Kezdőlap / Napi Ige / 2013. október 21.

2013. október 21.

„Ő is az Akháb házának útjain járt, mert az ő anyja vala néki tanácsadója az istentelen cselekedetre. És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt…” 2Kir 22,3-4

Olvasásra: 2Kir 22

Egy élet tragédiáját foglalja bele néhány versbe a szentíró a 22. részben: Akházia júdai király országlását. Apja halála után kerül a trónra, és noha ott a figyelmeztetés, az előtte járó szülő istentelensége, mégis arra az útra lép, és azon jár, amelyet otthon látott. Erre csak ráerősít a tény, amely az idézett versből is kitűnik: anyja, Athália, a királylány, későbbi királynő a rossz tanácsok adója. Mire indítja, milyen úton indítja gyermekét: az istentelenségén.

Elvárható-e, kimondható-e egy ilyen asszonyra, hogy édesanyja volt fiának? Elmondható-e bármelyik kor asszonyára, amelyik az istentelenség útján indítja, vagy csak egyszerűen nem tartja attól vissza a gyermekét, hogy édesanyja annak az életnek? Igen, könnyű a követ felvenni, elhajítani, a másikat egyetlen szavunkkal halálra sújtani, mégis, tegyük fel a kérdést: nem egy lassú és kegyetlen élet-kioltása ez az emberi életnek?

Ha behunyjuk a szemünket, és édesanyánkra gondolunk, kit látunk magunk előtt, hogyan képzeljük el anyánkat: mint aki összefogja a kezünket, és imádkozni tanít. Kézen fog, és Istenhez vezet örök Annaként, Erzsébetként, Máriaként, ki-ki mondja ide édesanyja nevét. És nem ekkor válik édes-anyává? Amikor a mézédes szó a hálára tanít? Szülői, lelkipásztori, nevelői felelősségünk ez: olyan úton indítani és járatni (nevelni és neveltetni!) a gyermekünket, amely nem Istentől el, mindig Isten felé vezet!

Varga Botond,

Kisbábony

Szóljon hozzá