Kezdőlap / Napi Ige / 2013. október 20.

2013. október 20.

„Harminckét esztendős volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Elment örömtelenül, és eltemették Dávid városában, de nem királyi sírba.”  2Krón. 21, 20

Elolvasni: 2Krónika: 21

Egy élet összefoglalása ez a néhány szó, melyet a mai áhítat alapigéjéül választottam. Jórám király életéről van szó, aki bár ifjúként került a trónra, mégis kellett volna legyen annyi bölcsessége, hogy tudja, egyszer majd számolnia kell bűnei következményével. A hatalom elvakította, egyik bűnt a másik követte az életében s a Szentírás egyszerű tényként állapítja meg: azt tette, ami nem tetszett az Úrnak. Na, és akkor mi van? – Teszi fel a kérdést a mai cinikus, hitetlen ember. Szabad világban élek, azt teszem, amit én akarok. Az Isten ezt meg is engedi. Nem robotoknak teremtett bennünket, szabad akaratot adott, de Igéje által szüntelenül figyelmeztet bennünket. Miért figyelmeztet, miért kér, miért parancsol? Önmagunktól akar megmenteni, félt minket. Beszél nekünk bűnökről, hogy felismerjük azokat, és ne engedjük be az életünkbe, mert ott állnak az ajtónk előtt. Káinnak is azt mondta: uralkodj rajta, mármint bűneiden. Jórám nem tette meg, ezért ez a szomorú kijelentés, nemcsak elmeneteléről, hanem voltaképpen egész életéről: örömtelen. Az ördög sokat kínál, semmit nem ad, de mindent elvesz. Nem szeret bennünket, mégis, mintha dacolnánk az Úrral, azért is olyanokat teszünk, ami nem kedves az Úrnak. A csalafintaság az, hogy míg a nem kedves dolgokat elénk teszi az ördög, azok következményeiről hallgat.

Főhajtással és bűnbánattal gondold ma végig tetteidet, szavaidat, magatartásodat legalább az elmúlt hétre nézve. Vajon tetszettek-e azok az Istennek? A következmény nem azonnal mutatkozik, de ne feledd, az élet törvényszerűsége, hogy amit vet az ember, azt fogja aratni is.

Egy történettel zárom a mai igehirdetést. Alfred Hitchcock egyik alkotása egy csinos nőről szól, aki valamiért börtönbe kerül, de mindenáron szabadulni szeretne, ha kell szökés árán is. Jó barátságba kerül a börtön gondnokkal, akinek, többek között az is a feladata, hogy a börtönben elhunytakat beteszi egy koporsóba és kinn elássa azokat. Ez a nő ráveszi a gondnokot, hogy egy koporsóba zárva, a halottal együtt vigye ki, temesse el, majd este menjen vissza ássa ki és engedje szabadon. Annyi levegője lesz, míg visszajön kiszabadítani. A gondnok, nagy nehezen beleegyezik. Megszólal a lélekharang, mely jelzi, hogy meghalt valaki. A nő bemegy a sötét szobába, ahol a koporsó van és befekszik a halott mellé. Hallja, hogy leszegezik a koporsót, elindulnak vele, majd a föld koppanását is. Végre szabad – gondolja magában. Mikor már nem hall semmi mozgást, s míg várja a gondnokot, hogy kiszabadítsa, gondolja, megnézi milyen halott mellé feküdt be. Meggyújt egy gyufát s legnagyobb rémületére a halott gondnok mellett feküdt.

Sokan gondolják, hogy saját terveik és akaratuk által nyernek örömöt és boldogságot, de te ne feledd: megszabadulni és boldogan élni, csakis Krisztus által lehet. Ámen!

Nagy Róbert,

Apa

 

Szóljon hozzá