Kezdőlap / Napi Ige / 2013. augusztus 24.

2013. augusztus 24.

„Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt űzött vala ki. Ez elmenvén, megjelenté azoknak, akik vele valának és keseregnek és sírnak vala. Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék. Ezután pedig közülök kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala. Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.” (Mk 16,9-13.)

A feltámadás csodája bizonyságtételre buzdítja mindazokat, akik tanúi voltak. Evangélium, örömhír ez, mely nem maradhat válasz nélkül: „Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” (ApCsel 4,20.) Azonban nem mindenki fogadja egyformán. Mint minden, Istennel kapcsolatos dolgot, vannak, akik kételkedéssel, hitetlenkedéssel hallgatják.

Így voltak ezzel Jézus tanítványai is. Noha nekik kellett volna leginkább örülniük, de mégsem tudtak örülni, mert hit helyett hitetlenkedés, reménység helyett reménytelenség volt a szívükben. Olyan megdöbbentő, szomorú, tragikus eseményeket éltek át, amelyek felszínre hozták a kételkedést bennük. De vajon, ha velünk történnek szomorú, tragikus események, mi kerül felszínre: kételkedés, vagy hit?

A tanítványok először Mária Magdaléna ajkáról hallották az örömhírt, majd két másik tanítványtól maguk közül. Egyik esetben sem tudtak hinni. Fölösleges az okokat keresni, tény az, hogy olyanok voltak, mint Tamás: noha nem mondták ki, de csak akkor hittek volna, ha látnak.

Vajon mi hogy állunk ezzel? Járjuk életünk útját keseregve, önmagunkba zárkózva, hitetlenkedve, és nem tudjuk elfogadni az evangélium szavát. Pedig megváltozhatna életünk. Annyiszor szólított már meg az Úr Isten, annyi csodát tett, de mégsem tudunk teljes szívvel hinni. Bárcsak mi is találkoznánk az Úr Jézus Krisztussal. Bárcsak bennünk is ott lehetne az öröm, boldogság, béke. Ott lehet, sőt túl is áradhat mirajtunk, ha megnyitva szívünket, nyitott szívvel, halló füllel, látó szemmel járunk (Mt 131,13-17).

Kürti Tamás,

Aranyosmeggyes-Szatmárgörbed

Szóljon hozzá