Mt 7, 1-6
“Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítéletettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”
Nézd már, hogy néz ki! Így eljönni Isten házába! Nem tudott rendesen felöltözni? Nem volt egy normális öltönye, fehér inge, nyakkendője. Hogy lehet így elindulni? Te, ahogy ez az ember kinéz, ez biztos csak rossz ember lehet. Ilyet… hallatlan. Ugye mennyire ismerősek számunkra ezek s az ezekhez hasonló kijelentések? Mi, emberek hajlamosak vagyunk ítélgetni egymást. Sokszor nem is ismerjük azt, akiről véleményt formálunk, nem látunk bele lelki világába, nem ismerjük azt, hogy hogyan is vélekedik Istenről, hitről, egyházról, s mégis önkényesen bíráskodunk, ítélgetünk és pálcát törünk egymás felett.
Ne ítéljetek! Mondja Jézus Krisztus. Nem a ti feladatotok a jó és a rossz eldöntése, nem a ti hatáskörötök az ítélgetés. A 7-ik rész eme első 6 verse két nagyon fontos dolgra hívja fel a keresztyén ember figyelmét.
- Az ítélgetés nem a mi dolgunk. Az ítélet Istené. Isten az aki ezt megteheti, és meg is teszi, nekünk a feladatunk, Isten parancsolatainak a megtartása és cselekvése. Minden ami azon felül van, az Istenre tartozik.
- Bűnbánat és alázat. Kivetni a szálkát, megbánni a bűneimet, és helyes önismeretre jutni.
Összegzésképpen: Jézus figyelmezteti követőit, hogy kerüljék mások elítélését, ítélgetését (“Ne ítéljetek!”). Ez Isten előjoga az ítélet napján. A mód, ahogy az emberek másokhoz viszonyulnak ebben a dologban fogja meghatározni azt, ahogyan majd maga Isten fog bánni velük (1-2. v.). Ez azonban nem érvényteleníti a közösségen belüli rendreutasítás gyakorlatát, azaz egyfajta rendnek kell uralkodni a gyülekezetekben a közösségi és magánéletünkben (ld. 18,15-18), de az ilyet mindig a saját hibáink és helyes önismeretünk tudatában kell tenni (3-5. v.). Szintén nem helyezi hatályon kívül az ítélőképességet és megfontoltságot, amikor ellenséges kívülállókkal vagy akár hitehagyottakkal és bűnbánat nélküli keresztyénekkel van dolgunk (6. v). Ami szent, ami az Istentől van, ami drága arra vigyázni kell!
Ámen.
Elek Arnold,
Szatmár-Láncos