továbbá a vének, ahogy a jó híreket hallották a pogányok felől, azonnal Istent dicsőítették. Mert Istené minden dicsőség.

Próbáljunk meg ezen a mai napon arra figyelni, hogy egymás sikerének örüljünk, elért eredményeinket ne magunk javára írjuk, hanem mindenben az Úr alkotó szeretetét lássuk és ezekért hálát is adjunk. Ámen!

Kovács Mátyás-Péter,

Sándorhomok

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. július 14.

„Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20,28)

Olvasandó: ApCsel 20, 13-38

Pál apostol az efézusi vénektől búcsúzik, amikor „testamentumként” hagyja rájuk a fönti gondolat sokatmondó tanácsát és útmutatását. Érdekes, hogy arról beszél az apostol, hogy a vezetőknek először önmagukról kell gondoskodniuk, hiszen a szolgálatban a személyes életük mások előtt áll, ezért annak rendben kell lennie lelki és testi értelemben egyaránt. A világban sokszor kapott hangot a test fontossága és mindenhatósága, ellenben a keresztyéneknél és különböző vallásoknál pedig a lélek, oly módon, hogy a testről hajlamos volt megfeledkezni és teljesen háttérbe szorítani. A különböző végletek között az apostol azt tanítja, hogy úgy a testre, mint a lélekre gondot kell viselni, és noha a kettő elválaszthatatlan egymásról, mégis néhány mondatot hadd szóljunk róluk.

A test. Fontos, hogy a keresztyén ember felelősen táplálkozzon (napjainkban egyre több az elhízott vagy cukorbeteg ember); időt szánjon a pihenésre, tudva, hogy a munka és pihenés ritmikus változása mennyire fontos. Ezért legyen lelkiismeret furdalása, ha a hét minden napján dolgozik, de akkor is, ha a nyugalomnapon nem pihen. A mai ember órákat tölt el mozdulatlanul, ezért nagyon fontos a mozgás. Ne arra törekedjen, hogy testéből a stresszt eltüntesse (lehetetlen), hanem arra, hogy időnként azt megszakítsa.

A lélek. A keresztyén ember szánjon időt arra, hogy Istenével legyen (templom, imádság, éneklés stb.), és fürödjön meg naponta az evangéliumban; építse a házasságát, tudjon a különbség ellenére is egységben élni hitvestársával, ugyanis ha nincs egység és harmónia a házasságban, nem lesz a munkájában és a szolgálatában sem (a jó házasság az erőt megduplázza, a rossz pedig megfelezi). A beszéde és az érzelmei között legyen jó kapcsolat (alexítimia betegség – a beszéd és az érzelmek közötti kapcsolat hiánya); szánjon időd gyermekeire; ne őrizze konfliktusait; merjen elérzékenyülni, kimondani azt, ami fáj; a gyászát legyen bátor megélni; építő és baráti közösséghez tartozzon, amely segíti mindennemű növekedését; a panaszkodás mellett/helyett problémamegoldó képességekre törekedjen.

Nyájra…Azaz az ember nem ügyekért, intézményekért és szertartásokért, esetleg szokásokért felelős, hanem emberekért. Erre a feladatra a Szentlélek tesz képessé és alkalmassá. Ezt a nyájat, a ránk bízottakat, melyet Krisztus a tulajdon vérével szerzett „legeltetni”, azaz táplálni kell: testileg és lelkileg egyaránt.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. július 13.

„Egy Eutikhus nevû ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl. Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van. Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el. Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.” (ApCsel 20, 9-12)

Valaki egyszer így magyarázta el ezt a történetet, amikor ő saját maga is unta azt, amit mond: Pál apostol hosszan prédikált, Eutikhus belealudt a prédikációba, leesett a harmadik emeletről, meghalt. Pál pedig “becsületből” feltámasztotta.

Sok beszéd, szegénység – szokták mondani. Sokszor elgondolkodom egy-egy ünnepi szónoklat hallatán is: nem lehetett volna ezt rövidebben? És a legtöbbször a válasz a kérdésre az, hogy lehetett volna frappánsabban is összefoglalni. Amellett, hogy rövidebben beszéljünk, fontos odafigyelni mondandónk tartalmára is.

Egy régi történet szerint egyszer izgatottan rontott be valaki Szókratészhez. „Figyelj ide, Szókratész! El kell neked mondanom valamit…” „Állj csak meg egy kicsit” – szakította félbe a bölcs. „Azt, amit te nekem mondani akarsz, átszitáltad-e már a három rostán?” „Milyen három rostán?” – kérdezte a hírhozó elcsodálkozva.

„Igen, barátom, három rostán! Nézzük csak, az, amit te mondani akarsz átmegy-e a három rostán: az első rosta az IGAZSÁG. Ellenőriztél-e valóban mindent, amit el akarsz nekem mondani, hogy igaz-e?” „Nem, én így hallottam, illetve úgy gondolom, meg azt mesélték, hogy…” „Jó, jó, de bizonyára a második rostával már próbálkoztál: a JÓSÁG rostájával. Mindaz, amit nekem el akarsz mondani, ha nem is bizonyítottan igaz, de legalább jó és szívderítő dologról van szó?” Tétovázva jött a válasz: „Nem, nem, sőt ellenkezőleg…” „Hát akkor” – szakította félbe őt a bölcs – „nézzük csak a harmadik rostát: lássuk SZÜKSÉGES-e nekem ezeket a dolgokat hallanom vagy tudnom, ami téged ennyire felzaklatott?” „Hát, tulajdonképpen szükségesnek sem mondható igazán …” „Tehát,” – mosolygott Szókratész – „ha az, amit el akarsz nekem mondani, se nem igaz, se nem jó, és még ráadásul nem is szükséges, akkor felejtsd el gyorsan, és ne mérgezd vele se a magad életét, se az enyémet.”

Vigyázzunk arra, hogy ne mérgezzünk szavainkkal, hanem mindenkor az életet és a feltámadást gerjesszük velük!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare