Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2015. május 27.

„Mindnyájan pedig, akik hívének együtt valának és mindenük köz vala” Ap. csel. 2,44

Napi ige: Ap. csel. 2,42-47

Egységben az erő. Ez egy jól ismert igazság, amit nagyon sok tapasztalati valóság bizonyított már a történelem során. Az egység viszont olyan érték, amely nagyon törékeny, könnyen elveszíthetjük. Az első emberpár harmóniában, úgyszólván egységben élt Istennel és a teremtett világgal, azonban a kísértő megbontotta ezt az idilli állapotot. Az ő munkája pedig az évezredek múltával sem változott, továbbra is maradt az a szétdobáló (diabolos), amely álnokul és sokszor észrevétlenül befurakszik a legösszetartóbb közösségekbe is. Ezt követően pedig egymás ellen hangolja az emberek gondolatait mindaddig, amíg a családi, baráti, gyülekezeti vagy egyéb kapcsolatok meg nem szakadnak. Mit tehetnénk mi ellene? Felvehetjük vele a harcot, de idővel kiderül, hogy saját erőnkből csak kisebb sikereket érhetünk el, a döntő győzelem így, sajnos mindig az övé lesz. Két választási lehetőségünk marad: vagy leszünk a szétdobáló játékszerei vagy hittel fordulunk ahhoz, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Ez a hit tette lehetővé az első gyülekezet számára is azt, amit a mai ige elmond róluk: „Mindnyájan pedig, akik hívének együtt valának és mindenük köz vala”. A legnagyobb kapcsolópont ezeknek az embereknek az életében a Jézusba vetett hit volt. Ez pedig olyan értékkel bírt bennük, hogy minden más jelentősége eltörpült mellette, így tudtak mindenen megosztozni. Ennek ismeretében az első kijelentése ennek az áhítatnak csak féligazság, mert az igazi erő abban a Jézus Krisztusban van, aki ezt az egységet létrehozza és megtartja. Fordulunk hozzá hittel és bizalommal. Ámen!

Erdei-Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. május 26.

„Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték a többi apostoltól: Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” ApCsel 2,37

Olvasandó: ApCsel 2,37-41

A vád, mely Péter prédikációjában elhangzott (23. és 26. v.), eltalálta a hallgatók szívét és miután megkeresztelkedtek, háromezer lélek csatlakozott a tanítványokhoz. Péter igehirdetése tehát hatásos volt. Úgy gondolom, hogy ennek minimum két oka van: Szentlélek tette képessé az apostolt a szólásra, ugyanakkor személyesen ismerte Krisztust.

Vajon mennyire hatásos a mi beszédünk? Ha nem övezi kellő érdeklődés, vajon mi lehet az oka? Talán önmagunkban bízunk, és nem kérjük Isten Lelkének erejét, vagy nem ismerjük eléggé Krisztust, nem olyan személyes a kapcsolatunk Vele, mint Péternek volt?  Vajon beszédünkben mennyit szólunk önmagunkról, és mennyit Istenről? Mit teszünk annak érdekében, hogy hatásosabb legyen szólásunk?

A Wall Street Journal néhány évvel ezelőtt készített egy felmérést nagyvállalati felsővezetők körében arról, hogyan érzik magukat, mialatt kollegáik előadásait hallgatják. Az eredmény igen lehangoló: 84 százalékuk unatkozott, majdnem elaludt, és csupán 3 százalékuk tartotta érdekesnek és érdekfeszítőnek az előadást. A kérdés számunkra is feltevődik: igehirdetéseink, baráti vagy hétköznapi beszélgetéseink, bibliaóráink, áhítataink mennyire találják szíven a hallgatót/olvasót?  Lehet, hogy van egy harmadik dimenziója is a sikertelenségnek, ugyanis, ha „angyalok nyelvén szólok is, de szeretet nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc és pengő cimbalom.” Ez a szeretet fedezet és garancia arra, hogy beszédünk nem marad a szavak szintjén.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. május 24.

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.” (ApCsel 2,1)

Olvasni: Apcsel 2, 1-13

Igénk szerint a tanítványok egy akarattal voltak jelen, együtt imádkoztak és várták, hogy beteljesedjen az Úr ígérete. Ez mire tanít minket? Mi is lehetünk egy akarattal együtt, mi is imádkozhatunk aktívan, mi is kérhetjük a Szentlelket, hiszen nekünk is adatik, nemcsak egykor a tanítványoknak.

A tanítványok ott Jeruzsálemben féltek. De Isten elküldte a Pártfogót és már nem volt félelem a szívükben, új emberekké lettek. Mi is újjászülethetünk Isten lelke által. Mindez attól függ, hogy merjük-e kérni ezt Istentől? Vajon a Szentlélek betölti az életünket? Ha ez nem következik be, akkor igaz lesz ránk is, amit a Biblia ír: „Az a neved, hogy élsz, de halott vagy…” A Szentlélek bátorrá tesz és bölcsességet ad.

A tanítványokat a Szentlélek kitöltetése előtt nem lehetett volna rávenni arra, hogy kimenjenek Jeruzsálem főterére a tömeg közé. De a pünkösdi események mindent megváltoztattak. Bátran mertek kiállni és beszélni Jézusról. Már nem féltek senkitől! Egy volt a fontos Jézust hirdetni az embereknek! Az ő igehirdetésükre ott Jeruzsálemben emberek ezrei megtértek!

Ma is végbemehet a csoda! Te is új életet kezdhetsz, csak akarnod kell! Új életet akarsz? Más életet, mint amit eddig éltél? Akkor kérd Istentől a Szentlelket, mely újjá tud szülni téged! Ma még lehet, ma még újrakezdheted! Ámen.

Kala Noémi,

Szatmár-Láncos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. május 22. (A magyar református egység napján)

“És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.” (Ap.Csel. 1,13)

Mennybemenetel napján, a tanítványok együtt vannak mind, hiánytalanul csak Iskariotes hiányzik, az áruló, aki már halott. A többiek nem szélednek szét a közös szállásra mennek, az emeletre. Mikor Jézus először jelenik meg feltámadása után, Tamás hiányzik ugyan azt a hibát nem követi el újra, és más sem. Az egység ma is fontos lenne, az „Egy”ház szempontjából, de talán ez nem csak elvárás, hanem valóság, ahol van egyház ott van egység. Nálunk az egységet a pártoskodás szokta megbontani, a külön utak, preferenciák…

Ha tovább olvassuk az igét, a holnapi textus szerint a hiányzó helyére, megválasztják a 12. apostolt. Jó látni nem főnököt választanak maguk közül, nem püspököt, nem pápát, hanem társat, újat tudnak „növekedni” hogy teljesek legyenek. Ma talán csak az a lényeg, hogy ne romoljanak a statisztikáink, vagy ha igen ne látványosan. A tanítványok azért tudják, mit kell tenni, mert együtt vannak, ugyan azon a „szinten”, ugyan azon az emeleten, nincs Péternek külön elnöki lakosztály, hiszen nem is elnök. Korábban volt némi félreértés a tanítványok közt az elsőbbségért folytatott „könyökölés” során, de úgy látszik megértették Jézus szavait. Sőt tudják továbbra is Jézus a „főnök”. Talán ezeket az információkat nem ártana ma sem ismerni. Ha a te Urad is Jézus, a hozzá tartozókkal közösséged van! Ámen.

U.i. Legalább 5 gondolatom lenne még a fenti ige kapcsán, de ezeket most megtartom magamnak

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. május 21.

„Amikor ezeket mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt szemük elől.” (ApCsel 1,9)

Ez a szakasz Jézus menybemenetelét írja le, valamint utasítja tanítványait arra, hogy maradjanak Jeruzsálembe, mert nemsokára Szentlélekkel fognak megkeresztelkedni, és erejük, bátorságuk lesz, hogy a perem-vidékekre is elmenve Róla bizonyságot tegyenek.

Feltámadása után negyven napon át Jézus több ízben is megjelent tanítványainak, majd ugyanolyan hirtelen el is tűnt a szemük elől. Ahogy Izrael népe ősidők óta, úgy a tanítványok is olyan látható királyságban reménykedtek, amelyről minden nép álmodik: amelyben hús kerül minden fazékba, ahol nincs munkanélküliség, és amelynek hatalmas hadseregétől minden ellenség retteg. Bár Jézus számtalanszor beszélt a láthatatlan királyságról és a kereszt útjáról, úgy tűnik, mindezt képtelenek felfogni. Első kérdés mi felén a mai alkalomkor: hiszünk-e Krisztus láthatatlan királyságáról?

Meghagyja tanítványainak, hogy térjenek vissza Jeruzsálembe és ott várjanak. Végül az egyik tanítvány összeszedve a bátorságát, felteszi Jézusnak azt a kérdést, mely mindannyiukat foglalkoztatja: „Uram, nemde ebben az időben állítod helyre a királyságot Izraelnek?” Ami azonban ekkor történik, arra egyikük sem számít. Jézus, mintha félresöpörné a kérdést, a látószöget Izrael népéről és annak szomszédjairól, a föld végső határáig tágítja. Ismét említést tesz a Szentlélekről, majd legnagyobb megdöbbenésükre teste felemelkedik a földről, egy pillanatra mintha előttük lebegne, majd eltűnik a felhők között. Soha többé nem látják őt. És ezzel kapcsolatban próbáljunk meg mi most erre a kérdésre is feleletet adni: Mennyire veszed észre életeden azt, hogy benned él az Úr?

És ide még valami: a tanítványok elképzeltek egy dolgot, Krisztus földi és szabad királyságot fog létrehozni ezek után. De nem ez történt. Jézusnak más volt a terve, és nemcsak azzal kapcsolatban, hogy mennyei hajlékot és nem földi hajlékot akar készíteni számunkra, hanem azzal is, hogy veled és velem a mi elképzeléseinkhez képest más a terve. Egy utolsó kérdést szeretnék feltenni: rádöbbentél-e már, és ha igen, akkor mikor, hogy Jézusnak más a terve van az életeddel, mint amire számítottunk?

Istentől megáldott Pünkösdi ünnepet kívánok minden kedves olvasónak.

Kovács Mátyás Péter,

Sándorhomok

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. május 20.

”Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.” (Ap csel. 1,3)

I.

A felolvasott első szava a szenvedésről beszél. A Biblia tanítása szerint a szenvedés az emberi élet része. Nem lehet elkerülni, kispórolni az életünkből. Az ember persze szeretné az életét úgy szervezni, hogy ne legyen benne szenvedés, a bennünket körülvevő világ megpróbálja elhitetni az emberrel, hogy ez lehetséges is, a fenti Ige viszont arról beszél, hogy Jézus az Isten fia vállalta a szenvedést. Hitvallásunk a H. Káté szépen megfogalmazza, hogy egész földi életében, különösen halálában szenvedett érettünk. Isten azért rendeli a szenvedést az életünkbe, mert így fejlődik a lelkünk. Ahogy a test izmai megerősödnek, a mozgástól és a fizikai erőfeszítésektől, úgy lelkünk edzéséhez is hozzátartozik a szenvedés a próba.

II.

Az Ige csodája, hogy a szenvedés után Jézus megmutatta tanítványainak, hogy ő él. Lehet, hogy sok mindenen keresztül mentél, betegségen, csalódásokon, fájdalmakon. Lelkedben sebeket és sérüléseket hordozol, de az Isten kegyelme, hogy élsz, és nem roskadtál végkép össze terheid alatt, hanem volt és van erőd felállni és újra kezdeni, új erővel, új hittel.

III.

A szenvedéseket átélt Krisztus az Isten Országáról beszél. Az emberi szenvedés értelme, célja az Isten Országa. A szenvedés megérleli a vágyat az Isten országa elérésére. Az Isten országa pedig vigasztalja a szenvedőt, hogy „a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.” Ámen!

Máthé Róbert

Vetés

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. május 19.

„Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” 2Thessz. 3,10

Némelyek abban a tévhitben ringatják magukat, hogy Isten eredetileg nem adott feladatot az embernek, s a munka a bűneset következménye. Ez a meglátás helytelen, hiszen Isten az első embernek azt a feladatot adta, hogy őrizze és művelje az édenkertet. Az viszont tény, hogy a méltatlanná vált ember részére Isten megnehezítette a munkát, így az már fáradságos és orcánk verítékével végzendő munka lett. Pál apostol a linkséget és némelyek tekergését látva nagyon keményen fogalmaz: aki nem dolgozik, az ne is egyék.

Sajnos a semmittevésre hajlamos emberek mindig voltak és vannak, ők azok, akik nem tudnak és nem is akarnak következetesen dolgozni, akik számára mindig hülye a főnök. Ők azok, akik nem gazdagítják a munkaadót, tehát nem dolgoznak neki. Természetesen vannak beteg, munkaképtelen emberek, akik örömmel végeznék dolgukat, de nem tehetik. Nem róluk beszélek. Vannak, akiket leépítettek munkahelyükön, szívesen keresnének új állást, de koruk miatt nem találnak, nem róluk van szó.

Mégis kikről van akkor szó? Ezt egy katolikus lelkésztől hallott történettel szeretném érzékeltetni. Egy „szegény „ember megkereste a lelkészt azzal a „határozott” felkéréssel, hogy adjon neki pénzt, hiszen a szent Antal perselybe ilyen célból gyűjtenek adományokat. A lelkész seprűt adott az atyafi kezébe, hogy némi tevékenységet végezzen, de a felvágott nyelvű testvér fenyegetőzött, hogy feljelenti a püspöknél, mert a szegények perselyéből nem ad neki a pap. A lelkész azt válaszolta: igen, a szegények, és nem a restek részére van a persely.

Kerti munkám közepette azon gondolkoztam, hogy az unalom minden rossznak a melegágya, hiszen a naphosszat való padon ücsörgés fáradságát azzal oldja az ember, hogy kipletykálja a másikat.  Amikor mindent észrevesz és megkritizál a másik, mert van rá ideje. Amikor a munkanélküliek arányát százalékban meghatározzák, akkor a munkaképes lakosság hetvenöt százalékától visszafelé számolnak, hiszen a lakosság negyede nem kapható következetes munkára. Végre vegye komolyan az ember: nem tétlenségre, hanem feladat végzésére lettünk teremtve, végezzük tehát munkánkat jó szívvel és szeretettel abban a szellemben, hogy az Istentől rendelt feladat, s végezzük, mert a munka nemesít. Ámen!

Genda Árpád Szabolcs,

Pettyén

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. május 18.

„… meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektől. Mert nem mindenkié a hit! (1 Thessz 3,2)

Isten a bűnös embert szereti, a bűnt azonban utálja. Nem mindenkié a hit, és ezt jó, ha tudjuk. Nem a hitetlen emberek fertőznek meg bennünket, hanem a hitetlenségük. Nem a gonosz emberekkel van feltétlenül a baj, hanem a gonoszságukkal. És igen, ha nem tudnak szakítani fertőző bűnükkel, az Ige azt mondja, tartózkodnunk kell tőlük is. Talán az ő érdekükben is, mert a bűn nem játék.

A mexikói férfi, aki egy dél-arizonai szeméttelepen ócskavasat pakolt rozzant kisteherautójára, izgatott volt. Ez a nagy fogás azt eredményezi, hogy étel kerül az asztalra és pénz a zsebbe, amint a vasat készpénzre váltja a mexikói vas-újrahasznosítónál. Ahogy a kocsi az autópályára fordult, egy régi fogászati röntgenkészülékből kis acélgolyócskák gurultak ki és szaladtak szét a kocsi bordás rakterén. Ezek az apró radioaktív golyócskák ott pattogtak az elmozduló fémlemezek között, és ide-oda gurultak a platón. Némelyik az úttesten landolt. Mihelyt pesóvá változott az ócskavas, a férfi visszasietett a falujába, s közben még mindig fémgolyócskák gurultak a plató bordái között. Nem telt bele sok idő, és a gyermekek felfedezték a csillogó, fényes kincset – és a golyózás népszerű lett a faluban. Az üveggyöngyök, macskaszemek, apróságok mellett a kis golyók lettek a legáhítottabb kincsek minden gyermek gyűjteményében. Nemsokára a helyiek közül sokan hasonló tünetekre kezdtek panaszkodni: vöröses kiütés, kimerültség, hajhullás, hányás. Hónapok teltek el, és több haláleset is bekövetkezett a faluban, mire felfedezték az okot: emberek tucatjai szenvedtek súlyos sugárfertőzésben.

A kicsi szép golyókról, amelyeket tartogattak, eladtak, és kincsként őriztek, kiderült, hogy nemcsak elragadóak, hanem halálosak is. A bűn nagyon hasonlít ezekre a fémgolyócskákra. Bár sokszor úgy tűnik, hogy ártalmatlan, ártatlan, és nagyszerű szórakozás vele játszani, azonban mindig halálos méreg.

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. május 16.

„Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk Istennek ti érettetek  atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket az Isten az üvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében.” (1 Thessz. 2, 13)

Naponta hallunk olyan híreket, érkeznek hozzánk olyan információk, amelyek nagyon felerősítenek bennünk egy ijesztő gondolatot: a dolgok nem jó irányba haladnak a világban. Azt látjuk, hogy a gonoszság egyre erőteljesebben  jelentkezik az élet minden területén. Azonban, amíg ez távol esik tőlünk, ha csak a televízió képernyőjén látjuk, addig nem sokat törődünk vele. Sajnálkozunk miatta, megcsóváljuk a fejünket, aztán hamar napirendre térünk felette. Csakhogy az idő múlásával kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy bizony az istentelenség egyre inkább terjed a közvetlen környezetünkben is. És ez a tendencia csak erősödni fog ezután, nem csökkenni. Erről beszél az apostol a fenti igét megelőző versekben.Sokan lesznek, akik a gonosz áldozatául esnek, mert nem kell nekik Isten. De, akik nem tévesztik el a tájékozódási pontjukat, akik nem magukban, hanem Istenben bíznak, tőle kérnek eligazítást, azoknak nincs mitől tartaniuk.

Az istentelenség erősödése közepette az Isten megtartó kegyelme hálaadásra ösztönzi Pál apostolt. Hálát ad Istennek a thesszalonikaiakért. Miből táplálkozik az igazi hálaadás? Mi az alapja ennek a magatartásnak? Semmi más, hanem csakis kizárólag az Isten szeretete. Pál azt mondja a thesszalonikaiaknak, hogy Isten szereti őket. Minden hálaadás abból születik, hogy tudatosul bennem, Isten szeret engem!

Ó, milyen nehezen érti meg ezt sok ember! Vannak, akik egész sajátos módon képzelik el az Isten szeretetét az életükben. Isten úgy szeresse őket, ahogy ők elgondolják, ahogy elképzelik, hogy az nekik  jó. Ha nem így történik, akkor nagyon megharagsznak Istenre és sok esetben hátat fordítanak neki. Mert hogyan képzeli el sok ember az Isten szeretetét? Ha Isten valóban szeret, akkor megáldja az életem: jólétben telnek napjaim, egészséges leszek mindig, nem ér semmilyen baj vagy csapás. Ha mindez megvan, biztos vagyok benne, hogy Isten szeret engem és van miért hálálkodnom neki. A szerető Isten képébe valahogy nem illik bele a fájdalmat, szomorúságot, szenvedést hozó Isten. Ez van mindig, ha az ember önmagából indul ki.

