Kezdőlap / Napi Ige / 2013. december 11.

2013. december 11.

“Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is értök nyavalyájokban.” (Zsolt. 141, 5)

Megfigyeltük-e már azt, hogy mit vált ki az emberekben, ha hibáikkal szembesítik őket? Legtöbben bezárkóznak, magukba roskadnak, duzzognak, vagy épp feleselnek, fenyegetőznek, személyeskednek, hogy: „nekem te ne prédikálj, mert te sem vagy jobb!

A feddésre, dorgálásra a legtöbb ember úgy reagál, mint a sündisznó: ha a maguk igazát veszélyben érzik, a maguk tekintélyét alacsonyodni látják, összehúzódnak, és szúrnak a tüskéikkel. Nem figyelnek az intésre, hanem reflexszerűen visszatámadnak.

A hívő ember nem ilyen. A hívő ember, az ige szerint szívesen fogadja az igaz dorgálást. A figyelmeztetésben nem veszélyt, nem személyes támadást érez, hanem gondviselést, és törődést. Érzi, hogy az igaz feddés javára van, nemesedik általa, épp ezért imádkozik azért, aki szembesíti hibáival.

Hol vagyunk mi ettől? Nem inkább az jellemző ránk is, templomjáró emberekre, hogy megkeményítjük magunkat?

Sok emberrel találkoztam, akiket, ha igazán szíven talált egy prédikáció üzenete, mert az tükröt tartott eléjük, amiben észrevehették bűneiket, akkor bosszankodva mentek haza a templomból, azzal a keserű élménnyel, hogy „már megint kiprédikált a pap!”

Sajnos sokszor ez a lelkület jellemzi az Istennel való kapcsolatunkat is. Szeretjük hallani azokat az igéket, amelyek ígéretről szólnak, vagy biztosítanak minket Isten szeretete és gondviselése felől, viszont a parancsolatok között szelektálunk, megkeményítjük szívünket az intés, dorgálás, ítélet igéi előtt. Puhítjuk, finomítgatjuk, forgatjuk a dorgálás szavait, csakhogy ne kelljen szembesülnünk önmagunkkal, mert mindent önmagunkra építettünk, és ha ezt az alapot megingatja valami, akkor félünk, hogy minden összedől.

A keresztyén ember tudja: egyetlen alapra építhet csupán: Jézus Krisztusra. Ha valaki az Ő nevében, az Ő szeretetével int, és dorgál, hálát adok a dorgálásért, és imádkozom érte. Ehhez alázatra, béketűrésre van szükség, és arra, hogy észrevegyem, és tudatosítsam, nem vagyok tökéletes, nem vagyok hibátlan, hanem tanulnom kell. Kérjük Isten Szentlelkét, ezt a lelkületet erősítse bennünk. Ámen!

Pocsveiler István,

Szatmár-Láncos

Szóljon hozzá