Kezdőlap / Napi Ige / 2013 október 31. Reformáció emlékünnepére

2013 október 31. Reformáció emlékünnepére

„Erősek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az assiriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogynem ő vele. Ő vele testi erő van, velünk pedig az Úr a mi. Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Júda királyától.” 2Krón 32,7-8

Olvasandó szakasz: 2Krón 32, 1-23

Egyre többektől lehet azt hallani, hogy meg kellene újra reformálni az egyházat, mert mindazok a gondolatok, amelyeket Luther, Kálvin, Zwingli, Bullinger, Dévai képviselt, a XXI. században nem divatosak, nem állják meg a helyüket. (Holott Isten Igéjét hirdették akkor is és ma is ugyan arról szól: bűnbánatról, Istennek tetsző életről, kegyelemről, szabadításról). Régen már nem az az egyház, mint ami volt, változtatni újítani kellene. Mert ha nem, akkor egyre üresebbek maradnak a templomok, vagy be is lehet azokat idővel zárni, nem lesz, aki fenntartsa az egyházat. És ezt a változást egyrészt az egyházi vezetőktől várják el. S akik így vélekednek, azoknak egy szempontból igazuk is van, de van egy másik szempont is, ami már nem tőlük függ. Erről a másik oldalról halljunk a mai napon.

1. Ezékiás uralkodása idején történt, hogy szembe kellett néznie Júda történetének egyik legválságosabb helyzetével, melyből a krónikás szerint csak az Úr angyala által szabadult meg. A súlyos történelmi helyzet abban állt, hogy az északi ország pusztulása és Samária eleste után (722) Júda közvetlen szomszédja lett a hódító asszír világbirodalomnak. Milyen legyen az ország politikája? Hogyan őrizheti meg létét és függetlenségét a maroknyi nép a terjeszkedő katonai kolosszus árnyékában? Mert ez a nép elindult, és mindent és mindenkit uralni szeretett volna.

Mit tesz ilyenkor az ember? Ezékiás király összehívatta vezéreit és megbeszélték a teendőket. Egy esetleges háború esetén, a kellő intézkedéseket megtették. A városon kívül való forrásokat betömték, hogy az asszír hadseregnek ne legyen ivóvize, a város lerombolt kerítését is helyreállították, tornyot húztak fel, Dávid városát kőfallal körbevették, és beszerezték a különböző fegyvereket is. Mondhatnánk azt, hogy a nép királya felújította, megújította külső szempontból Jeruzsálemet, felfegyverezte seregét. Igazság szerint ezt neki is kellett megtenni. Viszont van itt ebben a 32. fejezetben két sokatmondó vers: a 7. és a 8.v., amikor Ezékiás a nép szívét és lelkét is felkészíti a harcra. Azt olvassuk, hogy legyetek bátrak, ne rettenjetek meg az asszíroktól, mert igaz, hogy többen vannak, de velünk az Úr Isten van. Velük ott van a testi erő, bennünket meg megsegít az Úrnak hatalmas ereje. Istennek embere erre is gondolt, hogy az emberi szívet is fel kell készíteni a küzdelemre, de a felkészítésre igent is kell mondani. Mert hiába minden szó, minden Ige, ha azt nem fogadják el azok, akikhez intézik azt.

Én úgy gondolom, hogy ez az a másik oldal, amiről az igehirdetés elején említettem. Az újbóli megújítást nemcsak az egyházi vezetőktől, a lelkészektől kell várni, nemcsak Ezékiás kell megtegyen mindent, hogy készen álljanak a harcra, hanem kell a nép, a gyülekezeti tagok befogadása és akarása is, akarniuk kell a változtatást, az Istenhez való visszafordulást, mert ezek nélkül minden marad a régiben.

Igen, könnyű felsorolni, hogy mi nincs jól az egyházban, könnyű kritizálni vezetőinket, hogy csak ülnek a babérjaikon, de vajon én a szívemben lévő gonosz indulatokat észre veszem-e? Önmagammal már elfogult vagyok? A változást, változtatást nem másban, és nem is az intézmények életében kell elkezdeni, hanem magamban. Említett reformátoraink gondolatai ugyan úgy megállják a helyüket ebben a században is, mert sem ők sem mi nem szólhatunk másról, hanem egyedül csak Isten Igéjéről. S ha ez a szó a te és az én szívembe megkapja a helyét, akkor a Szentlélek által mássá tesz. Megújít! Megváltoztat! Jobbá tesz! Tartalommal, és értékes kincsekkel tölti meg az életemet. Egyfelől tehát én újuljak meg, változzak meg Jézus által, ne csupán kritizáljak, hanem mutassak jó példát, s amikor látom hosszú idő eltelte után, hogy erre nem figyelnek fel mások, sem az egyházam, sem a gyülekezetem, akkor hallassam szavam, de alázatos szívvel és szeretetben.

Ezékiás egyfelől tehát külsőleg felkészíti a népet, másfelől pedig lelki téren is megteszi ezt a fontos lépést. Ide még, néhány gondolat erejéig arra figyeljünk oda, hogy mit mond a népnek. Bátorítja őket: legyenek erősek, ne féljenek semmitől, szemük se rebbenjen meg. Lenne miért, hiszen az asszír sereg óriási volt, de Ezékiás arra bíztatja népét, hogy ne érezzenek így, mert nincs rá okuk. Az Istent nem ismerők erre azt mondják, hogy butaság: az győz, aki túlerőben van. Van itt ebben az Igében egy indoklás arra nézve, hogy miért nem rettegjenek: ez így hangzik, hogy „velünk többen vannak, hogynem ő vele. Ő vele testi erő van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk.” Lehet, hogy a számok nem erre mutatnak, de Ezékiás nagyon jól tudja, hogy az asszír hadsereg, csak a kéz erejében bízhat. Hiába feszítik azt meg, egy idő után elernyed a kar és abba már nem lesz erő. Elfogyhat, viszont az Úr Isten ereje sohasem. Az megmarad, és ennek az Istennek a jelenlétére mindig lehet számítani.

Lehet, hogy vannak most is olyanok közöttünk, akik rettegnek valamitől. Félnek egy operációtól, mert nem tudják mi lesz velük, rettegnek a holnaptól, mit fogok családom számára az asztalra tenni, félnek a haláltól s attól, hogy hova kerülnek e földi élet után, s ráadásul a külső körülmények, emberek véleményei mind ezeket a rettegéseket megerősítik. Igen, megtörténhet az, hogy életünkben egyszerre zúdulnak ránk a gondok, s érezzük, hogy lassan összeroppanunk alattuk, de most halljuk meg Ezékiás biztatását, hogy a szorítás az enyhülni fog. Hiába a túlerő, a negatív dolgok hatása az életünkben, nem kell félni, legyünk csak kitartóan bátrak, mert Isten velünk van, s Fia által érettünk küzd, hogy szabadulásunk és megmaradásunk legyen.

2. A mai Igénknek a második gyöngyszemét én abban vélem felfedezni, hogy mit tesz Isten akkor, amikor a külső jelek, hatások még jobban erősödnek? Tudniillik azt olvastuk ebben a történetben, hogy Szanhérib követe pszichikai hadviselésbe kezd. S ebben a mozzanatban nagyon szépen kivehető a Sátán munkálkodása. Össze akarja zavarni Júda népét. Azt akarja elérni, hogy Ezékiás lelki felkészítése kudarcba fulladjon, és a kezdeti lelkesedés, a felbátorodás abba maradjon.

Mielőtt megnéznénk azt, hogy milyen eszközökhöz is nyúl a kísértő, elevenítsük csak fel, hogy a reformáció hajnalán mi is történt? Jött Luther és kifüggesztette a 95 tételét a Wittenbergi vártemplom kapujára. Arról beszél, hogy nem helyes a gyónás, a papok nem bocsáthatják meg az emberek vétkeit még anyagiak ellenében sem. Tanít Istenről, és Jézus áldozatáról, úrvacsorai kérdésekben is állást foglal. Sokan mássá lettek felszólalása által. De nézzük csak meg a folyamatot: egyszer nem kritizálta az egyházat, hanem ő maga lett mássá. Amikor az erfurti egyetemen tanult, egyszer egy viharba került, és a villám pont mellette csapott a földbe. Megrémült, mert még nem volt felkészülve a halálra. Így lett szerzete, majd pap, s végül professzor. S ez az idő alatt rengeteget foglalkozott az üdvösségtannal. Miután sokat tanulmányozta a Szentírást és letisztultak előtte a „helyes” és helytelen egyházi tanítások, s amikor erről szólt, akkor üldözték. Üldözöttnek lenne pedig nem egy könnyű próbatétel. Mert vannak olyanok, akiket a Sátán így akar arra kényszeríteni, hogy változtassák meg nézeteiket, érzéseiket. Luther ezt nem tette meg, s nem tette meg sok lelkész, tanár, orvos, tanító, kántor, vagy egyszerű ember, akiket hitükért megpróbáltak és üldöztek. Sokan voltak ellenük, de hit-hősök mellett ott volt mindenkor Isten erős karja is.

Milyen eszközhöz nyúlt az asszír király? Egyfelől ott volt a beszéd ereje. A követ mind olyan kérdéseket tett fel, melyekről a hitben gyengébbek azonnal elgondolkoznának, s talán ki is lépnek az eke szarva mögül. Arról hallunk, hogy Ezékiás csak áltatja, ámítja őket. Semmi sem igaz, mindazokból, amit a nép előtt mondott. Az asszír sereg, eddig mindenkit leigázott, és most is ez fog bekövetkezni, hiába bíztak a népek a hatalmas isteneikben mégis elpusztultak, s rabságba kerültek. Másfelől ott volt egy levél, amit a nép saját anyanyelvén is hallhatott, hogy Izrael Istene egy a sok isten közül. Hiába várják a segítségét, az nem jön el.

Érzékeny pontokra tapintott rá Szanhérib. Mert ennek a népnek még „friss” volt az Istenbe vetett bizodalma. Ha az előző fejezeteket elolvassuk, akkor rájövünk arra, hogy Ezékiás lerombolja a magaslatokat, helyreállítja az Istentiszteletet, meghirdeti a húsvétot, eltörli a bálványokat, a papok és a léviták sorsáról is gondoskodik. El egész eddig, nem az Úr akarata érvényesült életükben. Most amikor újra Istenhez tértek meg, máris itt van az első pszichikai hadviselés: a királyotok hazug, Istenetek egy közönséges isten.

Minden hitre jutott embert így kísérthet meg az ördög. Van, akinek kegyetlen és durva kijelentésekkel okoz fájdalmat. Máskor nyájas beszéddel próbál magához csábítani, vagy szórólapok segítségével hívogat valamelyik szektájába. Van, akit Isten mellől el tud csábítani, s elbukik, de van, aki megmarad az Úr mellett.

Talán azt várnánk, hogy a nép hallva ezeket a szavakat visszatáncolnak Isten mellől, de nem ezt tették. Ezékiással és Ézsaiás prófétával együtt imádkoztak Istenhez, Aki angyalok által hozott szabadulást Júda népére, s ad számukra védelmet, nyugodalmat.

A kísértő minket is különböző eszközökkel el tud csábítani Isten szeretete mellől. Mi is azért imádkozzunk a 254 énekünk szavaival, hogy legyen ilyen kitartó és erős hitünk, mint ott Ezékiás idejében a népnek volt, hogy Jézus által szabadításunk legyen a bűnből: „E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár: Az Ige porba dönti. Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja; Velünk az Úr táborba száll, Szent Lelkét ránk bocsátja.” Erre lenne szükségünk, hogy az Ige és a Szentlélek ereje minden kísértést, rosszindulatot, nemtörődömséget, kritizálást bennünk porba döntsön, s megújult emberekként tudjunk reformálni Isten szerint családunkban, gyülekezetünkben, egyházunkban. Isten adjon nekünk ehhez erőt, és kitartást. Ámen

Kovács Mátyás Péter, Sándorhomok

Szóljon hozzá