Az Ige világosan mondja, hogy Isten az üdvösségre választott ki minket. Ennél kevesebbel nem éri be. Mindaz a jó, amit az ember el tud képzelni magának, amit Istentől elvár, ha szereti őt, micsoda az üdvösséghez képest?!És ahhoz, hogy Istennel legyünk az örökkévalóságban, szükségünk van olykor Isten kemény fellépésére is velünk szemben. Isten igyekszik mindent félre állítani az útból, ami gátol, akadályoz minket abban, hogy hozzá jussunk. Ez a beavatkozás sokszor nagyon fájdalmas számunkra, de elengedhetetlenül szükséges, mert a mi érdekünket szolgálja. Az orvos szikéje is kimondhatatlan fájdalmat tud okozni, de a beteg gyógyulásának sokszor ez az egyeduli módja. Boldog vagy, ha felismerted már ezt az igazságot az életedben. Ámen.

Szilágyi Balázs,

Szatmár-Láncos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. május 14.

„Egymással békességben  éljetek.” (1 Thesz 5, 13b)

Kedves Testvéreim, Kedves Olvasók!

A békesség természetes velejárója kell, hogy legyen a Krisztus követőinek. Köszönésünk így szól: Békesség Istentől vagy Áldás békesség! Egy gyülekezet gondnoka mondta egy alkalommal nekünk: „Lehetne a köszöntésünk inkább csak ennyi: Békesség, és akkor majd lesz áldás rajtunk!” Miért mondta ezt keresztyén testvérünk?  Miért kell mégis erre külön figyelmeztetnie Pálnak a gyülekezet tagjait, hogy egymással békességben éljetek? Azért, mert a békesség időnként eltűnik az emberből. Van egy mondás, amely szerint, ha az embernek reggel baja van magával, akkor délutánra baja lesz az egész világgal. Magunkban keressük hát a békétlenség forrását először, kritikus szemmel önvizsgálatot tartva! És törekedjünk a békességre! Béküljünk meg egymással, hiszen Krisztus megelőző szeretete erre kötelez mindannyiunkat!

Van egy szemléletes történet arról, hogy hogyan békélt meg két egymással ellenségként elő ember egy kis faluban. A falu életét már régóta mérgezte két család generációkra visszamenő gyűlölködése. A két öreg a veszekedésüket, a vitájukat, egymás elleni haragjukat, minden nap méregként árasztotta ki. Egyszer az egyik álmában egy meghívást kapott. Álmában Istent látta, és hallotta, hogy Isten találkozni szeretne vele, fenn a hegyen. A falu fölé hatalmas hegy magasodott. Nagy nehezen rászánta magát az öreg, és elindult. Felérve azt tapasztalta, hogy az Isten várja a hegyen, és a legnagyobb megdöbbenésére az Isten arca hasonlított az ellensége arcára. Amikor leérkezett senki sem értette, hogy a korábban oly mérges és haragos ember miért marad annyira csendben. Néhány nappal később az ellensége is hasonló álmot álmodott. Ő is elindult a hegyre és hasonló élményben volt része. Az Isten arca hasonlított ellensége arcához! A békesség helyre állt.

Amíg nem látjuk meg a másik emberen az Isten arcvonásait, addig csak ellenségnek tudjuk tekinteni. Így álljon helyre a békesség ami életünkben is, és ne feledjünk el valamit, hogy a legcsodálatosabb Istentől kapott lehetőségünk az, hogy akár ma is létrejöhet az állandó, meghitt, élő kapcsolat a Békesség Fejedelmével az Élet Forrásával, Jézus Krisztussal! Engedjük, hogy igy legyen. Ámen!

Kaszaniczki Csongor,

Élesd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare