2013 november 23.

Zsolt 123,2 „ Ímé, mint a szolgák szemei uroknak kezére, mint a szolgalány szemei asszonya kezére: úgy néznek szemeink az Úrra, a mi Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk!”

Hatalmas, a mienk is, irgalmas, szükségünk van rá, de nem kell. A zsoltár elolvasása után ezek a gondolatok jutottak eszembe. Az Isten és ember közötti lényegi különbséget minden korban érezték a hívők. Az Úr nagysága változatlan, mi viszont csak szolgák vagyunk. A szolga tudta, hogy az urára nem nézhet daccal, sem követelőzéssel csupán alázattal és félelemmel, hiszen az élete múlhatott rajta.  Az úr vagy úrnő kezére pedig azért nézhetett, mert tudta, hogy csak tőle kaphatja meg mindazt, amire szüksége van. Ilyen félelemmel és mégis kitartással kell nekünk Istenre figyelnünk. Egyedül tőle kaphatjuk meg mindazt, amire szükségünk van e földi életben és ezután is.

A hívő embernek tudnia kell, hogy nem egy egyszerű úrra tekintünk, hanem a világ teremtőjére és fenntartójára. Ezt teszi a zsoltáros is, amikor ezt mondja: úgy néznek szemeink JHVH-ra, vagyis arra, akinek még a nevét sem szabad kimondani, akinek segítségével Izráel nagy népeket szégyenített meg, ugyanakkor Ő volt az, aki megengedte a fogságot is a nép hűtlensége miatt. Mi pedig a zsoltárossal együtt mondhatjuk, Ő a mi Istenünk. Csodálatos, hogy Isten ennyire közel engedte magához az embert. Megengedi, hogy Istenünknek nevezzük, személyes gondviselőnknek tartsuk, sőt Jézus Krisztus egy adott ponton ezt mondta a tanítványoknak: Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondtalak. (Jn 15,15).

Az ember mindig is vágyott arra, hogy hatalma legyen, ezért fogtak neki a Bábel tornyának, továbbá a sátán a hatalom ígéretével próbálta megkísérteni Jézust. Az Úr, a mi Istenünk közel jött hozzánk Jézusban, szüntelenül hív a vele való közösségre, az Ő hatalma fölötte áll mindennek, Ő irgalmas és megkönyörül az övéin. Ezek alapján egyértelmű, hogy jó az Úr szolgálatában állni. Akkor mi a baj velünk? Miért nem igyekszünk jobban megismerni az Urat, a mi Istenünket? Talán a szolgálattal van a baj, mert többre tartjuk önmagunkat annál, minthogy bárkinek is szolgáljunk, vagy más jellegű értékekre vágyunk, amelyek látszólagos megbecsülést és boldognak tűnő életet adnak. Az Istentől való eltávolodásunk okát sokféleképpen magyarázhatjuk. Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy észrevegyük: jobb a hatalmas Úrnak, a mi Istenünknek a birtokában lenni, mint a sokak által áhított hatalmat birtokolni. Ámen!

Erdei Árva István, Kóród

 

Vélemény, hozzászólás?