„És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöcben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté õt, mondván: Kelj jöl hamar! És leesének a láncok kezeiről.” (ApCsel 12,17)
Börtönmisszióba járok és az ige elolvasása után rögtön az jutott eszembe, hogy a mostani rabok is szívesen fogadnának egy ilyen angyalt, aki kivezeti a szabadba őket.
Valaki a napokban azt mondta nekem, hogy széllel szembe nem lehet „dolgunkat végezni”, mert a hatalom nem engedi. Én biztos vagyok abban, hogy nem földi hatalmak döntik el azt, hogy honnan fúj a szél, hanem a Szentlélek a leghatásosabb szél (a Biblia ősnyelvei így nevezik a Szentlelket) ezen a világon, akinek a munkáját érzékelhetjük és láthatjuk. Amíg tehát Isten velünk van, sokan vannak ellenünk, de Istennel egyedül is többségben vagyok.
Így indult el Péter is, és a többi apostol is, nem félve a mártírhaláltól, nem rettegve az ősellenségtől, hanem bízva a szabadító Istenben, aki örökre lerázza a bilincseket. Akarod-e ezt a szabadságot? Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd