Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2014. július 29.

„Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.” (Ef 4,6)

Isten munkálkodik, az Ő hatását érezzük, hogy ha a hit csatornáján keresztül felfogjuk Őt és engedjük, hogy Szentlelkével vezessen minket. Ő mindenek felett van, de ki is Ő valójában? Minden Róla alkotott képünk egy kicsit sántít, de közelebb is hozhat hozzá.

Élt egyszer egy egércsalád egy nagy zongorában. Rajongtak zongora-világukért és a zenéért, ami gyakran hangokkal és harmóniával árasztotta el a sötét zugokat. Az egereket ez először egészen lenyűgözte. Vigaszt jelentett számukra és csodálattal töltötte el őket a gondolat, hogy van valaki, aki zenél. Bár ez a valaki láthatatlan volt a számukra, úgy érezték, közel van hozzájuk. Szívesen gondoltak a Láthatatlan Zongoristára, akit nem láthattak. Aztán egy nap egy vakmerő egér feljebb mászott a zongorában, és nagyon elgondolkodva tért vissza. Felfedezte, hogyan keletkezik a zene. A húrokban rejlett a titok. Feszesen kifeszített, fokozatosan növekvő hosszúságú húrokat talált, amelyek rezegtek és vibráltak. Az egereknek át kellett dolgozniuk régi hitelveiket. Már csak a legkonzervatívabb egerek hittek a Láthatatlan Zongoristában. Később egy másik felfedező egér is visszatért egy expedícióról, és újabb felfedezésről számolt be a zene eredetére vonatkozóan. A kalapácsokban rejlett a valódi titok! Több tucatnyi kalapács táncolt és ugrált a húrokon! Ez már bonyolultabb elmélet volt, de mindez azt támasztotta alá, hogy egy pusztán mechanikus világegyetemben élnek. A Láthatatlan Zongoristára már csak úgy gondoltak, mint egy legendára.

A Láthatatlan Zongorista pedig közben tovább játszott. És közben Isten is tovább szeret bennünket, és gondoskodik rólunk, sőt munkálkodhat általunk. De jó volna érezni ezt a harmóniát! Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. július 27.

„Ezért vagyok én, Pál, a Krisztus Jézus foglya értetek, a pogányokért. Ha ugyan hallottatok az Isten kegyelme megbízásáról, amelyet nekem adott a ti javatokra, amikor kijelentésével ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb röviden megírtam.” (Ef. 3, 1-3)

(Elolvasni: Efézus 3, 1 – 13)

A híradóban gyakran hallunk történeteket olyan bűnözőkről, akiknek szabadulásuk után az volt az első tettük, hogy újabb bűncselekményt követtek el. Egy ilyen embertől egyszer megkérdezték, hogy miért tett meg mindent annak érdekébe, hogy visszakerüljön a börtönbe. A válasz megdöbbentő volt: azért, mert ott jól érzem magam, biztonságban vagyok, gondoskodnak a megélhetésemhez szükséges dolgokról, amit kint senkitől sem kapok meg, hiszen családom kitagadott, a barátok elidegenedtek tőlem, az emberek tele vannak előítélettel velem szembe. Ott jobb!

Ahogy szokták mondani, minden hasonlat sántít, mégis, valahogy így tudnám kifejezni Pál szavainak értelmét, mikor arról beszél, hogy ő Krisztus foglya. Sokan talán félreértik: milyen Isten az, aki korlátozza követőinek a szabadságát, aki fogságba ejti azokat, akik szeretik Őt. Nos, Pál apostol is megtapasztalta, hogy Isten gondot visel a „fogvatartottjairól”. Addig van biztonságban, míg Krisztus foglya lehet, mert kikerülve a védelme alól, őrá is, mint mindnyájunkra vár az ordító oroszlán, azaz a Sátán, hogy elnyelje, vesztét okozza. Ma sokan nevezik a szabadosságot szabadságnak, csak az nincs senkiért. Még értem sem. Ma szabad paráználkodni, vadházasságban élni, szabad büntetés nélkül dohányozni és lerészegedni, csak ez nem szolgálja senkinek a javát. Ha nem Krisztus, akkor megannyi dolog tart fogva, amelyek mind ellenem és környezetem ellen vannak. Gondolkozz el testvérem mi az, ami téged fogva tart? Mit okozott neked és környezetednek? Nem lenne jobb Krisztus foglya lenni?

Hogyan lehetséges? „Gyilkosság” által! Káténk ezt úgy tanítja, hogy meg kell öldökölni az óembert, hogy megelevenedhessen az új, amelyik már a Krisztusé. Pál is ezt tette: gyilkolgatta, megtagadta a régi, bűnös énjét, mely mások életére tört, és hagyta, hogy Krisztus újjá formálja. Ez az új ember, már mások javát szolgálja, mert Krisztusi kijelentés, hogy, amit eggyel teszel az enyéim közül, velem teszed azt.

Pál, Krisztus foglyaként, azért él, hogy elvigye a titkot a pogányoknak, akik úgy érezték, és ezt a zsidók meg is erősítették bennük, hogy Isten őrájuk nem árassza ki kegyelmét és javait, mert pogányok. Milyen titokról beszél itt Pál? Tudnunk kell, hogy itt nem valami rejtélyes, megmagyarázhatatlan dologról van szó, hanem olyan titokról, amibe valakit beavatnak. Isten dolgai, tervei meghaladják az emberi értelmet, de Isten Lelke által felismerhetővé válnak mindenki számára, aki hívő szívvel kutatja azokat. A titok lényege, hogy TE is beletartozol a kegyelembe, érted is meghalt Jézus, de nemcsak érted, hanem azért is, akit talán lenézel, vagy megvetsz. Mint Krisztus foglya, ma érted írtam meg ezt az áhítatot, hogy énekünk szavával elmondjam az Isten titkát: „Halld meg bűnös ember, Jézus szeret” (418. dics.)! Ámen.

Nagy Róbert,

Apa

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. július 25.

“Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg) Efézus 2, 5

Állandóan az élet részesei lehetünk, nemcsak húsvét szent ünnepén kapjuk a feltámadott megelevenítő erejét és hatalmát, mindig. Ez az állandóság és ez a “mindig” tölti el reménységgel szívünket. Nemcsak ígéret immár, bekövetkezett valóság, hogy megelevenedett lélekkel dicsérhetjük a mi Istenünket, megváltó Urunkat, vihetjük másoknak is az örömhírt, hogy létezik lehetőség az újjászületésre.

Emlékezni kell és szabad: milyenek is voltunk (vagyunk) vétkeinkben?  Isten előtt halottak, mert csak a bűnnek éltünk (élünk) csupán és önmagunknak. Még dicsekedtünk (dicsekszünk ) is vele mások előtt, hogy mennyire sikeresek vagyunk az önmagunk erejében, nem törődve sem Istennel, sem Krisztussal, sem az embertárssal. Mindez megy egy bizonyos ideig, amíg nem történik valami meglepő, amelyet ráébredésnek nevezünk. Ráébred mindenki egyszer, hogy másképpen kell és másképpen is lehet, és elfogadja Krisztus megelevenítését. Jelei mutatkoznak az új életnek: szebben beszél, türelmesebb lesz, elindul benne a bocsánat mások felé, törekszik a jóra, elindul Isten hajléka felé, bekapcsolódik a gyülekezeti életbe…, és elmondja, elébb is megtehette volna. Lelkipásztora így vigasztalta: sohasem késő megtalálni Isten és elfogadni a feltámadott Urat, ugyanakkor megelevenedni vele együtt.

A feltámadott Krisztus mindenkinek lehetőséget teremtett az új életre. Ma te légy az az ember!
Nézz önmagadba,
milyen vagy,
vizsgáld meg a szíved.
Lásd az új életet,
melyet feltámadott Urad,
tenéked is megad.
Ámen!
Fodor Lajos,
Halmi
Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. július 24.

Ef. 1,15-23

„És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,” (Ef 1,18)

Sokszor kerül szívünk a fájdalmak martalékába. Vannak periódusaink, amikor egy tragédia, egy óriási fájdalom uralja pillanatainkat, s vannak kisebb gondok, amelyek napi rendszerességgel teszik kellemetlenné, nehézzé perceinket.

Mindegy, hogy mekkora a próbatétel, amelyikben szívünk tartózkodik, a vallomásaink egyformák és meggyőzőek tudnak lenni. Ha valakivel találkozunk, olyan meggyőzően tudjuk ecsetelni problémáinkat, bizonyságot tudunk tenni őszintén a tragédiáinkról, fájdalmainkról, ha kell szavainkkal, érzelmeinkkel nyomatékosítjuk azokat.

Pál apostol ugyan ezt teszi, bizonyságot tesz. Csakhogy ő nem a meghátrálás embere, nem arról beszél, hogy kicsúfolták, hogy megverték, megkövezték, nem a fájdalmak bizonyságtevője, hanem a Krisztusé. Olyan szépen, fokozatosan fejti ki igehirdetésében a Krisztusról szóló beszédét, amelyik őszinte, tiszta és hitre vezető.

Szívünkben így kéne mi is önvizsgálatot tartsunk, milyen bizonyságtevői vagyunk mi a Krisztusnak? Vagy csak a fájdalomnak és panasznak lehetünk bizonyságtevői, mert ezt kéri tőlünk pesszimista genetikai örökségűnk? A „dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcseségnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében;”(17 vers), mert jó meghallani az ő szavát, de még jobb bizonyságtevőjévé válni annak az Istennek, aki örömüzenetének terjesztésére rendelt el mindnyájunkat. Ilyen evangéliumhirdetők legyünk mi is a mai napon. Ámen!

Kiss József,

Szatmárpálfalva

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. július 22.

„Végezetre, atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lesz veletek” 2Kor 13,11

Olvasandó: 2Kor 13

Pál búcsúzik a korinthusi gyülekezet tagjaitól. Utolsó szavaiban olyan „útmutatást” ad számukra, mely az élet lelki-testi harmóniájának, a Krisztushoz tartozás jeleinek gyümölcsét teremthetik meg bennük.

1. Legyetek jó egészségben! Napjainkban is gyakran használjuk ezt a köszönésformát, ugyanis nagyon drága kincs számunkra az egészség. Pál apostol jól ismeri a teremtéstörténetet, ahol arról olvashatunk, hogy Isten az embert „tökéletes szentségben és igazságban teremtette”, reá is azt mondta, hogy „”, a bűn azonban megrontotta ezt a harmóniát, az ember engedetlensége belekontárkodott és elrontotta azt. Mindezek ellenére Krisztusban új lehetőség adatott, hiszen „az ő sebeivel gyógyulunk naponta”. Kedves olvasó: adjon neked az Áldott Orvos egészséget, a betegségből gyógyulást, a kereszthordozásban imádkozó türelmet.

2. A szeretet Istene veletek lesz. Élesen ugyan nem elválasztható a testi és lelki (pszichoszomatikus) betegség, mégis a vers második részében olyan utasításokat kapunk az apostoltól, melynek megtartása lelki egészségünk „immunitását” segítik. Azt tanácsolja, hogy „épüljetek”, „vigasztalódjatok”, „egy értelemben legyetek”, „békességben éljetek”. Kevés itt a lehetőség arra, hogy egyenként ezeket a tanácsokat kibontsuk, de úgy érzem, hogy nem szorulnak különösebb magyarázatra.

Kedves testvérem! Kívánom, hogy jó egészségben légy szeretteiddel együtt, és Krisztusban épülj, vigasztalódj, egy értelemben és békességben légy másokkal. Ha ezt megéljük, egy nagyobb csodát is megtapasztalhatunk, mégpedig azt, hogy a „békesség Istene velünk” van.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. július 20.

„Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. (…) Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.”  2Korintus 12, 7 és 9

(Elolvasni: 2Korintus 12, 1 – 10)

Távol áll a mai embertől az a fajta életfelfogás, amellyel Pál apostol itt az élet árnyoldaláról beszél, azaz a szenvedésről. Ma mindenki igyekszik odafigyelni az egészségére, és mindent megtenni annak érdekében, hogy a legkisebb fájdalom, legyen az testi vagy lelki, elkerülje az embert. Pál azonban megtanulta Krisztustól, hogy számolni kell a tövisekkel, az erőtlenségekkel, hisz Jézusnak nemcsak boldogmondásai voltak, hanem szenvedésmondásai is. Aki Őt követi nem vonogathatja cinikusan a vállát: majd csak lesz valahogy, nem menekül a halálba, hogy ne kelljen szenvednie, hanem elfogadja a szenvedést, beépíti életébe és fel is használja, úgy, ahogyan a sas az orkán erejét, mely fölrepíti a viharzóna fölé.

Pál apostol, a tövisét és erőtlenségét az Úr elé vitte, s miután azt a választ kapta, hogy minden marad a régiben, azaz hordoznia kell azokat, Istenre figyelve, átalakította őket pozitív erőkké. Ezt teszi a kagyló is, amelyik a két héja közé beékelődött piszkot addig izzadja és szenvedi körül, míg fájdalmai középpontjában igazgyöngy lesz. A bölcső és koporsó kettős héja közé bekerült tövisekkel és erőtlenségekkel, erre akar megtanítani bennünket a mai Ige. Honnan tanulta Pál ennek a csodálatos átalakításnak a technikáját? Jézus Krisztustól, aki nemcsak prédikált róla, de életével be is mutatta.

Kísértése bizonyságtétellé válik, amikor a piszokba akarják letaszítani, arról beszél, hogy a mennyei Atya, hogyan emeli ki a piszokból az elveszetteket. Egy írástudó nevetségessé akarja tenni, s ebben az embertelen helyzetben születik meg a legragyogóbb példázat az emberségről: az irgalmas szamaritánus története. Még Júdás árulása sem töri össze, s bemutatja, hogy a szeretet csak akkor szeretet, ha nem változik attól sem, hogy a másik megváltozott: ezért nevezi barátjának. A kereszten nemcsak szenvedett, használta azt, a legutolsó szilánkjáig, szögéig: legnagyobb fájdalmában is a bűnösökért könyörgött és az elveszettnek életet kínált. Így alakult át a véres kereszt trónná, a vég kezdetté. Látván Pál apostol életútját, úgy érzem Mesteréhez hasonlóan alakította át ő is tövisét és minden nyomorúságát szeretetteljes szolgálattá, a benne élő Krisztus erejéről való bizonyságtétellé.

Kedves testvérem! Szenvedések ostromolnak? Tövisek kínoznak? Fogadd el, építsd be életedbe, használd föl, alakítsd át, s míg átalakítod, magad is átalakulsz új emberré, mert csak így juthatsz Isten országába. Ámen!

Nagy Róbert,

Apa

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. július 18.

„… hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.”

2 Kor. 11,14

Ezerarcú, mindenki ismeri, nélküle nincsen…” SÖTÉTSÉG!!! – Nem.  Nem „a” Gálvölgyiről van szó, a Sátánról, aki el szeretné hitetni, hogy ő valójában nem is létezik, pedig a földre vettetik „És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. Jel. 12,9.

Pál óvja a korintusiakat, hogy óvakodjanak a tévtanítóktól, mert a Sátánt szolgálják, aki ha akarja, világosság angyalának is kiadhatja önmagát, sőt nem ritkán teszi ezt. De vigyázat ez méreg, mint a piros búza, amit az egereknek dobnak: búzának, eledelnek, életnek látszik – de méreg, HALÁL.

Pál részéről az óvás célja a féltés, ami szeretetből fakad. A veszély ma is és mindenkor míg tart a kegyelmi idő, valós , ma is. Nem akarom falra festeni az …-t, de sokszor közel jön majd hozzád, fel kell ismerned és el kell kergetned.

Mert a Sátán célja ma is az, mint az Éden kertben: „emberölő volt kezdettől fogva,” Igen és csak világosságnak tűnik de nam az: „ és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” Ján. 8,44. Álarcot visel, settenkedik, rémítget de ne félj, mert ha Jézus közelében élsz, fölötted nincs hatalma: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok …, és … megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, és felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde” Eféz. 6,11-17

Ámen!

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. július 11.

“….szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk” (2.Kor. 7: 3).

Az egyik lelkipásztor miután nyugalomba vonult, felkereste azokat a gyülekezeteket, amelyekben szolgált aktív lelkészként. Bizonyára, amikor találkozott régi ismerőseivel, átmelegedett a szíve, a megszépítő messzeségben a régi feszültségek is feloldódtak. Az élő hívek között voltak olyanok, akik már unokáikat mutathatták be, akiket már más lelkipásztor keresztelt az ősi templomban és nevelt a vallásórákon. Olyanok is voltak, akik elmondták: “Tiszteletes úr, a temetőben nyugvó édesapám sokat emlegette önt”. Visszajöttek az emlékek is, amelyekben megelevenedtek az együtt eltöltött évek történései.
Kölcsönösen elmondhatták egymásról, hogy az idő eltelte ellenére is egymás szívében maradtak.
Az idősebb lelkipásztorok azt vallják, hogy az első gyülekezet, az első szolgálati hely olyan életükben, mint az első gyermek. Eleinte csak szokják  de idővel annyira  megszeretik egymást, hogy életük folyamán mindig szívükben hordozzák a kicsi és nagyobb gyülekezeteket egyaránt, azoknak minden egyes  tagját. Később, ha jó hírt hallanak, együtt tudnak velük örülni, rossz hír hallatán, együtt éreznek velük. Össze forr  Krisztus szolgája a  Krisztus testével, legyen az a világ bármelyik táján.
Vajon majd hogyan emlékeznek majd reánk gyülekezeti tagjaink, ha elmegyünk?
Az együtt eltöltött idő összekapcsol, az élet minden vetületével, de egy másik tudat is ott motoszkál bennünk: ugyanaz lesz sorsunk: meghalunk.
Vigyük tovább a gondolatot: együtt is támadunk fel Krisztussal és újból találkozunk.
Szívünkben hordozzuk
azokat, kiket Krisztus
nekünk adott,
halott kapcsolatok nem léteznek,
csak elfeledett pillanatok.
Ámen!
Fodor Lajos,
Halmi
Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. július 10.

2Kor. 6,11-18

„Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök,” (2 Kor. 6, 16)

Az intelem magyar történetünkkel egyidejű. Államalapító Szent István királyunk, fiának, Imre hercegnek pontos leírást ad arról, mit kell cselekedjen ahhoz, hogy élete hosszú és szép legyen:

„Hallgass, fiam, atyád intelmére,
s ne vedd semmibe anyád tanítását!…

[Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el szavaimat,]
akkor nagy lesz száma élted éveinek.”

Számunkra azonban létezik egy sokkal közelebb álló intelemcsomag, amit éppen édesanyánk, édesapánk, vagy nagyszüleink mondtak el minekünk, azt akarva ezzel, hogy az élet folyamán tapasztalt problémákat, próbatételeket minél könnyebben át tudjuk vészelni, megtaláljuk az azokból kivezető utat.

És jó emlékezni azokra az intelmekre, amiket őseink hátrahagytak, jó meglátni azt a láncolatot, ami hosszú évszázadokon keresztül azért erősödött, csiszolódott, hogy nekünk minél tökéletesebben adja át elődeink jó tanácsait.

Pál apostol a korinthusi gyülekezet szívét keresi második levelében is. Az igehirdetés szépsége mellett megfogalmaz bizonyos intelmeket is a második levét 6. rész 11-től 18-ig terjedő verseiben, mely szakasz nem igazán illik bele a szövegkörnyezetébe, mégis nagyon határozottan beszél arról, hogy az idegen isteneket el kell vetni azoknak, akik Krisztusba oltatnak.

Az intelemben jó meglátni az ígérő és nem fenyegető Pált. Pál ugyanis nem kezd el fenyegetőzni, Isten haragját előrevetíteni, hanem ígéretet fogalmaz meg: és én magamhoz fogadlak titeket,
18. És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.”

Ha az általunk nem ismert bizonytalan jövőnkbe akarunk tekinteni, akkor egy dolgot mindenképpen meg tudunk határozni: mindegy hogy jó, rossz, boldog vagy boldogtalan, egészséges vagy beteg időszak vár ránk egy a fontos hogy Krisztussal együtt legyünk.

Fogadjuk el tehát az intelmeket, tudjuk szívünket Istenünknek átadni és benne megőrizni. Ámen!

Kiss József,

Szatmárpálfalva

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. július 8.

„Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát” 2Kor 5,18

A mai Ige rávilágít arra, hogy nem a haragvó Istent kellett megbékíteni, hanem ő békéltetett meg, azaz ő maga készítette el az őt megtagadó világ számára a békességhez vezető utat. Megbékéltető cselekedetéhez, amely a tőle elválasztó bűnt kiiktatta, hozzátartozik a békéltetés igéje is, amely Isten békességére hív. Ahogyan Isten Krisztusban a megbékéltetés munkáját teljességre vitte, úgy hív a teljességre vitt megbékélés elfogadására az evangéliumi üzenet által. Isten tehát az, aki a békéltetés szolgálatát elsősorban elvégezte.

Az Ige második részében azonban felénk fordul Krisztusunk, és reánk is bízza a békéltetés szolgálatát. Jézus a hegyi beszédében mondja a következőt: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9) Nyersebb fordításban így hangzik: boldogok a „békecsinálók”. Nem egyszerű feladattal biz meg tehát bennünket Isten, akik mindennapi találkozásunk alkalmával a „Békesség Istentől” köszönésformával üdvözöljük egymást. Ezt a szolgálatot csak Isten Szentlelkével és Krisztus nevében lehetséges elvégezni.

A szomszédos országban dúló fegyveres harcok, a rokonságban, esetleg a családban felmerülő kisebb „háborúk” békekövetei kell legyünk. Feladatunk az, hogy az embereket Istenhez és egymáshoz vezessük. Hídépítőkké akar tenni téged Krisztus, aki az emberek és Isten, ember és ember közötti szakadék fölött hídként állsz, aki lelki falakat bontasz le szolgálatoddal és imádságoddal. Ebben Krisztus adott számunkra példát, aki ember és Isten között a legnagyobb pontifex (hídverő, hídépítő).

Béketeremtő vagy indulatosan háborúskodó, hídépítő vagy szakadékot ásó akarsz lenni?

Legyen feleletünk énekeskönyvünk 330. éneke: „Adj békességet, Úr Isten, / A mi időnkben a földön”.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare