Kezdőlap / Napi Ige / 2013. április 28.

2013. április 28.

„Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján.”  Ap. Csel 8, 39

Elolvasni: Ap Csel. 8, 26-40

Kedves testvérem! A könyvnaptárban olvastam egy viccet, melyben felteszik a kérdést, hogy hogyan mennek haza a hívek a templomból, amire a válasz a következő: mintha mise (mi se) történt volna. Egy kimerítő, fáradtságos hét után beülünk a templomba jót pihenni, aztán ahogy jöttünk, úgy megyünk, ugyanazokkal az érzésekkel, ugyanazon ürességgel, tanácstalansággal, életuntsággal, ahogy odamentünk. Vajon mi ennek az oka?!

A mai Ige kapcsán el kell gondolkoznunk azon, hogy miért is megyünk templomba, vagy miért olvassuk a Bibliát? Sokszor csak megszokásból, rutinból. Hiányzik belőlünk az az igazi szomjúság, az az igazi vágyakozás Isten szava után, ami megvolt a történetben szereplő komornyikban. Egy-egy igehirdetés kapcsán, amikor magunkra ismerünk, sokszor kikérjük magunknak: ne szóljon bele a pap az életünkbe, még ha el is rontom azt, semmi köze hozzá, máskor meg felháborodunk, hogy megint ki lettem prédikálva. Van úgy, hogy igazat adunk az ige üzenetének, nagyokat bólintunk rá, de annak üzenetét, tanácsát nem valósítjuk meg gyakorlatilag is az életünkben, ezért marad minden változatlan.

Ma arra kérlek testvérem, hidd el, hogy Isten ismer téged, örömeidet és fájdalmaidat, ismeri küzdelmeidet és erőtartalékodat, ezért küldi hozzád segítségül Szentlelkét, aki megszólal az Igében, a lelkiismeretedben, amikor megérzed, hogy itt rólad van szó, de küldi a Fülöpöket lelkipásztorod, vagy egy-egy hívő ember képviseletében, akik segítenek neked eligazodni azokban az élethelyzetekben, amiket nem értesz. A kérdés már csak az, hogy mit teszel a Lélekkel, vagy a hozzád érkező Fülöpökkel? Pál apostol azt mondja, hogy a Lelket meg lehet oltani, mint Isten küldötte, egyik Fülöpje sokszor tapasztalom, hogy el lehet bennünket zavarni, hogy ne kellemetlenkedjünk. A komornyik szívesen fogadta a Lélek és Fülöp mellé szegődését és kész volt engedelmeskedni a meghallgatott Igének, azzal, hogy meg is keresztelkedett. Így volt lehetséges, hogy kicserélődött életérzése, elmúlt fáradtsága, elszállt minden gondja, nem készítették ki az út viszontagságai, mert az Igén keresztül átjárta szívét Isten szeretete, és ez örömmel töltötte el.

Kedves szülő! Gondolj arra, milyen érzés volt hallani, amikor a gyermeked azt mondta: szeretlek. Kedves ifjú testvérem emlékezz vissza az érzésre, mikor kedvesed először mondta ki: szeretlek. Ugye, hogy örültél? Kívánom, hogy ma és mindig ilyen gyermeki, szülői, szerelmes füllel hallgasd az Igét, melyben Isten neked is azt mondja: SZERETLEK! Legnagyobb bizonyítékát Jézus Krisztusban mutatta meg, erről olvasott a komornyik is, és legyen annyi bizalmad Atyádban, hogy Jézussal együtt mindent megad, amire szükséged van. Folytasd hát életutad azzal az örömmel, amivel továbbment a komornyik. Legyen ma közös imádságunk 152. dicséretünk 5. verse: „Csak ez nékünk vigasságunk, Felséges Isten! Hogy lakozik a te neved közöttünk, dicsértetel tőlünk, Felséges Atya Isten!” Ámen.

Nagy Róbert,

Apa

Szóljon hozzá