Kezdőlap / Napi Ige / 2013. április 15.

2013. április 15.

Az imádság következményei

„És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyûltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.” (ApCsel 4,31)

Sok imádsággal az a baj, hogy erőtelen, következmény nélküli, éppen ezért úgy érezzük, mintha porba hullt volna. Vajon nem azért van ez, mert úgy gondoljuk, hogy az ima egy automata, amit ha megnyomunk szükség idején, segíteni fog nekünk? Lám az apostolok nemcsak baj esetén nyomták meg a vészcsengőt, hanem egyszerűen a kapcsolatot keresték Főnökükkel, aki nemcsak elküldte őket a szolgálatra, hanem erőt is adott annak elvégzésére.

Megmozdult még a hely is. Nem biztos, hogy egy földrengésre kell nekünk ennél a versnél gondolni. Sokkal inkább üzeni ez azt, hogy a tenni tudó ember imádságát cselekedetek követik. Őrizkedjünk attól, hogy az összekulcsolt kéz csak látszatkeresztyénséghez vezessen! A környezetünkre lehetünk hatással imádságos életünkkel. Böjte Csaba szokta mondani azt, hogy kezdj el jót cselekedni és láthatod, sokan csatlakoznak hozzád. A hely is meg fog mozdulni.

Beteltek Szentlélekkel. Itt most a telitettségre szeretném tenni a hangsúlyt. Az imádságos ember szívében az Úr teljes hatalmat igényel. Nem lehet félig-meddig, ímmel-ámmal, félgőzzel az Urat követni, mert aki félig az Úré, félig az Ördögé, az teljesen a Sátáné.

Bátran szólták Isten Igéjét. Nem újdonság az, ha a krisztuskövető valamilyen közösségben elkezd beszélni a benne élő reménységről, kinevetik, hátratételt szenved, lenézik. Azt, aki Istennel kapcsolatban van, nem bátortalanítja el, hanem szívvel elhiszi, szájával megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr.  Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Szóljon hozzá