Kezdőlap / Napi Ige / 2013. január 6.

2013. január 6.

“És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett” (Lukács 22: 22)

Krisztus-sors: nem azt tesz, amit akar, minden előre megvan írva felőle, nem kerülheti el sorsát, mert Ő az Atyának akaratát cselekszi. Az is kevésbé számít, hogy emberileg milyen érzések járják át szívét, fájdalmában felkiált: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?!”, mégis ezt vallja: “Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet, ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd”. Ez a vallomás emeli túl szenvedésén és fájdalmán, mert az Atya akaratának cselekvése túl van az emberin. “Engedelmes volt halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” Ezek nélkül a kettős érzések nélkül érthetetlen volna az örömvacsora (Úr vacsora) mozzanatának ez a mondata.

Ennek a mondatnak mégis van egy vigasztalást sugalló szava: “jóllehet”, amely arra vonatkozik, hogy “jaj lesz” Júdásnak, az árulónak. Ez a fordulatot kifejező szó többletet is hordoz magában. Azon túl, hogy az áruló elnyeri méltó büntetését, a Megváltó életében is bekövetkezik a fordulat: tudjuk, hogy mi, a húsvéti győzelem.

És győzni csak így lehet: sokszor le kell szállni a mélységbe, ha szükség van rá, meg kell járni a poklok mélységeit is, engedni kell, hogy az Isten  porig alázzon, bízni kell abban, Aki ezt megteheti velünk, AZ az öröklét magasságába is fel tud emelni, mert Neki erre is hatalma van. Nem szeretjük, ha megaláznak, azt sem szeretjük, hogy szenvednünk kell, mi csak a boldogság után vágyunk mindig.

Újév első napjaiban mégha önmagunkban is hordozzuk a mulandóság érzését, a “remény kél bennünk”, a felemelés, a dicsőségbe jutás vágya határozza meg reményeinket, tanuljunk az Isten Fiától. Legyenek ezen a vasárnapon ezek  vezérigéink: “Aki megalázza magát, az felmagasztaltatik”- “Aki elveszti az ő életét én énérettem, az megtalálja azt” . Ámen.

Fodor Lajos
Halmi

Szóljon hozzá