Kezdőlap / Napi Ige / 2013. július 23.

2013. július 23.

„Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: ne félj Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk.”

Ap. Csel. 27, 23 – 26

Elolvasni: Ap. Csel. 27: 9 – 26

Kedves testvérem. Nap, mint nap elimádkozzuk az Apostoli hitvallást: Hiszek egy Istenben… A mai ige kapcsán azonban, el kell gondolkodnunk azon, hogy mennyire vesszük mi komolyan hitvallástételünket. Meddig tart a mi hitünk? Sokan csak addig hisznek Istenben, míg minden rendben van az életükben, míg minden terveik és elképzeléseik szerint valósul meg, ám mikor csalódniuk kell, mikor veszteség vagy próbatétel lesz osztályrészük, megfeledkeznek az Istenben való hitről.

Pál apostol éppen úton van Róma felé, fogolyként viszik a császár színe elé, ám útközben hatalmas viharba keveredtek. Mindenki félt, aggodalmaskodott, eszeveszetten dobálták ki a hajó terhét, hátha ezáltal nagyobb esélyt teremtenek maguknak az életben maradásra. Csak egy valaki volt nyugodt: az apostol. Ő tudta honnan hova tart, hisz ő írta egyik levelében, hogy akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk. Ha az Úrban való hitünket komolyan vesszük, akkor tudjuk, hogy az Isten egyik tenyeréből indulunk, s az Ő másik tenyerébe érkezünk.

Jó ezt komolyan venni, mert sokszor a mi utazásunk is olyan nehéz, mint amilyen Pál apostolé volt, és olyanok vagyunk, mint a hajó utasai: saját kezünkkel akarunk segíteni magunkon, és mégis gyakran érezzük úgy, hogy minden elveszett. Milyen jó, hogy Istennek vannak angyalai. Mikor a Bibliában elhangzik egy üzenet egy konkrét személynek, én be szoktam helyettesíteni oda a nevem, és máris jobban értem, jobban érzem az Igét. Amit akkor mondott az Isten angyala, az ma is érvényes. Jó lenne, ha ma te is behelyettesítenéd a neved Pál neve helyére: ne félj……, a császár elé kell néked állnod, és mindazokat, akik veled utaznak neked adtam. Ne félj, mert látom a vihart, de nekem még van tervem veled és a tieiddel. Mikor úgy érzed nem maradt semmid, jusson eszedbe az Úr Jézus üzenete, és légy hűséges ehhez az üzenethez.

Mikor gyülekezetünkben konfirmálás van, a bizonyságtételt nem a konfirmandusok kezdik, hanem a gyülekezet, amikor is közösen mondjuk el az első kátékérdésre a választ, azaz azt, hogy akár élünk, akár halunk, mind testestől, mind lelkestől nem magunkéi, hanem a mi hűséges Urunknak és Megváltónknak, a Jézus Krisztusnak tulajdonai vagyunk. Légy hát testvérem most, vagy a jövendőben akármilyen sötét élethelyzetbe, kívánom, hogy tudd elmondani Pál apostollal együtt: „Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta”. Ámen

Nagy Róbert,

Apa

 

Szóljon hozzá