Kezdőlap / Napi Ige / 2012. november 14.

2012. november 14.

Lk. 7,18-35

’’És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván,

Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk?’’ (Lk. 7,18-19)

A kételkedés Krisztus isteni hatalmával szemben, nem csak a mi társadalmunkat jellemzi. A történelem folyamán számos gondolkodó, tudós, diktátor fogalmazta meg kételyeit az Istenfiúsággal kapcsolatban. S valahol szívünk mélyén, amikor elönt minket is a hitbeni gyengeség, tanácstalanság és reménytelenség mi is feltesszük a kérdést: vajon tényleg Isten fia jött el közénk kétezer esztendővel ezelőtt?

Máté evangéliuma is leírja a fennt emlitett igeszakasz cselekményfonalát. Innen (Mt. 11,2) tudjuk meg, hogy Keresztelő János fogságban van. Elesett helyzetben, rabláncon és egyáltalán nem kecsegtető helyzetben. Belülről, a lelke legmélyéről fogalmazódik meg az imádság-kérdés: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk?. Mert minden ilyen fálydalmas pillanat felszakítja lelkünkből Istenünk irányába a kérdésünket: Meg tudsz segíteni engem Istenem ?. Várhatom tőled, hogy sorsom jóra fordul ? Csodát tudsz tenni, isteni erőddel ?

Keresztelő János két tanítványt küld Jézushoz. Nem véletlen ez, hiszen a hiteles tanuvallomáshoz mindég két tanu kell. Egy tanuvallomás nem elégséges a bizonyitási eljárásban. Sokszor látunk olyan családot, ahhol az édesanya kézenfogva hozza gyermekét a templomba, foglalkozik gyermeke hitével, foglalkozik lelki javainak fejlesztésével. De, azt is sokszor tapasztaljuk, hogy az ilyen gyermek nem minden esetben követi százszázalákosan a református anyaszentegyház tanitását. Mennyivel jobb lenne a helyzet, ha gyermekeinknek, ott ahol lehetséges két hiteles tanu, anya és apa együtt tudná elmondani Jézus csodáit, tanitását, szolgálatát. Mert a bizonyitás hitelessége rajtunk mulik.

Kiss József

Pálfalva

Szóljon hozzá