Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2015. június 30.

Külön utakon – egy cél érdekében

„Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért külön váltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba, Pál pedig Szilászt választotta társul…” ApCsel 15,39-40a

Olvasandó ApCsel 15,36-41

Legtöbbször arról szólnak az igehirdetések, hogy együtt, békességben, közösen könnyebben és hatékonyabban tudunk munkálkodni és szolgálni. A Szentírás azonban nem egy helyen beszél konfliktusról, ellentétről és emberek közötti problémákról. Az emberek között vannak úgynevezett konfliktuskerülők, akik inkább szeretnek kimaradni veszekedésekből és vitákból, nem akarnak senkivel ellentétbe kerülni. A fönti Ige arra figyelmeztet, hogy a konfliktus az ember életében elkerülhetetlen valóság (Isten és Jézus is került konfliktusba emberekkel). Sem a konfliktus gerjesztése, sem annak elkerülése nem jó megoldás. Helyette a meglévő konfliktus megoldásán kell fáradoznunk.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem lehet úgy megoldani egy problémát, hogy a munkatársak, ismerősök vagy rokonok továbbra is együtt maradjanak. A Szentírásban arról hallunk, hogy Pál és Barnabás nem értett egyet, és a második missziói útra történő elinduláskor Pál megtagadja, hogy János-Márkot még egyszer magukkal vigyék. A veszekedés, a konfliktus további gerjesztése és a feladattól való hátat fordítás helyett külön utakon indulnak el, de ugyannak a célnak a szolgálatára: az evangélium hirdetésére.

Simon Brigitta és Bidnay Csaba tollaiból született meg 2010-ben az Együtt – külön utakon című könyv, melyben egy harmincas éveiben járó, kétgyermekes házaspárral ismerkedhetünk meg. Az életük válaszúthoz érkezett, úgy érzik, hogy már nem ugyanazon az úton járnak, ezért külön indulnak el, hogy felfedezzék önmagukat, hogy önmagukkal lehessenek, és számot vessenek eddigi életükkel. Az egyik Camino végigjárását veszi célba, a másik pedig kerékpárra pattan és az Atlanti-óceán spanyolországi partjai felé halad. Az út végén úgy érzik, hogy a látottakat meg kell osszák egymással…

Ha úgy érzed, hogy nem azon az úton vagy, melyen társad, barátod, családtagod szeretné, még semmi sincs veszve. Ha a cél ugyanaz, útjaink előbb-utóbb találkozni fognak. Kérjük Isten segedelmét, hogy életünk útjain, Vele vándorolva, épüljünk, lelkiekben gazdagodjunk, Őt és egymást szolgáljuk.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. június 29.

„Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.” (ApCsel 15,25-26)

Barnabás és Pál olyan embereK voltak, akik kockára tették életüket Krisztus nevéért. De vajon honnan volt erejük erre? Mitől, helyesebben kitől lettek áldozatkészek?

Egy kisfiúnak az édesanyja meghalt, egyedül maradt az apjával. Az apa szigorú ember volt, nem engedte gyermekét szabad útra, gondolata, akarata szerint. Ez a gyermek 15 éves korában megszökött. Azt mondta, nem tudok így élni, önálló akarok lenni. Nekem ne parancsolgassanak. Ez a fiú 25 éves korában belekerült egy, az uralkodó elleni lázadásba a középkori Franciaországban. Az összeesküvésben tíz fiatalember volt. A lázadást leleplezték és mind a tíz fiatalembert guillotine általi halálra ítélték. A guillotine egy hatalmas bárd, akit elítéltek, annak oda kellett tennie a fejét, a guillotine leszaladt, a fejet levágta. Az utolsó estén a fiatalemberünk ott ült kilenc társával. Azon gondolkozik – mégis  szeretett engem az apám, mert nem akarta, hogy idejussak. Ha még egyszer hazamehetnék, bocsánatot kérnék tőle. De késő, reggel kivégeznek. Jön a hajnal, kivezetik a tíz embert, akinek a nevét mondja a hóhér az odalép, a guillotine leszalad, a fej a porba esik. Ez a fiatalember is hallja a nevét, már mozdul is, de valaki más lép ki a sorból. Úgy látszik rosszul hallottam. Aztán vége a kivégzésnek, tíz név a papíron, tíz fej a porban. A hóhérok körülnéznek, úgy látszik többet tartóztattunk le. A maga neve nincs itt. Elmehet! A fiatalember azonnal futni kezd. Nagyon jól tudta, hogy benne volt. Az első dolgom most, hazamenni az apámhoz és bocsánatot kérek.

