Olvassuk: Mt. 7, 7-14
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal;”
(12. vers)
Megannyi cselekvés vár ránk ma is. Hatunk majd egymásra beszéddel, tekintetekkel, tettekkel és este majd lemérhetjük, hogy sikerült-e eleget tenni a mai krisztusi kijelentésnek. Arra kell vigyáznunk nagyon, hogy a cselekvés pillanatában figyeljünk befelé. Amit mondani akarok a másik embernek, azt én szívesen hallanám? A pillantás, amelyet látnak, nekem örömet okozna? A tett, amit végrehajtani igyekszem, nekem hasznomra, segítségemre válna? Ha csak kifelé nézünk, és azt mérlegeljük, mennyi bántást, rosszat, kellemetlent kellet vagy kell másoktól elviselnünk, s elkezdenénk visszaadni, hamar pokollá válna világunk.
Mi lett volna, vagy mi lenne, ha Jézus mindenkinek azt adta volna vagy adná vissza, amit kapott? Hála legyen neki, hogy nem ilyen, s tőlünk is elvárja, hogy hozzá hasonlók legyünk.
Jézus ma is a sor végéről előre állít, a kényelmes, szemlélődő pozíció helyett, ránk bízza a kezdés felelősségét. Mit vársz el a felebaráttól? Mit szeretnél kapni a társtól, a gyermektől, a testvértől, a baráttól? Mindazt, amire gondoltál, kezd el cselekedni velük és közöttük.
Legyen ez is egy olyan nap, amelyen sokan tudunk elő-szeretettel cselekedni, hogy este Istent dicsőítsük a viszont-szeretőkért. Ámen.
Simon Attila,
Tamásváralja