Kezdőlap / Napi Ige / 2013. május 30.

2013. május 30.

“És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által…” (Ap. Csel. 19,11)

Pál térítői munkájának közepébe csöppenünk, ha elolvassuk a 19. rész 8-22-ig tartó verseit. Benne van ebben a szolgálatban minden. Ott vannak a munkás hétköznapok, ott van a szombati ünneplés, tanítás és prédikáció “bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala“, ott van a kudarc “némelyek megkeményíték magokat és nem hívének, gonoszul szólván az Úrnak útáról a sokaság előtt“, találunk itt csodákat “a betegekhez is elvivék az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek“. Következtetésként azonban azt vonhatjuk le, hogy minden szempontból mozgalmas, modern szóhasználattal élve stresszes volt a szolgálatot végző Pál élete.

Ha a saját életedre tekintesz, talán hasonlóságokat fedezel fel, a Pál munkásságát megörökítő rész és saját életed között. Biztos vannak a te életedben is munkás hétköznapok, amikor fizikai vagy éppen szellemi értelemben, de kellemesen elfáradsz a hétköznapok világában. Aztán ott van a család szeretetszolgálata, vagy éppen egy beteged ápolása, talán szüleid, nagyszüleid gyámolítása, amikor érzed, hogy prédikál a te életed Krisztusról és vasárnap a hálaadás áldott érzésével borulsz le a téged szerető Isten előtt.

A kudarc azonban kedvét szegi Pál apostolnak is. A hallgatóság közül sokan elutasítják tanait, ő eltávozik a zsinagógából, és megerősödve újult erővel kezd hozzá az ige szolgálatához, hirdetve az evangéliumot az Efézusban élők számára.

A ma embere, szintén a kudarctól fél talán a legjobban. A szülő a gyermeknevelés területén, a gyermekek a bizonyítás területén, a vállalkozó vállalkozása körében, az orvosok a gyógyítás területén aggódnak, és valahogy hajlamosak vagyunk Isten hatalmát kiiktatni a minket segítő faktorok közül.

És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által“, mert Pál kitartóan imádkozott, hitt az ő Krisztusában és engedte a Szentlelket kibontakozni az életében

így kell nekünk is vállalni a hétköznapok világát, az ünnepnapok csendességét, a fájdalmakat vagy örömöket megerősödve a lélek által. Ámen.

 

 

Szóljon hozzá