„Az istenfélőkben gyönyörködi az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak”
(Zsolt 147,11)
Olvasandó: Zsolt 147
Akkor fejlődik egészségesen egy társadalom vagy gyermek, ha normarendszerében két érzelmi kötődés van jelen: az egyik a szeretet, másik pedig a félelem.
Tisztázzuk először azt, hogy mit is jelent olvasatunkban a szeretet és a félelem. Az első Isten ajándéka, melyet az embernek ad. Szeretni valakit, azt jelenti, hogy mindazt az érzelmi „táplálékot” adom neki, amire szüksége van: gondoskodás, féltés, vigyázás, törődés és békesség. A büntetés nem azt jelenti, hogy „kapsz két pofont”, ha nem úgy viselkedsz, ahogyan kell, hanem annak tudata, hogy ez a szeretet ELVESZITHETŐ.
Probléma akkor lép fel, ha ez a kettős kötődés egyoldalú lesz. Hadd említsek egy példát: ha a gyermeket úgy nevelik, hogy a szeretet van „túlsúlyban”, a későbbiekben nem fogja tudni, hol a határ, nincs számára kockázat és korlát. Elkényeztetett lesz, környezetét, – kikerülve a családból -, ridegnek fogja érezni. Ha a félelem kerül első helyre, szorongó, bizonytalan és befelé forduló lesz.
Isten pedagógia-rendszerében ez a kettő egymás mellett haladva irányította és vezette népét. Az első emberpár, az Édenkertből való száműzetésekor rádöbbent arra, mit jelent „elveszíteni” Isten szeretetét, azonban Krisztusban láthatjuk, hogy mit jelent megnyerni azt (János 3,16).
Istenfélelem és szeretet az a kettős kötődés az ember életében, melyek által reménységünk lehet afelől, hogy a Krisztus által megjelölt úton halad életünk.
Benned e kettő hogyan van jelen?
Király Lajos,
Batiz