Kezdőlap / Napi Ige / 2013. július 20.

2013. július 20.

„…magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: szánakozom e sokaságon (…) Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki (…) És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék.” (Mk 8,1.2.4.6.)

Szemelvények egy beszélgetésből Jézus és tanítványai között.

Jézus a kezdeményező. Mond valamit tanítványainak, amit nekik kellett volna előbb észrevenniük: a sokaság éhes, fáradt, kimerült, és szükségük van nemcsak a lelki, de testi eledelre egyaránt. Első tanulság tehát: figyeljünk oda a másikra, annak bajára szükség(let)eire és amennyiben módunk van rá, segítsünk rajtuk.

A tanítványok mentik magukat, félnek a feladat nagyságától, erőt vesz rajtuk az aggodalmaskodás, mert kicsi a hitük. Noha ott van Jézus mellettük, mégis azt kérdik: „honnan elégíthetné meg ezeket valaki?” Noha ott van Jézus a csónakban, de ők mégis csak a háborgó tengert látják. Második tanulság: vegyük észre a lehetőségeinket! Emelkedjünk felül aggodalmainkon és bízzunk Jézusban: Ő majd megelégít.

Jézus nem maga osztja szét a kenyeret és halat, hanem tanítványaira bízza ezt a feladatot. Egyrészt mozgósítja őket ezzel: Jézus megtette a csodát, annak továbbosztását a tanítványokra bízza. Másrészt igazolja is őket: Jézus tanítványa igenis megteheti azt, amiben eleinte kételkedtek: lelki és testi gondját viselheti annak a közösségnek, akik közt szolgálnak. Harmadik tanulság: Jézus már mindent megtett, ami az emberiség megváltását illeti. A többi már rajtunk múlik. Ne mentegessük magunkat, miért nem tudunk segíteni másokon, foglalkozni felebarátainkkal, hirdetni az evangéliumot, bizonyságot tenni, hanem menjünk és szolgáljunk éppen ott, ahová Isten rendelt bennünket. „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” (Róm 8,19.)

Imádság:

„Atyám, adj érző szívet, látó szemet, halló fület, hogy megérezzem, meglássam, meghalljam a mások bajait, érzéseit, szükségeit. Adj hitet, hogy meglássam, neked hatalmad van ott, ahol emberi erő mit sem ér. És végül adj bátorságot cselekedni ott, ahová rendeltél, hogy mindaz, amit kértem, ne merüljön ki énbennem, hanem áradjon szét mások felé is. Ámen”

„Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” (Jn 7,37b.38.)

Kürti Tamás,

Szatmárgörbed – Aranyosmeggyes

Szóljon hozzá