Tíz év után nehéz végigmenni a régi utcán. Nehéz rátenni kezét a kilincsre, végigjárni a szobákat. Minden üres. Leül az apja íróasztala elé. Itt ült mindig, innen nézett rám olyan szigorúan. Most már tudom, hogy azért, mert szeretett. A tekintete leesik az íróasztalra – egy levél – fiamnak. Reszkető kézzel bontja, mit ír nekem az apám tíz év után. Fiam, ma reggel azt olvastam az újságban, hogy holnap hajnalban kivégeznek. Én annyira szeretlek téged, hogy megpróbálok odaállni helyetted, hátha sikerül. Gyermekem gondolj arra, hogy így szeret minket Isten, hogy amikor a kárhozatunkról volt szó, Ő maga lépett oda. Lejött emberi testben, és odalépett a helyedbe, helyünkbe – elvégeztetett.

A fiú leborult az asztalra és sokáig sírt. Amikor fölkelt onnan, egészen más ember lett. Az ô szívében is elvégeztetett, új emberré lett. A fiú szíve válaszolt az édesapa áldozatára.

Mi hogyan válaszolunk Krisztus áldozatára? Csak úgy tehetjük ezt, ha mi is áldozatkészek leszünk a szolgálatra! Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. június 28.

„Némelyek pedig, kik Judeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek.” (Ap.Csel. 15,1)

Az egyház élete nem mentes a küzdelmektől, így a hívő emberé sem. Helyesen fogalmaztak a régiek, amikor hitbeli meggyőződésüknek hangot adva azt mondták: itt a földön,az a sereg, amelyet Krisztus magának gyűjt, a világ kezdetétől fogva a világ végezetéig, vagyis az egyház, csakis küzdő egyházként  létezik(ecclesia militans). Való igaz, amíg földi vándorúton vagyunk naponta meg kell harcolnunk a hitnek szép harcát. Az ördög, a mi ősi ellenségünk ugyanis, mint ordító oroszlán szerte jár nézve kit nyelhet el(1Péter 5,8b). Pál apostol pedig azt mondta: sok háborúságon át kell nekünk az Isten országába bejutnunk ( Ap. Csel.14,22b).

A keresztyénység kezdeténél is azt látjuk, hogy a hívők milyen nehéz pillanatokat éltek át. Egyrészt, a külső ellenség teljes erőbedobással igyekezett kiirtani a lelkekből mindazt, ami krisztusi volt. Ennek köszönhetően az egyház első századai adták a vértanúk sokaságát. Másrészt, a hívők nemcsak a kívülről támadó ellenségnek voltak kénytelenek ellenállni, hanem bizony azoknak is, akik belülről támadtak, és bizony ez még veszélyesebb volt. Belülről, az egyház berkeiből érkező támadást mindig nehezebb legyőzni, mint azt, amelyik kívülről érkezik. A belső ellenség mindig nagyobb pusztítást képes végezni, mint a külső. De valójában mi is történik itt az Igében?

Voltak némelyek, akik a jeruzsálemi gyülekezetből eljutottak a pogányokból alakult keresztyén gyülekezetekbe és arra akarták kényszeríteni őket, hogy vessék alá magukat a körülmetélkedésnek különben nem üdvözülnek. Ez szöges ellentétben állt azzal, amit Pálék tanítottak, hogy az üdvösség kegyelemből hit által adatik, nem pedig a törvény cselekedeteiből. Pál és Barnabás nagy veszélyt látott e tévtanítók erőszakos magatartásában. Úgy döntenek, hogy felmennek Jeruzsálembe megbeszélni ezt a kérdést az ottaniakkal is, hisz ennek a gyülekezetnek nagy tekintélye volt a többiek előtt.

Megtörténik a vélemények ütköztetése, és ami a legfontosabb: Isten Lelkének a vezetése alatt egyetértésre jutnak. Nem lehet a pogányokból lett testvéreket a törvény megtartására kötelezni. Négy dologra azonban oda kell figyelniük, azaz be kell tartaniuk: tartózkodniuk kell a bálványimádástól, a paráznaságtól, a fulvaholt állattól és a vértől (Ap.Csel. 15, 20).

Jeruzsálemben valóban megtartották a mózesi törvények előírásait. Ez érthető is, hisz ők korábban zsidók voltak. De ez nem jelenti azt, hogy ezt a gyakorlatot ráerőszakolják másokra is. A törvény szerepe az volt, hogy elvezesse az embert Krisztusig, viszont, aki már megérkezett hozzá, az Krisztusban szabaddá lett a törvénytől.

Vigyázz nagyon: a magad véleményét soha ne próbáld másokra erőltetni! Figyeld –mint egykor az apostolok –a Szentlélek békességet, egyetértést és szeretetet munkáló tanácsát! Ámen.

Szilágyi Balázs

Szatmár-Láncos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. június 27.

„Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, íme a pogányokhoz fordulunk.” Ap. Csel. 13,46

Napi ige: Ap. Csel. 13,38-52

A zsidók tudták magukról, hogy ők Isten választott népéhez tartoztak és nehezen képzelték el, hogy az Úr kiterjesztheti szeretetét és kegyelmét másokra vagy éppen a velük ellenséges népekre is. A mai igéből kiderül, hogy a zsidók szívesen hallgatták Pált és Barnabást amíg azok csak hozzájuk szóltak, de amikor ugyanaz az evangélium szólt a pogányoknak is, akkor beteltek irigységgel és mindenben ellenkeztek.

Isten igéjét nem lehet oly módon birtokolni, hogy az csak egy emberé vagy egy bizonyos népé legyen. Erről példát adott Jézus Krisztus is, amikor az utolsó vacsora alkalmával megtöri a kenyeret és szétosztja a tanítványok között, továbbá a missziói parancsban is elhangzik: elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket (Mt. 28,19). Vigyázzunk, hogy soha ne vessük meg az Isten igéjét, inkább tartsuk külön örömnek, hogy az Úr nekünk is és más bűnösöknek is kijelentette azt, sőt kérjük Őt, hogy általunk is végezze munkáját. Ámen!

Erdei Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. június 26.

“Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes üzenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek…” ( Ap.csel. 14:15).

Listrában Pál apostol meggyógyítja a bénát. E csodatétel olyan hatással bír, hogy akik szemtanui e csodatételnek, istenként kezdik el tisztelni Pált és Barnabást és szokásukhoz híven áldozatot is kezdenek ennek a két apostolnak bemutatni.

Gondoljunk arra, hogy Jézus Krisztus hány és hány csodát tett, mégis milyen kevesen hittek Benne az ő korában, sőt a vakon született meggyógyítása esetében azt is el kezdik vallatni, akinek megjött a szeme világa és amikor Jézus Krisztus mellett vall, kitagadják maguk közül. Szomorú.
A csodákat a mai ember nem úgy érzékeli és értékeli, mint az apostoli korabeliek. Sokan tagadják a csodát, azt mondják, nem létezik, csak azt hiszik, amit meg is tudnak magyarázni. A hívő ember abban reménykedik, hogy ő is részese lehet Isten és Krisztus csodájának.
Pál és Barnabás ódzkodik attól. hogy istenként tiszteljék. Nem engednek a kísértésnek, nem akarnak mások lenni, csak azok, akik valójában: közönséges természetű emberek, akikre az örömüzenet hirdetése bizatott.
Nem lehetünk többek, csak azok, akik vagyunk. Emberként tegyük a dolgunkat, végezzük el a reánk bízott feladatokat. Mindenki a maga helyén teljesítsen. Ezért ne várjunk megbecsülést és tiszteletet, ha megérdemeljük, úgyis megkapjuk.
Isten teremtményeként,
dolgodat végezd,
evégett ne várj kitüntetést,
se elismerést,
csak mondd:
“Ezért voltam!” Ámen.

Fodor Lajos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. június 25.

“Lõn pedig Ikóniumban, hogy õk együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lõn hívõvé.” (ApCsel 14,1)

Első gondolat ami megfogott az Ige olvasás közben, hogy milyen nagy erö és bizalom kell bizonyosságot tenni a nehéz helyzetben. Az ilyen szituációk arra valók, hogy szembe nézzük vele és előre haladjunk egyre elszántabban. Az apostoloknak se volt könnyű helyzetük, de ők sziklaszilárdan haladtak előre és bizonyságot tettek és hirdették az Igét.  De mégis tovább kellet állniuk, mégis más utakra kellet térjenek. Igen van olyan momentum, amikor ki kell térni és más utat keresni. Igen vannak nehéz helyzetek az ember életében, ahogy látjuk akkor is voltak ilyen helyzetek. A nehézség az ember éltében elkerülhetetlen. Az apostolok is megértették, hogy Isten új utakra vezeti őket, és tovább kell állniuk Ikoniumból és elindulni más utak felé. Igen a  mi életünkben is vannak ilyenek nehézségek és kérdések, amire nincs válasz, gondoljuk mi – De az Isten elé kell vinni és kérni,  az Urat, hogy ebben a helyzetben mi tévő legyek és hogyan tovább?

„Ha Isten eltorlaszolja előttem a tovább haladás lehetőségét, nem szégyen, hanem kötelesség meghajolni az Ö parancsa előtt és másfele fordulni.”

Kérjük mindig az Urat, hogy merre tovább és hogyan és hiszem így áldás lesz életünkben és megtapasztaljuk mindennap az  Ö vezetését.

Kaszaniczki Csongor,

Élesd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. június 23.

„Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint , Izráelnek szabadítót, Jézust; ” (Ap. Csel. 13,23)

(Olvasandó: 13,13­-37)

A pizidiai Antiókhia zsinagógájában találkozunk a mai napon Pállal, ahol a papok tanulmányozzák  és hirdetik Isten Igéjét úgy, hogy mindez oda vonzza a pogányokat, akikre olyan hatással van az  Ószövetség üzenete, hogy ezek az emberek elkezdik imádni az egy igaz Istent a zsidókkal együtt, még ha ők maguk nem is lettek azzá. A zsinagóga vezetői udvariasan meghívják Pált és Barnabást, mint látogatóba jött zsidókat, hogy szóljanak a gyülekezethez. Pál a felkérést elfogadja, és prédikációjának közpönti célja csakis az, aki minden keresztyén ember életének központja kell, hogy legyen: a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel. Alapos bevezetéssel, Izráel kiválasztása és egész ószövetségi történelmén keresztül Pál elérkezik a leglényegesebb részig: Isten Jézus személyében Szabadítót küldött az embernek, és az általa hozott üdvösség ígérete minden emberhez szól. Ezt megszerezni nem lehet a mózesi törvény által, csakis a Jézusba vetett hit által.

A mi életünk miről szól? Kiről vagy miről tesz minden nap bizonyságot? Gondolunk erre az óriási lehetőségre, amit Jézus ingyen kínál mindannyiunknak ma is? Pál hangsúlyozza, hogy a Dávidnak ígért biztos áldások Őbenne teljesedtek be. Ő Dávid magva, aki majd Dávid trónján fog ülni. Jézus feltámadt a halálból, és a vég nélküli élet hatalmával létezik, senkinek és semminek nincs hatalma felette! Soha nem fog meghalni, teste sem fog rothadást látni! Hiszed­é ezt? Ha igen, akkor életed van és lesz Őbenne. Ámen!

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. június 22.

„… monda a Szentlélek: Válasszátok el nékem…” Csel 13,2

Olvasásra: Csel 13,1-12

Egy közösség, szolgálókkal, akik együtt imádkoznak, böjtölnek és szolgálnak az Úrnak. És egyszer érkezik a mennyei utasítás: válasszanak maguk közül kettőt. Megvan, hogy kiket.

És mi ebben az érdekes (?), megindító (?), elgondolkodtató? Az, ami ezután következik, vagyis, ami elmarad. Nem olvasunk morgolódásról, okoskodásról, ellenvetésről. Simeon, Lucius és Manaen elfogadják, hogy Szentlélek nem őket, hanem Barnabást és Saulust választotta.

Gyermektől a felnőttig örök kérdés: miért ő, és miért nem én? Ugyanúgy kérdés ez az Egyházban is, legyen szó akár versosztásról, akár presbiter-, lelkész, vagy felsőbb választásról.

Felfelé figyelve, mennyi dühöt, morgást, önemésztést kizárhatnánk az életünkből! Szentlélek Isten, Te szólj és irányíts!

Varga Botond,

Kisbábony

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. június 20.

Ap. Csel: 12, 1-19

„Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel.” (ApCsel 12,1a)

Kalauzunk szerint már egy ideje az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv drága üzeneteivel táplál bennünket az Örökkévaló Isten. A mai napon egy igen elgondolkodtató eseménysor csendül fel a 12 fejezetből. Az egyik az, amikor egy ember képtelen a változásra és önmaga rohan a vég felé, a másik pedig az, ahogy Péter ismét rádöbben szorongatott helyzetében arra, hogy az Úr Isten szabadító és az életet igenlő Isten.

Nem az a szomorú e történet kezdetén, hogy Heródes király kegyetlenkedni kezdett némelyekkel, hanem az, hogy az élete nem változott meg. Nem akart más lenni, nem akart Krisztusi lenni. Heródes megkeményedik. Marad abban az állapotban, amelyben volt. Jakab meghal, Péter apostol menekülni kényszerül. Nincs két egyforma sors. Nem egyformán bontakozik ki Isten szeretete a személyes életükben. Jakab apostol meghalhat az Úr Jézusért, a míg Péter pedig szolgálhat tovább szintén az ő Uráért.

Marie Durand, a kedves hugenotta hitvalló, amikor sok évre börtönbe zárták, odavéste a börtön falára ezt a két szót: tartsatok ki! Egyik énekünk így fogalmazza ezt meg:

“Végig megálld a nagy tusád,

Erőt urad, a Krisztus ád.

Nyerd el neked, mit félretett,

a koronát, az életet.”

Ne kell félnünk a kegyetlenkedőktől! Sem az elutasítástól. Ne félj a megvetéstől. Ne félj az üldözéstől. Lehet, hogy jönnek olyan idők még a magyar református hívek életében is, amikor az életünket kell adni Krisztusért.

Kedves Testvéreim Heródes minden akadálya ellenére, minden gonosz szándéka ellenére Isten gondoskodik arról, hogy az Ő igéje az evengélium növekedjen a szívekben és a lelkekben. Sőt azt is érezhetjük és tapasztalhatjuk, hogy Istennek arra is különös gondja van, hogy az Ige napról napra terjedjen és eljusson mindenkihez. Jó példa erre a növények a növekedése. A fejlődő virágot, kibomló szirmokat csak csodálni lehet. Az Isten gondoskodik arról, hogy az Ő igéje növekedjék. De arról, hogy az Ő igéje terjedjen, ebben nekünk is feladatunk van. Legyünk mi az Isten munkatársai! Mert Isten Igéje úgy fog terjedni, hogy továbbadjuk, hogy angyalok, örömhír terjesztők leszünk.

Van olyan dolog, amiről Isten gondoskodik, hogy az Ő igéje növekedjék, és van olyan, amit ránk bíz. Feladatunk van testvéreim. Nagyobb, mint gondolnánk.

Ámen!

Elek Arnold

Szatmárnémeti – Németi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. június 19.

“Elment pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust(Pált), és rátalálván, elvitte őt Antiókhiába. És úgy történt, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.” (Csel. 11,25-26)

Barnabás jámbor, hittel és Szentlélekkel teljes volt. És inté az antiókiaiakat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, de nem akart egyedül dolgozni, ezért munkatársakat keresett, a későbbi Pál apostolt is munkába állította.

Fontos lenne tudni az evangélium munkásainak, hogy a krisztuskövetés, nem remete élet nem magányos farkas akció… vannak társak, legyünk bátrak, hogy megszólítsuk őket, hogy felkérjük őket, hogy használjuk őket.

Pál, a korábbi Saulus, terhelt múlttal rendelkezett, korábban üldözte a Krisztus követőket, majd megtért: Barnabás nem a múltját nézte, hanem a jelenét és a jövőt…, Barnabás a sajátját jövőjét tartja szem előtt, meg Pálét, és az épülő gyülekezetét is. Mit tartasz te fontosnak? Ha tényleg Krisztusé vagy túl a saját érdekeiden, mások érdeke is fontos kell legyen, s a gyülekezeté mindenképpen, hisz az a Krisztus teste. Az efézusi atyafiaknak a következőket mondja Pál: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.”Ap.Csel. 20,28.

Záró gondolatként, az identitás kérdését érintsük még. Leginkább én tudom, hogy ki vagyok, vagy mi akarok lenni… de vajon hogyan látnak mások. Az antiókiai atyafiak, a gyülekezet tagjai, Barnabás, Pál, meg a többiek a világ szemében is keresztyének voltak… Nagy kérdés, hogy vajon minek lát és minek mond minket a világ 2015-ben? Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare