Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2014. október 31.

… ezt mondjad e népnek: Ezt mondja az Úr: Ímé, én előtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját.

Jer. 21,8

Reformáció Emlékünnepének napján, szól az Isten, s veled akar beszélni, neked szól!

Az ÚR Jeremiással beszél, s neki mondja, mit közvetítsen, mit mondjon el, mit adjon tovább. Tovább a széles tömegeknek, Izráel népének, és persze nekem, neked és általunk másoknak. Sokan szeretnénk beszélgetni Istennel, erről, vagy arról, de többnyire csak, és kizárólag, arról beszélünk, amiről ő akar beszélni nekünk (velünk).

És a mai napon Isten így szól: „Ímé, én előtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját.”

Élet vagy halál… Élet vagy halál, ami felé haladsz? Élet vagy halál útja az, amin jársz? Életet vagy halált látsz magad körül?

1517, október 31.-én Luther Mártont küldte Isten, hogy megmutassa az élet útját, hogy kivezessen a lelki sötétségből, a bűnbocsátó cédulás, szent ereklyés, halott kultuszos tévelygésből, áll keresztyénségből. Azóta a tiszta evangélium szólhat s hiszem, hogy szól! És mégis mennyi tévelygés, mennyi pusztulás, mennyi halál, azóta is. Megannyi tévtanítás, megannyi hazug eszme él ma is.

Te döntesz, hogy csak magadban bízol-e, vagy Isten kegyelmében!

Te döntesz, hogy vénasszonyos meséknek hiszel-e vagy a Szentírás szavának!

Te döntesz, hogy elveszett szeretteid siratod-e vagy a Feltámadott Krisztusban örülsz!

Te döntesz, hogy halálra készülve tengeted napjaid, vagy készülsz az Örökkévalóságra!

Dönts jól, válaszd az Életet… Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 30.

„Hogy nem ölt meg engem az én anyám méhében, hogy az én anyám nékem koporsóm lett volna, és méhe soha sem szült volna! Miért is jöttem ki az én anyámnak méhéből, hogy nyomorúságot lássak és bánatot, és hogy napjaim gyalázatban végződjenek? (Jer 20,17-18)

Hát nem egy szívderítő kép az biztos! Ejnye-bejnye Jeremiás, hát nem szabad így beszélni! Egy istenhivő ilyet nem mondhat! Ez azonban bizony a hús-vér valóság, rengetegen esnek így kétségbe. A depresszió, az élet nehézségei mindannyiunkkal mondatnak hasonló dolgokat, mert csak a negatív dolgokat látjuk ilyenkor.

Nos, rendben! Lássuk most csak a negatív dolgokat! Három olyan szót nézzünk meg, amelyek ugyan nincsenek a felolvasott igében, de a hangulatában igen. Vigasztaljuk Jeremiást!

Nincs!

Nincs remény, nincs jövő, nincs, aki jót cselekedjen, nincsen csak egy sem! Nincs értelme így az életemnek. Az ember ilyen állapotban nincstelennek érzi magát, pedig lenne miért hálát adnia, a Sátán azonban teljesen elfeledteti vele ezeket.

Semmi!

Semmi és senki nem hallgatja meg a prófétát, pedig az Úr üzenetét adja tovább. „Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet.” (7v.) – mondja. Semmi foganatja nincs annak, amit mond, sőt nevetségesnek tűnik, csúfolják őt. Megy az autópályán, mindenkivel szemben, de le kell érni a Balatonra! Ebbe a harcba nyilván, hogy belefáradnak a jeremiások.

Baj!

Baj van a néppel! Ha így folytatják, még nagyobb baj lesz. Babiloni fogság. Bajok és jajok szinte mindennaposak a mi életünkben is és ezt elkerülni sem igazán tudjuk. De azzal, hogy kimondjuk, az összeesküvési elméletekkel konstatáljuk, hogy baj van, még nem oldottuk meg a problémát. Igaz, ha kimondjuk, haladhatunk a jó úton is.

Nos, akkor olvasd egybe kedves Jeremiás! Nincs semmi baj! Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 28.

“Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak; Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy aki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja. Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arccal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.” (Jer. 18:15-17)

Izráel engedetlenül válaszol Isten megújító akaratára, ezért a pusztulás elkerülhetetlen. Isten és ember között a viszony élő kell legyen, amelyben Isten mindig a legjobbat akarja népe számára, de ehelyett Isten arról panaszkodik, hogy elfelejtették Őt.  A nép reagálása Isten közeledésére érthetetlen és felfoghatatlan, úgy viselkedik Izrael, mint egy makacs gyermek, aki a felnőtt minden kijelentésére és kérésére szemtelenül mindig az ellenkezőjét mondja. India egyik frissen végzett építészmérnöke megbízatást kapott egy toronyház megtervezésére. Amikor a tervek elkészültek, azonnal sietett az egykori alma materbe, hogy munkáját megmutassa kedvenc professzorának, akitől az egyetemi évek során a legtöbbet tanulta. A tapasztalt tanár átvizsgálva egykori tanítványa első munkáját, figyelmeztette, hogy az egész tervet szigorúan át kell dolgozni, amelyhez ő is hozzáadja tudását, mert a felépítendő toronyház a jelenlegi állás szerint, nem fog kibírni egy négyes erősségű földrengést sem. Az ifjú mérnök azonban nem vette a fáradtságot, hogy hozzálásson terve átdolgozásához, a többszöri tanári kérés ellenére a munkát mégis javítás nélkül eladta, és a toronyház hamarosan felépült, amelyet családok népesítették be. Azonban történt évek múltával, hogy az országot megrázó 7-es erősségű földrengés következtében az újnak számító toronyház összedőlt, maga alá temetve sok ártatlan életet. Izráel pásztorai és prófétái, a kor vezetői sem akarják figyelembe venni Isten figyelmeztetését, aki látva népe sorsát segítségére siet. A megoldás csakis egy lehet: meghallani Istent, elfogadni figyelmeztetését, bűnbánatot tartani és átadni az élet égészét Neki. Ennek következménye az áldás. És ott van a másik oldal, az az ősi időktől csábító helyzet, amelyben nincs közösség, nincs barát csakis ÉN. Hányszor sodorta a szakadék szélére ez utóbbi az embert, magával rántva sok száz életet. Ma ebben a helyzetben szólít meg Isten, tudatosítva, hogy az ő kegyelme még tart, és megtart, ha elfogadod Őt! Ámen!

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 27.

„És elrontotta az edényt a fazekas, amelyet agyagból készített kezével, és azonnal más edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. Akkor azt mondta nékem az Úr: vajon nem cselekedhetem-e én is úgy veletek, mint ez a fazekas, ó Izráel háza?” Jer 18,4-5

Olvasásra: Jer 18,1-12

Ott ül Jeremiás a korongon dolgozó mesterember mellett, és nézi annak munkáját. Veszi az agyagot, puhítja, formázza, meglocsolja vízzel, összelapítja, felemeli, és a mesteri kezek alatt az élettelen, formátlan agyagdarabból percek alatt használható, megcsodálható műalkotás válik.

Ám egyszer történik valami: az edény vagy elvékonyodik és kilyukad, vagy a feszültség miatt összeroppan, semmivé lesz, de a fazekas tisztában van vele, nem kell eldobni, újra lehet formázni, és a torzó agyag-anyagból más formában, de használható tárgy válik.

És az Úr megszólítja Jeremiást: látod az agyagot? Látod, hogyan lehet újra formázni, újra tervezni? Ha Júda és Jeruzsálem megtér, ugyanígy újraformázhatóvá válik a Nagy Fazekas, a világteremtő Isten korongján. A lényegi különbség csak annyi, hogy ezt az agyagnak, Júdának is akarnia kell! Hallgatniuk kell az isteni figyelmeztetésre, és készen kell álljanak arra, hogy a régi formákat levetkezve válnak Isten által újjáteremtett emberré.

A formák rabjai vagyunk. Belekövesedünk, csontosodunk egy-egy megszokott sémába, és onnan kimozdulni csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk. Reformáció hetében Isten üzenete, fazekas hasonlata szíven kell üssön: „Új teremtés vagy, vetkezd le a régit!”

Varga Botond,

Kisbábony

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 26.

„Gyógyíts meg engem Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek. Ők ugyan ezt mondják nekem: hol van az Úr Igéje? Teljesedjék már be.” (Jeremiás 17, 14 – 15)

Elolvasni: Jeremiás 17, 14 – 27

Egy kettősség érezhető ki ebből a fejezetből: egyfelől ott van a bűnei miatt pusztulásra ítélt választott nép, másfelől pedig a hűséges szolga, Jeremiás. A gonosz és a jó áll itt egymással szemben, és bár előbbiek többen vannak, a győzelemre mégis a kevesek számíthatnak, mert ők Isten oldalán állnak.

Az Ige ma arra hívja fel a figyelmünket, hogy a világon ma is van egy nagy választóvonal, egyik oldalon ott van a gonosz ereje, mely jelentkezik az emberi gonoszságban, és eleve mindabban, ami baj és nyomorúság; a másik oldalon pedig ott vannak a jók, azok az emberek, akiknek az életét Isten megragadta, akik számíthatnak rá, áldásaira és kegyelmére. Kérdés az, hogy te melyik oldalon állsz? Az előző fejezetekben végig arról olvashattunk, hogy a választott nép mennyi bűnt követett el, semmibe vette Isten parancsait, hűtlen lett a szövetséghez, bálványisteneket imádott, ráadásul még Jeremiást is megvetették az igaz beszéd miatt, ezért Isten megtagadta tőlük a segítséget. Ha a bálvány kell, segítsen majd rajtuk a bálvány, ám kiderül majd, hogy a saját istenek tehetetlenek. Milyen sok ember kiált fel a nyomorúság idején: miért hagyott el az Isten, hát ezt érdemlem? Ó bárcsak sok lelkiismeret megszólalna: ezt érdemled, mert eddig Istent nem engedted beleszólni az életedbe, mert eddig nem számított az Ő akarata, mert eddig semmibe vetted Őt, ne csodálkozz, hogy most Ő is semmibe vesz téged.

Egy egyesült államokbeli iskolába, a szülők aláírást gyűjtöttek a vallás tanítása ellen. Rá nem sok időre, berontott oda egy ámokfutó és több gyermeket, és tanítót lemészárolt. Kétségbeesésében az egyik édesanya nekirontott a lelkésznek: hát hol volt most a te Istened, miért nem védte meg gyermekemet az iskolában? Mire a lelkész elővette az aláírásokkal tele ívet és megmutatta: itt van az aláírásod, te kérted az Urat, hogy távozzon innen, nincs szükség vallásra. Hányszor mi is távozásra kérjük az Istent, nem igényeljük Őt, aztán csodálkozunk veszteségeinken. Kedves testvérem: nem állsz-e rossz oldalon?

Jeremiás tudta, hogy csak az Úrral győzhet, ezért menekült hozzá, betegségéből csak Isten tudja kigyógyítani, ezért kérte Tőle a gyógyulást. Nekünk is van egy betegségünk, ami halálos is lehet, ha nem fordulunk az áldott orvoshoz. Ennek a betegségnek az a neve, hogy bűn. Erre gyógyszer csak a Jézus vére lehet, semmi más. Ne felejtsd el: győztes csak a Győztes Krisztus oldalán lehetsz, ezért, ha még nem vagy az Ő seregében, ma még megteheted, hogy átállsz az Ő oldalára. Ámen.

Nagy Róbert,

Szatmár – Szigetlanka

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 25.

“Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekvedésem!”

Alapige: Jeremiás 17, 14

Szeretitek a statisztikát? Bevallom én igen. Számok és adatok világában böngészni, neveket olvasgatni, kimutatásokat nézegetni. A statisztikai adatok azonban sokszor szomorú dolgokat is közölnek, olyan életigazságokra, vagy éppenséggel akutális problémákra hívják fel a figyelmet,  amelyek mellett nem szabad elmennünk szó nélkül. Csak egy párat a teljesség igénye nélkül hadd említsek.

1. Évekkel ezelőtt a német igazságszolgáltatás kitiltotta a feszületeket, kereszteket a német iskolákból, s most ugyanez a hatóság kötelezi őket, hogy muszlim kislányoknak külön imatermet bocsássanak rendelkezésre.

2. Egy másik hozzánk talán közelebbi felmérés szerint, Magyarország lakossága egy év alatt 11 ezerrel csökkent.

3. A romániai csaknem négyszázezer öngyilkosnak több, mint 8%-a a Székelyföldön élt.

4. 1500 magyar állampolgárságú roma (cigány) kért politikai menedékjogot Kanadában, de a magyarországi gyilkosságok felderítésében, amelyeket romákon vagy romák követtek el, még mindig nincs haladás.

5. Egy milliárd ember éhezik földünkön, tartósan – miközben valószínűleg legalább ennyi küzd a túltáplálkozás ellen és kínozza magát lefogyási kísérletekkel – több-kevesebb eredménnyel.

Csupán ezt az öt dolgot említettem, de lehetne még nagyon sok ilyen vagy ehhez hasonló problémát, statisztikai adatot felsorolni. Beteg ez a világ, szenved és sínylődik. Jeremiás imádsága, kétségbeesett sóhaja csendül fel az igében. Megtanulhatjuk ma tőle, hogyan is ismeri fel népe, kora társadalmának fertőző, életet pusztító betegségeit és ki tudja mondani a diagnózist. Látja a betegség forrását. Népe elszakadt az Úrtól, nem akar az Úr útján járni. „Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak” Jeremiás felismeri, hogy az egyéni és a közösségi problémák megoldásában kizárólag Isten a kompetens. „Gyógyíts neg, Uram, hogy meggyógyuljak” – kéri a próféta.

Mibe betegedett bele Jeremiás? A morálisan, vallásilag és erkölcsileg is zülött társadami viszonyokba. A tehetetlenségbe, a „a csalárd és gonosz szív” (9 vers) tényébe. Pedig ő  népe javát, felemelkedését és szabadulását akarja.

Egy nép, nemzet felemelkedése, megtartatása mindig attól függ, hogy mennyire van közel az Istenhez. Milyen szoros a szeretkapcsolat Isten és ember között? Amikor ez a kapcsolat rendben van, akkor az ember szabaddá válik, lelkileg gyógyulttá lesz az ember. A Magyar Tudományos Akadémia elnökétől kérdezték egyszer, hogy milyen gyógymódot javasolna a magyar nép anyagi és szellemi – erkölcsi válságának a megoldására. Az elnök azt válaszolta, hogy az első lépés az, hogy szembe kell nézni a helyzetekkel. Szembenézi életünk árnyoldalaival, félelmeivel, kudarcaival, gyászaival, elbukásaival. S amikor ez sikerült, odaborulni a Jézus keresztje tövébe, megvallva gyengeségeinket. S hinni és tudni, hogy lehet bár egyedül térdeltünk le oda, roskadtunk össze, de soha sem önmagunk erejéből állnuk fel, hanem Jézussal együtt. Erről az Istenről tud, vall Jeremiás. Róla, aki ma is megbocsátja mindazt amit elkövettünk, és elkísér a gyógyulást útján.

Ámen!

Elek Arnold,

Szatmár-Németi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 24.

“…szemmel tartom minden útjokat” (Jeremiás 16, 17)

Giccses megoldás, de vannak olyan templomok, amelyeknek mennyezetét a csillagos ég utánzata díszíti, vagy Isten szemei is ott éktelenkednek. A népi fantázia így akarta kifejezni, hogy Isten mindent lát, aki feltekint a mennyezetre, erről soha ne feledkezzék meg.

A Szentírás sokszor használ antropomorf kifejezéseket az Istennel kapcsolatban, így próbálja meg a mennyekben lakozó Urat emberközelbe hozni. Jeremiás próféta nemcsak azt mondja el Istenről, hogy Ő mindent lát, azt is kifejezésre akarja juttatni, hogy Isten tekintetével követ bennünket.
Az egyik édesanya így vallott: “Kibeszélhetetlen jóérzés töltötte be szívemet, amikor otthonról távozó gyermekeim után néztem, addig követtem őket tekintetemmel, amíg el nem tűntek az utcasarkon. Büszke vagyok arra, hogy ilyen szép gyermekeim vannak”.
Isten elől nem lehet elrejtőzni, az Urat nem lehet sem kijátszani, sem átejteni. Ő a vesékbe is belelát, minden gondolatunkat, legrejtettebb szándékunkat is ismeri. Egész életünk az ő felséges színe előtt történik. Ezért nem lehet rejtegetni valónk előtte. Ne rejtőzz bűneid mögé!
A te istened
követ tekintetével,
bűneid  kövét ne cipeld,
helyezd a szegeletkőre,
és megváltott leszel.

Ámen.

Fodor Lajos,
Halmi
Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 22.

„Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájuk!” Jer. 15,19

Napi ige: Jer. 15,10-21

Már Ézsaiás is megállapította a szolgálat terhe alatt: „Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is” (Ézs. 40,30). Ez az érzés pedig erőt vett Jeremiáson is, aki egyre nehezebben tudja elviselni népe haragját, gyűlöletét. Úgy kezelik, mint az uzsorást, vagy adóst, aki nem akarja megfizetni a tartozását (10). Az ellenséges környezet lassan elviselhetetlenné lesz Jeremiás számára, aki már nem érzi önmagát annyira erősnek és elhatározottnak, mint amikor az Úr nevéről nevezték. Megemlékezik arról, hogy milyen jókedvvel hallgatta az Urat: „a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára”(16), de úgy tűnik ez az öröm is múlandó.

Az Isten szolgái, a hozzá közel állók sem menekülhetnek meg a próbatételektől. Nem vagyunk mindig ugyanolyan erősek és állhatatosak. Időnként mi is elkeseredünk, erőt vesz rajtunk egy depresszió közeli érzés, ebből pedig egyedül Isten tud minket megszabadítani. Igaz, ez gyakran nem úgy történik, hogy az Úr egyik pillanatról a másikra leveszi rólunk a csüggedés és kilátástalanság terhét, hanem rámutat a probléma okára. Jeremiás életében az okozta a reményvesztést, hogy követte a nép példáját, pedig ennek fordítva kellett volna történnie. Az ilyen esetek tőlünk sem állnak távol, hiszen gyakran mi is engedünk a környezeti hatásoknak, csábításoknak. Mindez az életben elkerülhetetlen, de ne feledjük, kihez kell fordulnunk a bajban. „Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Ef. 6,10). Ámen!

Erdei Árva István,

Szamoskóród

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 21.

„Ugyan, ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, és ki szánakozik rajtad? Ki tér be hozzád, hogy megkérdezze, jól vagy-e?” Jer 15,5

Olvasandó: Jer 15,1-9

Időskorhoz közeledő ember szorongó érzése: ha betegen egyedül marad, lesz-e olyan rokon, hozzátartozó vagy segítő, aki néha rányitva az ajtót, megkérdezze: „Jól vagy-e?” Mindannyiunk életében vannak és lesznek olyan élethelyzetek, amikor a harmincnyolc éve fekvő beteg megállapítása hagyja el ajkunkat: „Nincs emberem”. (Jn 5,7)

A magányosság érzése már ott volt az első emberpár életében, amikor az Édenkertből, engedetlenségük miatt kiűzettek. Átérezhették, hogy mennyivel rosszabb „Isten nélkül”, „fáradtságos munkával”, „orcájuk verítékével enni” a magányosság kenyerét.

A prófécia talán a Jójákin   Kr.e 597-ben bekövetkezett kapitulációját megelőző időszakaszra vonatkoznak, amikor(is) Júda feldúlására már sor került, s Jeruzsálemet is a pusztulás fenyegette.

A „ki tér be hozzád, hogy megkérdezze, jól vagy-e?” vers kérdésére mindannyian bátran válaszolhatjuk: Isten megújult türelmét, kegyelmét és könyörületét feltámadt Krisztusnak köszönhetjük. Ez örömmel és hálaadással tölt el. Most már jobban vagy?

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. október 20.

„Vannak-é a pogányok bálványai között, akik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!” (Jer 14, 22)

Olvastam egy frappáns mondatot nemrég, ami az ember hozzáállását határozza meg a körülményekhez képest. Így hangzik a mondat: „Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik!” Habár a felolvasott ige éppen arról beszél, hogy Isten adja az esőt és a szárazságot, én még is azt mondom, Isten ennél sokkal többet tud adni, vagy elvenni. Az élethez való viszonyulásodat mindenképpen meg tudja változtatni.

A baj az, hogy Őt legtöbbször a meteorológia Istenének tartjuk csupán és csak akkor imádkozunk hozzá, ha szárazság van, vagy éppen áradás. Ne csak a nyomorúságban imádkozzunk hozzá, hanem a rosszat is az Ő kezéből vegyük el, a jóval együtt. De ha könyörgünk, hozzá esedezzünk, ne a jósok, ne a horoszkóp, vagy más okkult dolgok megkeresésével próbáljunk meg változtatni élethelyzetünkön, mert úgy még nagyobb bajba keverjük magunkat.

Valljuk, hogy az egyedül igaz Istenen kívül, aki ma is uralkodik és a benne hívőkkel kapcsolatba lép, nincs más Isten! Ő minden ember Istene. Ő adja az esőt, ő adja az áldást a te életedbe is. Kérd el tőle! Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare