2012. november 20.

„Mentsd meg, Uram lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől” (Zsolt. 120, 2)

A szívnek teljességéből szól a száj, tanítja Jézus Krisztus, kifejezésre juttatva, hogy a beszéded elárulja, hogy milyen indulatok uralkodnak benned, szomorúság vagy öröm, szeretet vagy gyűlölet.

I.

Igénk hazug ajakról beszél. Nem hazug beszédről van szó csupán, hanem hazug ajakról, vagyis olyan személyiségről, aki lépten-nyomon hazudik, aki hazugságra építi az életét, aki hazugsággal rágalmaz másokat.

Aki igazságot szól, annak szívében is igazság van. az Igazság maga Krisztus. Jézus viszont a Sátánt a hazugság atyjának nevezi. A hazug ajak mögött gonosz indulatok lappanganak tehát.

II.

A csalárd nyelv az eredeti héber szövegben jelent laza, fegyelmezetlen, álnok, áruló nyelvet is. A hívő ember kell tudjon uralkodni a beszédén is. mielőtt szólsz, gondold meg, hogy mit mondasz, vagy hogy egyáltalán szólalj e meg. Milyen sokszor beleesünk a felelőtlen beszéd bűnébe! Beszéded semmiképpen ne legyen csaló, álnok beszéd. Milyen sokszor mosolygunk a másik ember szemébe, a háta mögött, pedig pocskondiázzuk. Krisztus urunk sohasem tett ilyet, mindig mindenkinek a szemébe nézve szólt igazat, még ha ezzel ellenségei táborát is gyarapította. Beszéded ne legyen képmutató, szólj őszintén és egyenesen.

III.

A zsoltáros azt kéri, hogy Isten mindezektől mentse meg. Ezt érthetjük úgy, hogy a hazug, álnok embertől mentsen meg Isten. ne legyen az ilyenekkel közösséged! De értsd úgy is, hogy ezen bűnök elkövetésétől is mentsen Isten, vagyis „A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.” Ámen!

Máthé Róbert,

Vetés

Vélemény, hozzászólás?