Kezdőlap / Napi Ige / 2013. július 28.

2013. július 28.

„Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott és így szólt hozzájuk: engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba. Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.” Mk. 10, 14-16

Elolvasni: Márk 10, 1-16

Van egy ismerősöm, aki a fiát csak úgy említi, hogy picuri. Aztán találkoztunk egyszer egy magas, derék, atléta típusú fiatalemberrel, mire megszólalt az ismerősöm: ő picuri. Elmosolyogtam, és megértettem, hogy egy szülőnek a gyermeke mindig „picuri” lesz, még ha idővel óriássá is nő, vagy előrehalad a korban. Ezt azért írtam le bevezetésképpen, mert ezzel nemcsak a földi szülők vannak így, hanem a mi Mennyei Atyánk is. Ha pedig ő is így van, akkor ez az ige nemcsak kisgyermekes szülőknek, esetleg tanítóknak, gyerekekkel foglalkozó lelkipásztoroknak szól, hanem mindenkinek. Isten előtt mindenki kisgyermek, aki Őrá van szorulva. Kit kell tehát nekünk Jézushoz engedni? Mindenkit, mert voltaképpen mindenki Isten kisgyermeke, mindenkire úgy kell tekintenünk, mint Isten kicsinyére.

Hogyan tilthatunk el valakit Istentől? Nemcsak fizikailag, hanem az életünkkel, a viselkedésünkkel. Egy lelkipásztor megkérdezte egyszer barátját: na, milyen volt a prédikációm? Igaz barátként őszintén felelt: tudod, olyan hangosan prédikál az életed, hogy nem hallom tőle mit mondasz.” Elgondolkodtató. Látván az életünket bizonyos élethelyzetekben, támasztunk-e kedvet valakiben az Isten követésére, vagy pedig, látván minket azt mondják, ha ilyen az az ember, akinek Jézus lakik a szívében, akkor én nem akarok tőle semmit. A káté azt tanítja, hogy nekünk istenfélő életünkkel kell megnyerjük embertársainkat a Krisztusnak, Istent nem félő életünkkel pedig távol tartjuk őket Krisztustól.

Egy kisgyermek egyszer nagymamájával egy olyan templom előtt sétált, melynek ablaküvegei szenteket ábrázoltak. A gyermek megkérdezte a nagymamát, hogy kik azok a bácsik meg nénik ott az üvegen. Azok szentek – hangzott a válasz. De kik azok a szentek? – érdeklődött tovább a gyermek. A nagymama zavartan kereste a választ, mire a gyermek megelőzte őt, s mint aki nagy felfedezésre jutott, kitörő örömmel adta meg a választ saját kérdésére: tudom már, a szentek azok, akik átengedik a fényt! Hogyan tudsz engedelmeskedni a mai igének? Úgy, hogy átengeded magadon a FÉNYT, a Világosságot, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Viselkedéseddel ne elriaszd Istennek azon gyermekeit, akik a családodban, munkahelyeden, iskoládban, szomszédodban, környezetedben élnek, hanem Jézus kinyújtott kezeként öleld át őket, és úgy élj, hogy életükben áldáshordozó lehess. Ha ezt megtanulod ma, akkor rajtad keresztül sokan közel kerülnek majd Jézushoz. Isten segítsen ebben. Ámen.

Nagy Róbert,

Apa

 

Szóljon hozzá