Kezdőlap / Napi Ige / 2013. október 23.

2013. október 23.

“Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magokat a király előtt; a király pedig hallgatott reájok.” (2Krón 24, 17)

Mennyi minden lehet egy meghajlásban… Kifejezhet őszinte hódolatot, elismerést, alázatot, de kifejezhet mást is. Van olyan meghajlás is, amely elhajlásra csábít, hízelkedő, rábeszélő, bőr alá furakodó meghajlás, amitől az, aki elfogadja teljesen megváltozik, és kezd egyre kevésbé hasonlítani arra, amire Isten rendelte.

Ilyen meghajlással jön hozzánk is a kísértő. Nem mond semmit, csak meghajol, elhiteti, hogy hatalmad van fölötte, és ha te hallgatsz rá, akkor attól a pillanattól már nem hasonlítasz régi önmagadra, már nem az Isten házát építi életed, hanem bálványokat faragsz magadnak, olyan isteneket, amelyeknek te szabod meg miben segítsenek, hogyan tegyék ezt, olyanokat, amelyek nem szólnak bele az életedbe, amelyek elnézőek bűneiddel szemben.

Egy dolog figyelemreméltó: Ameddig Jójada főpap él, és ott van Jóás mellett, addig Júda fejedelmei nem jelennek meg a színen. Ahol ott van Isten választottja, ott a kísértő nem rúghat labdába, viszont mihelyt meghal a főpap, azonnal elkezdődik a tévútra vezetés.

Nekünk örökkévaló főpapunk van. Ő Jézus Krisztus. Ameddig őrá nézünk, amíg Szentlelke által Ő él bennünk, meddig életünket az Ő pártfogása, útmutatása, tanácsai alá helyezzük, addig bizonyosak lehetünk abban, hogy – ugyanúgy mint Joás király – kedves dolgokat cselekszünk az Úr előtt (2.v), munkánkat Isten áldása teszi teljessé, a Vele való közösség pedig halálunk után is folytatódik.

A kísértő akkor veszi át az irányítást az életünk felett, akkor tud eltéríteni Isten útjáról, ha a Főpap halott, ha nincs élő Krisztusom.

Kössük magunkat erős hittel a mindörökké élő Főpaphoz, Jézus Krisztushoz, engedjük át neki életünket, Ő legyen egyedüli tanácsadónk, hogy egész földi életünk Isten igazi templomát építse. Ámen!

Pocsveiler István,

Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá