Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2015. április 19.

„Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.” (Gal 4,7)

Pál apostol hatalmas energiát fektet abba, hogy megértesse a galatákkal azt az új helyzetet, amelybe a Krisztus befogadása által kerültek. Szükség volt erre, mert ezek a gyülekezetek külső hatásra letértek az evangélium útjáról. Idegen tanítók érkeztek ezekbe a közösségekbe, akik azt mondták, hogy a galatáknak, akik pogány származásuak, előbb zsidóvá kell lenniük, vagyis meg kell tartaniuk az ótestamentumi törvényeket, körül kell metélkedniük ahhoz, hogy keresztyénekké lehessenek. Az üdvösségben csak ily módon részesülhetenk. Ez azt jelentette, hogy az üdvözüléshez nem elegendő csupán Krisztus és a belé vetett hit, hanem kell még hozzá a törvény betartása is. Ez bizony nem más, mint Krisztus áldozatának a megcsúfolása, csökkentértéküvé tétele.

A galatáknak ez az elhajlása nagyon felindítja az apostolt: „Csodálkozom, hogy Attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok”- mondja Pál (Gal 1, 6). A helyzet súlyossága indokolttá teszi a Pál által használt nagyon kemény hangnemet, amelyet a galatákkal szemben alkalmaz. Ez teljesen érthető, mert a tét nem kicsi, sőt a lehető legtöbb forog kockán, tudniillik az örök életük. Ezért az apostol mindent elkövet, csakhogy újra visszaterelje őket a helyes útra. Nem elégszik meg azzal, hogy korábban szogálata révén a galaták befogadták az evangéliumot, hanem nyomon követi további útjukat is.

A Krisztus útját járó ember nem elégszik meg azzal, hogy őt átjárja a megváltottság öröme. Nemcsak a maga, de a mások életében is felfedezi az Istentől való elfordulást és azonnal kész akcióba lépni. Nem vonul vissza a maga elefántcsonttornyába, mint akit más egyáltalán nem érdekel, hanem harcol a bűn ellen bárhol is találkozzon vele. Nem marad közömbös a mások bűnével szemben sem, szeretetben kész minden segítséget megadni a szabaduláshoz. Testvérem, gyakorolod-e ezt a mindennapjaidban?

Pál itt az Igében egy képet használ arra, hogy a lényeget kifejezze a galatáknak. A szolga és a fiú családon belüli helyzetét tárja elébük. Míg a fiú kiskorú bizonyos szempontból nem különbözik a szolgától. Az örökség ugyan reá vár, de amíg kiskorú és gyámság alatt van (ez megszokott dolog volt az ókorban) addig nem birtokolhatja, míg nagykorú nem lesz. Ez volt a zsidók helyzete a törvény alatt. Olyanok voltak, mint a rabszolgák, a törvény által megkötözöttek. Miért? Azért, mert képtelenek voltak megtartani Isten törvényét, így az állandóan vádolta őket. A törvény nem betartásának az ára a halál volt. Ezt az árat Jézus Krisztus fizette ki a zsidók és minenki helyett. Ő betöltötte a törvényt, így annak már nem az a szerepe az életünkben, mint a Krisztus előtti ember életében.  Nem a törvény cselekvése révén igazulunk meg, hanem kegyelemből,  a Jézus Krisztusba vetett hit által. Igy léptünk elő a szolgaságból Isten fiaivá és lehetünk az Atya örökösei.

A törvényeskető keresztyénség nem ismeretlen fogalom előttünk. Megteszek valamit, hogy Isten jóindulatát elnyerjem. Isten nem azért szeret téged, mert te „jó” vagy, hanem azért, mert mindig arra tekint, aki egyedül jó: Jézus Krisztusra. Légy hálás ezért az Úrnak, hisz minden érdemed nélkül megváltott téged. Ezért igyekezz „ Istennel járni , lakozni, szent élettel illatozni”életed minden idejében. Ámen!

Szilágyi Balázs

Szatmár-Láncos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. április 18.

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által” (Gal 3, 26)

A Heidelbergi káté 33. kérdés- felelete bibliai alapon azt a tényt világosítja meg számunkra, hogy bár Istennek Krisztus az örök természet szerint való Fia, de Őérette, kegyelemből minket is gyermekeivé fogad, tehát Isten adoptál bennünket. Feltámadás hajnalán a temető kertben sírdogáló Mária Magdalénát Krisztus megbízza egy üzenet átadásával: Menj el az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. Ezek a hitigazságok azt a tényt támasztják alá, hogy a Krisztus keresztáldozatát és feltámadását hittel elfogadó ember Istennel új viszonyba kerül, azaz Isten gyermekévé fogadtatik.

A bűnhöz ezer szállal kötődő, Istenképűségünket elvesztett emberekként kérjük a nagykegyelmű Úristent, hogy adja meg mindnyájunk számára a bűneinkért megfeszített és megigazulásunkért feltámadott Krisztus Urunkkal való találkozást és a rátekintő erős hitet, hogy visszafogadtassunk és ismét Isten gyermekének neveztessünk. Ámen.

Genda Árpád-Szabolcs,

Pettyén

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. április 17.

“Micsoda a törvény?….De az Irás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek” ( Galata 3: 19, 22).

Kell-e a törvény az Újszövetség emberének?

Törvény nélkül káosz ütné fel fejét, zűrzavar kezdene el uralkodni. Azt mondják, léteznek öntörvényű emberek, akik a saját maguk alkotta törvény szerint élnek, Mindenek felett ott van Isten törvénye, amely a polgári törvénykönyv alapját is képezi. Minden korban érvényesíteni kell!.
Jézus sem cselekedett másként, Ő betöltötte a törvényt.
Nincs ellentmondás abban tehát, amit itt az apostol  megfogalmaz. Az ígéret nem oldja fel a törvényt, a Jézus Krisztusba vetett hitben teljesedik ki. Aki hisz az Isten Fiában, az nemcsak törvény tisztelő, hanem Isten törvényét betartó ember is.
A törvény fék és zabola egyszerre. Nem azt teszem, amit akarok, örömmel engedelmeskedem az én Istenemnek, mert tudom, hogy Ő a javamat akarja. Még a szabályok megkövetelése által is véd és oltalmaz.
Nem nagyon szeretjük, ami kötelező, olyanok vagyunk mint a lázadó kamasz. Amikor bajba kerülünk, akkor ébredünk rá, hogy jobban tettük volna, ha másképpen cselekszünk, de ez már késő bánat, az elveszített lehetőséget nem lehet visszahozni, csak tanulhatunk önmagunk hibájából.
Egyeztessük össze a törvény szigorát és Isten kegyelmét önmagunkban!
Szabályokat adtál, Uram,
ezekhez szabom magam,
tudom, teljes bűnbocsánat
egyedül Krisztusban van.. Ámen.

Fodor Lajos,

Halmi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. április 15.

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Gal 2, 20

Napi ige: Gal 2,15-21

Mindenki vágyik a pozitív változásra. A legtöbb emberben él a vágy, hogy az élete jobb irányt vegyen, mindezt pedig a több pénzben, jobb munkában, egyszerűbb hétköznapokban, sok pihenésben vélik felfedezni. Pál apostol életét és munkásságát ismerve a jobb életről alkotott képünk megdőlni látszik, hiszen az ő életében nagy változás történt, azonban az imént felsorolt dolgok elmaradnak. Ráadásul a változással az élete a lehető legjobb irányba haladt, a kárhozattól megmenekülve az üdvösség felé vezette az Úr. A megtérését követően viszont sok olyan dolgot elveszített, amire a legtöbben vágynak és sok olyan megpróbáltatást kapott, amiket legszívesebben elkerülnénk. Mégis örömmel tud vallást tenni a hitéről, amely által Krisztus él benne. Ez a hit annyira meggazdagította őt, hogy nem siránkozik a régi életéért, nem vágyakozik a földi gazdagságra, ez pedig annak köszönhető, hogy Pál apostolban lényegi változás történt: élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.

Krisztus változást hoz az emberi életbe, ne félj elfogadni Őt, hiszen szeret téged és önmagát adta érted. Ámen!

Erdei Árva István,

Szamoskóród, Dobrácsapáti

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. április 13.

„A tekintélyesektől pedig, bárminők valának régen, azzal nem törődöm; Isten nem nézi az embernek személyét: mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek.” (Gal 2,6)

Pál apostol a Galata levélben olyan tévtanitok ellen harcol, akik azt vallották, hogy a nem zsidókból hívővé lett Krisztus-követők először tartsák meg a törvényt, és majd azután legyenek hívőkké és kövessék Krisztust. Magyarán: az üdvösségbe egy lépcsőn keresztül lehet bemenni. Aztán jött, hogy két lépcsőn, végül egy egész grádicson keresztül lehet bemenni az üdvösségbe. Abba az üdvösségbe, amelynek a belépését Isten Jézus Krisztusban egészen egyszerűvé és nagyszerűvé tette. Tudniillik abban, hogy higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz. Hit által ragadd meg Krisztust, és benne az üdvösséget.

Az ún. kultúrkeresztyénség elvárásai ma is tévutakra vezethetnek bennünket: nem lehetsz jó keresztyén addig, amíg: nem tanulsz meg „jól” viselkedni, amíg nem lépsz egyszerre a többivel, amíg nem öltözködsz tisztességesen… és sorolhatnánk tovább azokat a fölösleges dolgokat, amiknek nem kell megfelelni ahhoz, hogy Jézushoz eljuss.

A tekintélyesek múltjával Pál se foglalkozik, hát akkor ők se vájkáljanak más életébe! Nem csak az a fontos, hogy honnan jössz, hanem az is, hogy hová mész, merre tartasz. Jézushoz pedig jöhet úgy, ahogy vagy, az ő közösségében úgy is megváltozol. Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. április 12.

„De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel.” (Gal 1, 15-16)

Pál apostol sohasem beszél önmagáról, hanem mindig Istenről tesz bizonyságot. Mindig Istent állítja központba, aki kegyelmes, aki kiválasztotta őt, aki elhívta és elküldte őt. Az, hogy kivé lett Istennek köszönheti. Mert Isten akkor nyúlt bele az ő életébe, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Már kiskorában megszólíthatta volna őt, de mégsem ez történt. Akkor munkálkodott Isten az ő életében, mikor Isten gyermekeinek öldöklésével foglalkozott a legtöbbet. Mikor Damaszkuszba indult, hogy a hívőket összeszedje, börtönbe zárja, kivégezze. Isten keze ebből a mélységből emeli fel. Miért? Mert Istennek tetszik, hogy akkor szólítson meg minket, embereket, mikor a legnagyobb mélységben járunk. Ő a legmélyebb, legkilátástalanabb helyzetekben hajol le hozzánk, azért, hogy megmutassa számunkra: Ő az hatalmával mindenkinek tud segíteni. Mert sokszor vagyunk erőtlenek, sokszor nem tudjuk merre tovább, hova tovább. Amikor erőtlenek voltunk, vagyunk, „vagyis amikor semmiképpen sem voltunk méltók vagy arra valók, hogy Isten ránk tekintsen, akkor halt meg Krisztus” értünk. Isten ekkor lép be az életünkbe, hogy kijelentse Fiát nekünk. Hogy az Ő keresztje által meglássuk hova jutott az életünk. Egy régi történet szerint egy vándor egyszer megállt Jézus keresztje alatt, s felemelt fejjel nézte, s megpillantott rajta egy feliratot: érted haltam meg! Akkor döbbent rá, milyen mélyen volt õ, ha Jézus Krisztus ilyen árat fizetett érte. De sokszor vagyunk mi is mélyen. De sok élet megy tönkre. Az elmúlt ünnep is egy lehetőség, egy állomás volt számunkra: hogy mi is megálljunk a Krisztus keresztjénél, megértve a legfontosabbat. De ne csak Nagypénteken tegyük ezt meg, hanem életünk minden napján álljunk meg Krisztus keresztjénél, hogy megértsük a legfontosabbat: Érted haltam meg! Ámen

Kala Noémi,

Szatmár-Láncos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. április 11.

„Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen.” (Gal 1,9.)

Tévtanítások. A keresztyénség terjedésének kezdeti szakaszában két nagy ellenálló erő igyekezett bomlasztani a Krisztus ügyét. Az egyik kívülről támadta a frissen megalakult keresztyén közösségeket, a másik belülről. Külső támadás volt a zsidók részéről érkező vádaskodás (főként a zsidókból lett keresztyének között), belső támadás volt a ferdített igazság. mindkettő nagyon megtépázta a Krisztus egyházát. Ezek mellett pedig lappangó veszélyforrásként ott volt a Római Birodalom, melynek pogány tagjai árgus szemekkel figyelték a keresztyénséget.

A kívülről érkező támadásokkal szemben lehet védekezni, mert az észrevehető, látható. Azonban a belső támadások a legveszélyesebbek. Amikor nem tagadja az igazságot, csak ferdít rajta egyet. A bűneset gyökere is ebben rejlett. „Csakugyan azt mondta az Isten…?” A sátán ma is úgy vezet félre embereket, hogy nem tagadja meg nyíltan az Úr Istent, hanem arra sarkall, hogy másképpen gondolkodjunk Róla, mint ahogyan Ő magát kijelentette.

Egy anekdota szerint gyűlést tartanak a pokolban, amelyen az ördögök azon tanakodnak, hogyan lehetne hatásosabban eltávolítani az embereket Isten mellől. Mindenki előáll valamilyen ötlettel. Az egyikük azt mondta: én úgy próbálom meg az embereket eltávolítani Istentől, hogy nem mondom: nincs Isten. Higgyék, hogy van. Azt sem mondom, hogy ne menjenek el a templomba. Hadd járjanak oda. Azt sem mondom, hogy ne imádják Istent. Hadd imádják Őt… Amikor erre a pontra ért, mindenki zúgolódni kezdett a pokolban. Hát hogyan segítene ez rajtuk? És ez az ördög hozzátette: De azt fogom művelni, hogy elferdítem az igazságot, hogy ne úgy gondolkodjanak Istenről, ahogy kell, így sohasem ismerik meg Őt igazán, és nem jutnak el Hozzá. Erre már mindenki éljenezni kezdett.

A Galáciában megalakult keresztyén gyülekezeteknek is éppen úgy, mint mi magunknak is minden időben nagyon vigyáznunk kell arra, hogy Istent minél inkább megismerjük. Kulcsfontosságú hangsúlyozni a kanonicitás szükségességét. Azaz azt kell hinnünk és úgy, ahogyan az a Szentírásban áll előttünk. persze az Újszövetségi korban még nem beszélhetünk lezárult Újszövetségi Szentírásról. De az Isten kijelentésének hiteles hordozói az apostolok. Ha valaki velük szemben mást hirdet Krisztusról, az tévtanítás. A hangsúly azon van, hogy azzal szemben, amit az apostolok hirdettek. Ma ezt így lehetne értelmezni: ha valaki mást hirdetne azzal szemben, ami benne van a Szentírásban.

Mi más mutathatna utat számunkra, mint az Isten Igéje. Ezért nagyon fontos azzal szüntelenül élni. Mert az az ember, aki megszokja egy étel ízét, az már fel fogja tudni ismerni csak az ízéről is, ha más ételt adnak számára. Ha bennünket Isten Igéje táplál, akkor fel kell ismernünk, ha valaki más eledelt kínálna számunkra.

ÁMEN!

Kürti Tamás,

Szatmárgörbed – Aranyosmeggyes.

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. április 7.

“Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.” János 20,30-31

Nagy ajándékot kapott az apostolok részéről a keresztyénség, akiket a Lélek arra vezetett, hogy mindazt, amit Jézustól tanultak, láttak és hallottak, azt ők pontosan leírják. A mai világban, ha valaki könyvet ír, azt legtöbb esetben azért teszi az író-költő, vagy akárki más, hogy elsősorban hivatását űzve, anyagi juttatásban (is) részesüljön. Érezzük ennek célját, a motivációt, és azt is érzékeljük, hogy az idő és korok múlásával mivé válnak ezek a könyvek. János apostol a minden korok és évszázadokat átélő könyvek könyvében világosan fogalmaz: Ő és tanítványtársai azért voltak elsősorban Jézus életének bizonyságtevői, hogy az emberek higgyenek és örök életük legyen. A tanítványok élete az első Húsvét után csak erről szólt, hogy akármerre is vettette őket a sors, a Krisztus feltámadásából származó bővölködő kegyelmet hirdették. Isten segedelmével hallhattuk mi is az elmúlt napokban a húsvéti győzelmet hirdető angyali szózatot, de ezt halljuk és erre emlékezünk minden “hétnek első napján.” Az első Húsvétkor voltak, akik mindezt megtagadták, még azok is, akik hitelesebb tanúi lehettek volna bárkinél, mert a földi kísértés és hatalom tiltott gyümölcse ízletesebb volt egy ilyen csoda megélésénél és bizonyságánál. De mi legyünk ennek az “írásnak” mai hirdetői, legyünk életmentők ezáltal, és tegyük mindezt az Ő nevében, az Ő dicsőségére! Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. április 5.

„És mondának azok néki: Asszony, mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.” (János 20, 13b)

Olvasandó: János 20, 1-18

Amikor Mária Magdaléna korán reggel kiment a Jézus sírjához  olyan látványban volt része, ami méginkább elmélyítette benne iszonyatos lelki fájdalmát és szomorúságát. Nem volt elég, hogy az, akinek élete új fordulatát köszönhette, akit annnyira szeretett már három napja halott, most újabb csapás éri. Már a halott Jézus sem lehet az övé, mert nincs a sírjában, ellopták – gondolja Mária. Tőle is megfosztották, így végleg elveszítette!

Amit ez az asszony érez számtalan mai ember megtapasztalása is. Talán a te életedben is volt már olyan pillanat, amikor döbbenten vetted tudomásul, hogy Jézus már nem része a mindennapjaidnak. Nem érezted a jelenlétét többé, magadra maradtál. Pedig korábban bizony megvolt neked Jézus, elkísért téged mindenüvé, naponta érezted jóságát, szeretetét. Akkor még volt hited, amivel megragadhattad Őt, és az olyan csodálatos volt! Aztán történt valami, pontosan te sem tudod, hogy mi, csak egyszer azon találtad magad, hogy nincs többé hited és nincs többé Jézusod. Valami háttérbe szorította Jézust az életedben, elvette tőled, kiseperte a szívedből és árván maradtál, teljesen reménytelenül.  Neked sem jutott más csak a sírás és a szivszaggató fájdalom. Mit ér az élet Jézus nélkül?

Pedig nem Jézus tehet arról, hogy Mária Magdaléna ide jutott. A húsvéti történetben is azt látjuk, hogy az asszony azt siratja, aki feltámadott a halálból. Mert Jézust nem lehet csak úgy elintézni, Őt ugyanis még a halál sem tarthatja sokáig fogva, hisz Jézus él! Ott áll Mária mellett, de ő nem látja. Ő még a könnyeivel van elfoglalva, bánata és szomorúsága oly nagy, hogy nem veszi észre a mellette álló Urat.

Van úgy, hogy a bajok és nehézségek annyira lekötik minden energiánkat, figyelmünket, hogy képtelenek vagyunk felfedezni a közelünkben levő Istent. Meg sem fordul a fejünkben, hogy a megoldás csupán karnyújtásnyi távolságra van tőlünk. Ne csak a problémádra tekints, nézz fel Istenre is, aki nem marad néma, szól hozzád s már is körvonalazódik a megoldás.

Ez történik az Igében is. Jézus nevén szólítja a panaszkodó és síró asszonyt: „Mária!” És ez éppen elég ahhoz, hogy a Mária szívébe ismét beköltözzön a reménység. Immáron felismeri a feltámadott Jézust, aki innentől kezdve kitörölhetetlenül élete részévé vált. Ez a húsvét csodája: találkozni a Feltámadottal!  Megtörtént-e már ez a csoda veled is?  Ámen.

Szilágyi Balázs

Szatmár-Láncos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. április 3.

“Elvégeztetett” (János 19:30)

Óhatatlan, hogy ezen a napon ne gondoljunk Istenhez költözött szeretteinkre. Mindenki lelki szemei előtt lejátszódik a dráma:

-Még szólt néhány érthetetlen szót, azután elcsendesedett
-Telefonáltak, hogy valami nagy baj történt, tragégia
- Láttam szenvedését, verejtékezett, küzdött az életért, de aztán átment….
János evangélista egészen közelről látja Jézus szenvedését, ott áll közvetlen a kereszt alatt, hallja Jézus utolsó szavait.
Utolsó szava Jézusnak a kereszten ez:”Elvégeztetett”. Minden, amivel megbízta az Atya. Az élet is, de a mi sorsunk is: a kereszten szenvedő, értünk meghalt Jézus lefizette tartozásunkat az Atyánál. Ő a mi engesztelő áldozatunk.
A halál az élet része.
Nagypéntek egy állomás, de az élet vonata újra indul harmadnapon, húsvétkor.
Lásd meg a kersztről
feléd áradó fényt,
azt üzeni, nincs vége:
van remény. Ámen.

Fodor Lajos,

Halmi

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare