Kezdőlap / Napi Ige / 2013. január 25.

2013. január 25.

“Kivivé őket Bethániáig, és felemelvén az ő kezeit megáldá őket” (Lukács 24: 50-53).

A feltámadott Jézus földi életének utolsó tette. A tizenegy tanítvány hitben újra megerősödött, eltűnt a bizonytalanság és a félelem. A lélekben megújult tanítványi közösséget hívja magával, hogy részesei legyenek a mennybemenetel eseményének.

Bethánia az a helység, ahol az Isten Fia mindig szívesen kért és kapott szállást a három testvértől. Mielőtt felemeltetett volna a mennybe, bizonyára elbúcsúzott Máriától, Mártától és Lázártól, legkedvesebb barátaitól, és bizonyára azt is megígérte nekik, hogy helyet készít nekik a dicsőség országában, hogy eleget tegyen annak az ígéretének: “Aki vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt”. Ő azért emelkedett fel a mennyekbe, hogy ezt megtegye érettünk is.

A mennybe emelkedés előtt  Jézus “megáldotta” tanítványait. Ez a gesztus erőt adott nekik a küldetés teljesítésében, amelyet Máté evangélista így fogalmaz meg: “Elmenvén azért tegyetek tanítványokká minden népeket…” Ez az erő tartotta őket egyben, tette állhatatossá  őket az imádkozásban, később az első pünkösd után tudtak csodákat tenni, bizonyságot tenni Pál apostollal együtt Róla, vállalni a megvetést, meghurcoltatást, az életük kockáztatásával is kitartani mellette. Rájuk nem lett méltó a világ. Minden egyházi szolga az ő nevében áldja meg híveit az istentiszteletek végén és minden egyházi szolgálat után. Isten és Krisztus áldásában gazdag lehet életünk. Tudjunk egymás számára is ÁLDÁS lenni!
Lukács evangélistának ez az utolsó szava: “Ámen”.

Fodor Lajos
Halmi

 

Szóljon hozzá