Kezdőlap / Napi Ige / 2013. szeptember 18.

2013. szeptember 18.

„És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, a merre csak ment… És Dávid király ezeket is az Úrnak szentelé, az ezüsttel és az aranynyal együtt, a melyet nyert vala minden pogányoktól” (1 Krón 18: 6b, 11a)

Dávid király az Úr segítségével sok győzelmet aratott, olyan királyok és népek felett is, akik emberi számítás szerint erősebbek, hadi szempontból felkészültebbek voltak, mint Izráel népe. Ennek a sorozatos győzelemnek az oka, az hogy: „megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, a merre csak ment”.

Isten minket is megsegít bármerre is járunk, úgy ismer minket, ahogyan még mi sem ismerjük önmagunkat, mégis az a tapasztalatunk, hogy nekünk nincsenek sorozatos győzelmeink az életben. Talán több vereségről, elbukásról, megtörésről tudunk számot adni, mint sikerről, győzelemről. Mi lehet ennek az oka? Jó lenne erre a kérdésre egyetlen konkrét választ adni, amellyel varázslatos módon vereségeinket győzelemmé változtathatnánk, de nem lehet. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy a hiba bennünk van.

A sok győzelem egyik jutalma a zsákmány, amelyről a királynak kell gondoskodni. Dávid nem volt kapzsi, nem akart önmagának határtalan gazdagságot, inkább a megszerzett javakat „az Úrnak szentelé, az ezüsttel és az arannyal együtt”. Úgy gondolom az Dávid sorozatos győzelmeinek a kulcsa, hogy nem esett az arany és ezüst rabságába és nem akart önmagának hasznot húzni az Úr segítségéből. Isten segítségének sok áldása van az életünkben, ezek pedig legtöbbször nem pénzben kifejezhetőek, talán éppen ezért látjuk meg azokat olyan nehezen. Túlságosan nagy figyelmet szentelünk az anyagiaknak, amelyek lassan és észrevétlenül a hatalmukba keríthetnek, rabságba ejthetnek. E rabság egyik jele az, ha az Úr segítségéből hasznot akarunk húzni. Márpedig haszonelvű keresztyénség nincs! Ne feledjük, hogy Jézus Krisztus így tanít minket: „Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek” (Mt 22,10). Ámen!

Erdei Árva István,

Szamoskóród

Szóljon hozzá