Kezdőlap / Napi Ige / 2013. január 7.

2013. január 7.

„Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot.” Lk 22,29

Olvasandó: Lk 22,24-30

Milyen csodás is az a végtelen krisztusi türelem, amely ebből a történetből is kiviláglik. Olyan türelem, amelynek mi híján vagyunk, mert nincs meg bennünk az a határtalan szeretet, amellyel Urunk szeret, amelyben gyökerezik ez a tűrés.

Miért van szükség erre? Azért, mert ott, az utolsó vacsora alkalmával, amikor Jézus szenvedéséről, haláláról, a test megtöréséről és a vér kiontásáról beszél, amikor rábízza a tanítványokra az szüntelen való emlékezést, ők valami egészen másról beszélnek, más forog a fejükben. Ki a nagyobb? Kit szeret jobban Mesterük? Mint a gyermekek, amikor nincs jobb időtöltésük, csak azzal heccelni a testvért: engem Anyu jobban szeret! És veszélyes dolog ez, mert egyik szívében a dölyfösség, másikéban a harag, a gyűlölet kezd pislákolni. És mindkét érzés mély nyomot hagy bennem is, és benned is.

És hallva az újabb rangvitát, Jézus körbemutat a teremben. Ki a legnagyobb? Az, aki az asztalnál ül, az, aki karba tett kézzel várja a vacsorát, és talán az ujját sem mozdította, hogy valami előre mozduljon, vagy az, Aki elküldte őket a városba, és pontosan megmondta, hová menjenek, és megérkezve megmosta a lábukat, és életével szolgál?

Ma sem változott a kérdés. Ki a nagyobb? Kit tekintek nagyobbnak? Magamat, aki az asztalnál ülök, és majszolom a karéj kenyeret, vagy az, Aki minden napra kirendeli?

„Aki legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki fő, mint aki szolgál.”

Ámen

Varga Botond,

Szatmár-Németi

 

Szóljon hozzá