Kezdőlap / Napi Ige / 2013. július 19.

2013. július 19.

“És hozának Jézushoz egy nehezen szóló siketet, és kérik őt, hogy vesse reá kezét. Ő pedig, mikor kivitte azt a sokaság közül egy magát, az ujjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét, és föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg. És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszélt.” (Márk. 7,32-35)

Talán a mai orvostudomány szerint, Jézus gyógyítása nem volt, sem szakszerű, sem higiénikus, de a gyógyult szempontjából, ez teljesen lényegtelen: a beteg, a fogyatékos, a süketnéma, éppé, egészségessé válik, meggyógyul.

Jézus gyógyító ereje, nem csak abban rejlik, hogy istenségéből kifolyólag megteheti, mert van hozzá hatalma, inkább abban, hogy emberként együtt érez, közösséget vállal. S ez abban látszik meg, ahogy a beteget kezeli: beszél vele, imádkozik érte, megérinti, nyelvére köp. Kicsit talán morbid, ez a „nyálérintkezés”, de ha azt mondanám, hogy apró gyerekek, testvérként ugyanazt a csokit majszolják, vagy ugyanazt az almát eszik, nem annyira idegen már, vagy, ha a csókolódzó szeretőkre gondolunk, akiknek hasonló képen cserélődik a nyáluk, senkit sem taszít. Ez a gesztus tehát több mint baráti, ez az „érintés” testvéri, sőt intimebb, ami olyan embertől jön, aki szeret. És Jézus szeret.

A lényeg, nem a módszer. Nem hinném, hogy Jézust utánozva fülbe nyúlva, szájba köpve tudna bármelyikünk süketséget, némaságot gyógyítani. A lényeg hogy süket hallóvá, a néma szólóvá válik. És a fizikai gyógyulás itt előfeltétele a lelki növekedésnek. A hit, hallásból van, ha valaki nem hallja „Isten szavát” miképpen térhet meg? A beszéd pedig a közösséget építi, mert Isten hallja a ki nem mondott szavakat is, de aki dicséri az Istent mások előtt, aki bizonyságot tesz hatalmáról, jó voltáról, – énekkel, imával, bizonyságtétellel, – azt hangosan teszi, hogy mások gyarapodására váljon.

Záró gondolatként az is látni kell, hogy Jézus nem csak a beteg gyógyulását tartja szem előtt, hanem a sokaságét is, akik a csoda láttán juthatnak közelebb Istenhez.

Sok embert ismerek, aki nem hall, nem hallja, nem ismeri Istent, és sokat, aki bár hall és „ismer”, nem beszél. Kívánom, légy hallóvá s majd szóld Isten nagyságos dolgait, hirdesd Isten szeretetét melyet Jézusban mutatott meg, aki minden problémára megoldás. Ámen.

Úr Jézus, láss meg és érint meg, s add hogy Péterrel és Jánossal együtt bátran tegyünk bizonyságot rólad, s mondjuk hittel: „Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

 

Szóljon hozzá