Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! 2014. szeptember 18.

„Erről ismerhető meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyafiát.” 1Jn. 3,10

Olvasandó szakasz: 1 János 3,1-12

Minden embernek vannak jellegzetes anyajegyei, tulajdonságai, viselkedési formái, melyek csak rá jellemzőek. János apostol ebben a fejezetben Isten gyermekeinek a jeleit, jellemvonásait írja le. Nagyvonalakban azt lehetne mondani: Isten gyermeke az, aki a bűnt nem szereti, de szereti a felebarátját és Istenét, valamint az Úrhoz mindig bizalommal fordul. A 10. versben egy nagyon világos fogódzót ad számunkra János apostol ebben a témában, mégpedig azt írja: aki nem cselekszi az igazságot, az egy sem Istentől való, másfelől, aki az atyafiát sem tiszteli, szereti az is távol áll az Isten gyermekeinek a csoportjától. Két dolgot említ meg, amire jó lenne ezen a mai napon nekünk is odafigyelni és magunkra nézve feltenni a kérdést, hogy kinek a gyermeke vagyok én?

Mi határozza meg az én cselekedeteimet? Igazságot cselekedni azt jelenti, hogy szívből félni az Istent, s az Ő parancsolataiban járni, amennyire ezt az emberi gyengeség lehetővé teszi. Az igazságosság az a tökéletlen engedelmesség, mellyel Neki adóznak. János viszont kijelenti, hogy mindazok, akik nem élnek igaz módon, nem Istentől valók, mert akiket csak elhív Isten, azokat meg is újítja az Ő Lelkével.

Vagy ott van a másik nagy örök kérdés: mennyire tudom én szeretni a másik embert? A mássága, külső kinézete, a társadalomban betöltött helye és szerepe, mennyire befolyásolja a másik ember iránti ragaszkodásomat? Sajnos bennünk van az előítélet. A másik ember szeretetének van egy kitétele: csak akkor tudom igazán szeretni, ha én igazán szeretem az Urat! Ha nem működik az emberek felé irányuló szeretetem, akkor elsősorban próbáljam meg rendezni Isten és köztem lévő kapcsolatot.

Minden nap próbáljunk meg valamit magunkba zárni Isten Igéjéből, hogy a világ már messziről lássa mirajtunk, hogy Isten gyermekeinek a csoportját erősítjük. Ámen.

Kovács Mátyás Péter, Sándorhomok

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. szeptember 17.

„Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, a ki tagadja az Atyát és a Fiút.” 1 János 2,22

Napi ige: 1János 2, 28-29

A Sátán hazugsággal vette rá az első emberpárt az engedetlenségre és azóta sem változott a helyzet. A legtöbb közösségromboló esetben fellelhető a hazugság, sőt azzal kezdődik, igaz rendszerint csak egy kis hazugsággal, amit nevezhetünk akár füllentésnek is. Sok barátságban, házasságban vagy akár gyülekezeti közösségben akkor keletkezik a viszály, amikor a felek nem őszinték egymással vagy valaki hazugsággal félrevezeti őket. A mai napi ige figyelmeztet minket, hogy ne engedjük magunkat becsapni, mert vannak olyan hazug emberek, akik tagadják Jézus megváltói munkáját. Ha pedig ezt tagadják, akkor valójában tagadják az Atyát is, mert a Fiú nélkül nem ismerhetik Őt. Jézus így vall önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (Jn 14,6). Legyünk figyelmesek, mert a gonosz mindig alattomos. Először csak azt hiteti el, hogy nem kell olyan komolyan venni a bibliai igazságokat, majd arra vezet, hogy néhány kisebb bűn fölött eltekint az Atya. Ezen a lejtőn tovább haladva az ember egyszer csak tagadni kezdi azt az Urat, aki az egyetlen segítsége lehetne. Kérjük Isten megtartó kegyelmét mai is. Ámen!

Erdei Árva István,

Szamoskóród

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. szeptember 16.

„A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,17)

Olvasandó: 1Jn 2,12-17

János apostol, kinek leveleiben gyakran találkozunk a szeretet kifejezéssel, a mai napon annak helyes irányát „ajánlja figyelmünkbe”. A világot szeretni azt jelenti, hogy annak mértéke és kordivatja szerint élni: a kapzsiság, érvényesülési vágy, irigység mind ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódnak.  Csak az, aki Isten akaratának, tehát a szeretet parancsolatának engedelmeskedik, marad meg az örökkévalóságban.

Jézus mai tanítványai természetesen nem vonulhatnak ki a világból, annak nem fordíthatnak hátat, hogy remeteként, vagy elvonulva egy zárt, izolált közösségbe éljenek.  Nem is ez Mesterünk akarata (Jn 17,15). Inkább az a kérdés, hogy kinek/minek engedelmeskedünk és mit szeretünk a legjobban? Ugyanis „ahol van a kincsünk, ott van a szívünk is” (Luk 12,34).

Minden múlandó, de Isten országa örökkévaló. Cselekedj, élj, szolgálj és szeress úgy, hogy már itt, a földi világban „belepolgárosodjál” a mennyei, örök valóságba. Krisztus kegyelme által lehetséges. Kezdd el még ma!

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. szeptember 15.

„… új parancsolatot írok nektek, ami igaz ő benne és ti bennetek; mert a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság már fénylik.” 1Jn 2,8

Olvasásra 1Jn 2,7-11

És, hogy mi is ez az új parancsolat? Hogy szeressük a másik embert, és ne csak hazudjuk ezt a szeretet, de hittel éljük is meg.

És hogy ezt parancsolatként kell megfogalmazni? Igen, valóban elkeserítő egy kissé, ám másként talán nem menne. Így azonban, kétezer esztendőt átívelően hangzik a krisztusi alapokon nyugvó parancsolat: szeressetek. Hisz nem magától, Mesterétől veszi János, és fogalmazza meg a címzetteknek, nekünk a nagy parancsolatot. És állítja olyan megvilágításba, amelyben a fény és árny játékával szemlélteti annak törvényszerűségét.

Sötétség és világosság. Szorongás és nyitottság. Bezárkózás, félelem és szabadság ellentétpárja. A sötétben már a kicsi gyermek fél, és felnőve, egész életünkben a világosságra vágyunk. Keressük a kapcsolót. És János szava olyan elemi erővel tör be az ember életébe, mint amikor a redőnyt felhúzva beömlik a szobába a nappali világosság.

Ha nem szeretsz, hazudsz. Ha szeretsz, igazán cselekszel, és a világosságban jársz. Ha nem szeretsz, a sötétségben letaposod a másikat, átgázolsz rajta, ha a világosságban jársz, észreveszed a jerikói úton szenvedőt.

Hajnalodik, és a hegyek mögül előbukkanó nap ma is szépet ígér. Legyen ne csak derűs, de szeretettel teli ez a napunk!

Varga Botond,

Kisbábony

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. szeptember 14.

Alapige: 1Jn 2: 1-6

„… és ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus.”

Életünkben során számos olyan helyzetben lehet részünk, amikor úgy érezzük, akadályok egész sokasága borít el minket. Ezen nehézségek sok esetben még a legédesebb pillanatokat is megkeserítik. Ilyenkor úgy érezhetjük, mintha az egész világ összedőlt volna bennünk. Amikor ilyen vagy hasonló érzések kavarognak bennünk, az azért van mert nem bízunk eléggé Istenben illetve abban, hogy Ő bármilyen nehéz helyzetben is képes bennünket megtartani.

Amikor John Wesley elment otthonról, akkor az édesanyja távozó fia Bibliájának belső borítójára a következő szavakat írta:

„A bűn távol fog tartni ettől a könyvtől

De e könyv távol fog tartani a bűntől.”

János apostol mintha ismerte volna e sorokat s mint saját féltett „fiacskáinak” címezve helyezi a szívünkre, hogy bizony van aki megvédjen a bűntől az eleséstól, mert van Közbenjárónk, Vígasztalónk. Igen Ő Jézus Krisztus.

A keresztyén ember életében vannak s lehetnek buktatók és akadályok. Ezek mindenkinél változóak. Azonban a hitre jutott ember hálával ismeri fel, hogy ha vétkezik is, vagy szenvedni is kell, élete nem reménytelen és nem elveszett.

Jézus Krisztus az igaz, jelenléte, pártfogó és szószóló cselekedete Isten előtt garancia nekünk a bocsánatra, a teljes gyógyulásra és az örök életre.

Ámen.

Elek Arnold Zoltán

Szatmárnémeti – Németi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. szeptember 13.

„Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással és Jézus Krisztusnak az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” (1Ján 1,7)

Vagy tíz esztendeje már, hogy a Királyerdőben található Zichy barlangba (Körösrévi  barlang, erdélyi szigethegység) egyetlen karbidlámpával felszerelkezve meglehetősen mélyen bemerészkedtem . Egyszer csak a lámpa elaludt, a barlang bejáratánál levő családom aggódott  én pedig  a sötétben tehetetlenül vártam egy lámpával felszerelkezett jámbor turista érkezését. A rossz állapotban levő hidak és korlátok a sötétben való kijutást lehetetlenné tették számomra.  Idő multával turisták  érkeztek ,akik jó szívvel megengedték, hogy csapatukhoz szegődjek. Kissé idegenkedtem a gondolattól, hogy Ők még beljebb vágyódnak az ismeretlenbe, de ha ki akartam jutni, akkor követtem a lámpásuk fényét.

Isten Igéje fényről világosságról beszél, melyben járnunk kell. Amíg az ember Isten kegyelme által felkínált lehetőségként, szabad döntéséből kifolyólag választhatja a világosságban való járást, vagy elindulhat a nyaktörő és kárhozat felé haladó sötétségben,  ADDIG ISTEN ELEVE A VILÁGOSSÁGBAN  VAN . Nem jár hanem VAN, hiszen Ő MAGA A VILÁGOSSÁG. Válasszuk az Istennel való közösséget, a világosságban való járást, az élet útját, Jézust, mint aki fényt és éltet hozva jő és Jézus értünk és helyettünk ontott vére megtisztít bennünket minden bűnünktől.

Örök adventben élve, átélve a Jézussal, mint fényt és üdvöt hozóval való találkozás örömét énekeljük a 184-es dicséretünk első versét:

Várj, ember szíve! Mert jő a hős, az Úr,

Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosul.

Fényt, éltet hozva jő, megtört az ősi átok:

Kit vágyakozva vártok, betér hozzátok Ő.

Genda Árpád Szabolcs,

Pettyén

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. szeptember 12.

“Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek…”( 1Ján 1, 3)

János a szeretet apostola, de a szeretett tanítvány is. Levelein átsüt a szeretete Ura és Mestere iránt, másokat is arra kér, hogy szeressék az Istent, Jézus Krisztust és szeressék egymást is.

Ott van Péter és Jakab mellett a megdicsőülés hegyén, de Jézus kínszenvedésénél is. Jézus rá bízza anyját, Máriát, hogy legyen mellette, vigasztalja, szomorú óráiban. Az utolsó vacsoránál Mestere mellett ül.

Evangéliuma mellett három levelet ír, de ő a szerzője a Jelenések Könyvének is. Elmondható felőle, hogy termékeny író  Evangéliumát e szavakkal fejezi be:” Ez az a tanítvány, aki bizonyságot tesz ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz.”  ( János 21: 24). Még többet is írhatna mindazokról, amit az Isten Fia cselekedett.
Fültanúként  tesz bizonyságot mindarról, amit hallott ő és amit mások is hallottak Jézus felől. Terjedt az örömhír szerte Izráelben, megtestesült az Ige, Aki tanít, csodákat tesz, sokakat ámulatba ejt. A hallott örömhírt meg kell osztani másokkal.
Szemtanúként is bizonyságot tehet. Hallhatta Jézus szavát, láthatta, hogyan gyógyulnak meg a betegek, támadnak fel a halottak az Ő erejével. Ezt sem lehet elhallgatni.
A mában élő ember imáin át idézheti meg Jézust, de az evangéliumokból vagy a levelekből a , amik megírattak felőle, vagy hirdettetik felőle alkalomról alkalomra, megismerhetjük Őt. Krisztus-ismeretünk lehet, amely arra sarkall bennünket, hogy önismeretünk se legyen hiányos.
Hallottad-? : Az Ige testté lett,
amit nem az ember tett,
maga a te mennyei Atyád,
Aki Benne téged is megvált.
Imáidban hívd közel magadhoz,
szava már benned harangoz:
“Veled vagyok édes gyermekem!” Ámen.

Fodor Lajos,

Halmi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. szeptember 11.

Zsid. 13,18-25

„Kérlek pedig titeket atyámfiai, szívleljétek meg ez intő beszédet” Zsid. 13,22

Pál szolgálata egyedülálló, Krisztus tanítványi közösségének legkiemelkedőbb tagja, aki pár szóval képes az emberi szíveket az igaz hit felé fordítani és az emberek életét megváltoztatni. Hatalmas áldás Isten adományai közül a szívekre, életekre való hatás képessége, melyet Pál bizonyít a Zsidókhoz írt levélben is.

Isten áldása kifogyhatatlanul érkezik a világon minden emberhez, s bár irigykedve nézünk Pálra, hogy neki milyen könnyű volt, a képességek, jellemvonások áldásformái megvannak a mi életünkben is. Az emberi szív azonban hajlamos az Istentől jövő áldást a földi gondolataival és jellemvonásaival összekuszálni. Vegyük például az édesanyai szívet, melyben megvan a gyermekéért életét áldozó jellemvonás áldása, de ott van a magától gyermekét eltaszító rideg kéz is. Ott van a házastársak életében a hűség áldása, de ott van a kapcsolatok szétrombolását előidéző hűtlenség is. Megadatott számunkra a tisztes, erkölcsös magyar anyanyelv használata, de mi mégis sokszor cseréljük fel a helytelen, ízetlen csevegésre.

Pál ki akarja hozni hallgatóságából a jót, a Krisztusit. Ennek indítómotorja a másikért való imádság. Ahogy Pál fogalmaz: „Mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy jó lelkiismeretünk van, igyekezvén mindenekben tisztességesen forgolódni.”(18. vers), jelenti azt a Szentlélek által megszentelt életet, amelyiknek lehetősége van a változásra, a tanítás szerint.

Isten „Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, a mi kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség örökkön örökké”.(21. vers), mondja ezt az apostol nemcsak a zsidóknak, hanem neked és nekem is, hogy képesek legyünk meglátni és éltetni szívünkben azt a köteléket, amelyik elsősorban Atyánkhoz, másodsorban testvéreinkhez köt. Ámen.

Kiss József,

Szatmárpálfalva

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014.szeptember 9.

„Az atyafiúi szeretet maradjon meg.” Zsid.13:1

A keresztyén ember másokhoz való viszonyát a testvéri szeretet határozza meg. Azt szoktuk mondani, hogy a szeretet keze mindig kinyújtva kész, a szeretet orcája mindig mások felé fordul. Ez a szeretet fejeződik ki Dávid és Jonathán kapcsolatában, akik úgy szerették egymást, mint testvérek, ez a szeretet várja haza a tékozló fiút, és ettől a szeretettől fosztja meg magát a nagyobbik testvér, aki nem tud örülni testvére hazaérkezésének. A keresztyén emberek Krisztus által testvérek. Nem véletlen, hogy református istentiszteleteinken mindig hallhatjuk: kedves testvérek. Ez alapján bár származás szerint idegenek-, vagy közelebb csupán ismerősök vagyunk egymásnak, de Valaki mégis összeköt bennünket, mert a gyülekezeten belül mindannyian Őhozzá tartozunk és Rajta keresztül tartozunk egymáshoz is. Óriási kegyelme Istennek ez a felismerés, amikor nem emberi tulajdonságnak, hanem Krisztus által szított és táplált hitben nyert adománynak tekintem mindezt. Igazából ekkor tudjuk átélni, hogy egymáshoz tartozunk, akkor a mások öröme az én örömöm is, a mások fájdalma az én fájdalmam is, és tudom az élet minden helyzetében, hogy mit kell tennem, hogyan kell a testvérhez tiszta szívből viszonyulni. Nagy kísértése a mai embernek az, hogy csak szavakban tudunk hiteles emberként élni. Amikor tettekre kerülhetne a sor, akkor mindig megtorpanunk, akkor vagyunk a legfáradtabbak, leggondterheltebbek. A Péterek megtorpannak és megtagadják önmagukat. Pedig ott belül a lelkiismeret szól és biztat: most kell megmutatkoznia az igazni szeretetnek, most van másoknak szükségük reánk. Most mutasd meg, hogy ki vagy és kihez tartozol! Ha ez a szeretet valóban jelen van életünkben, akkor igazán át tudjuk élni, hogy mit is jelent az, amikor a mellettem ülő egyháztag, nem csak egyszerüen szomszéd, barát, hanem igazi testvér, akitől semmiben sem vagyok különb vagy más, mert Krisztus mindannyiunkért egyformán szenvedett és meghalt. Maradjon meg ez a szeretet! Ámen

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014.szeptember 8.

„Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.” (Zsid 12,29)

Az Isten szeretet! Ezt olyan nagy örömmel olvassuk, halljuk és mondjuk. Az Isten kegyelmes, aki megbocsátja a bűnt és irgalmas felénk. De amikor Isten igazságáról és fenyítéséről olvasunk, attól viszolygunk, pláne attól, hogy Isten megemésztő tűz. Pedig, ha ezt nem vesszük figyelemben, nem ismerjük igazán a mi Istenünket, sőt saját szerető bálványt csinálunk az Örökkévalóból.

Wilchelm Busch, egy német híres igehirdető írja le egy helyen, hogy a két háború közti viharos években becseppent egyszer egy gyűlésre. Kicsit elkésett, már elkezdődött a gyűlés. Az előadó felismerte őt, és megszakítva előadását, lecsapott rá. Íme, itt egy pap. Na, jöjjön csak ide előre! Maga nyilván azt hiszi: van Isten. Hát, ha van, akkor nekem is meg kell majd állnom előtte. És ha én megállok előtte, akkor jól beolvasok neki, és megkérdezem tőle: hol voltál te, amikor ez, meg ez — és sorolta a szörnyűségeket — történt a földön. Nem kellesz nekünk, menj el innen!

Mire Wilchem Busch erre ezt mondta: igen, teljesen egyetértek. Ennek az Istennek én is ezt mondanám. Csakhogy az az Isten, aki valóban létezik, és nem a maga zavaros fejében született, annak az Istennek ilyet nem lehet mondani. Mert, ha maga megáll majd ez előtt az Isten előtt, akkor torkán akad a szó, és lehet, hogy Ő mondja magának: menj el innen!

Aztán leírja milyen folytatása volt ennek, és milyen döbbent csend lett a teremben.

Nos, az az Isten, akin mi számot kérhetünk bármit, akit mi felelősségre vonhatunk, az nem létezik. Az az Isten, aki valóban létezik, aki magát nekünk kijelenti, akit Jézus Krisztusban megismerhetünk, egészen más. És amikor valaki valóban megismeri ezt a valóban létező Istent, akkor nem ilyen kérdéseket tesz fel neki.

E mögött a kérdéssor mögött tehát hamis istenképzet van, ami nem felel meg a valóságnak. Márpedig nem Isten igazodik a mi elképzeléseinkhez, hanem nekünk kell alkalmazkodnunk az Ő valóságához. Ő emésztő tüzével égessen ki minden hamis képzetet és bűnt a szívünkből! Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare