Kezdőlap / Napi Ige / 2012 január 19.

2012 január 19.

„Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát: és ezek mind megadatnak néktek.” Mt 6,33

Bármilyen hírcsatornát kapcsolunk is be, rengeteg negatív hírt hallunk országunk jelenlegi helyzetéről. Aggódni kezdünk: vajon mi lesz? Hova fog jutni így országunk, s mi magunk is? S mivel ez nemcsak engem, hanem gyermekimet, szeretteimet is érinti, magától értetődőnek véljük azt, hogy aggódni kell. Valóban azt kell tegyük? A mára kijelölt Igeszakaszból az derül ki, hogy fölösleges dolog. De eme biztatás ellenére nekünk mégis „jól esik” aggódni. Miért teszünk így?

Ha egyetlen okot kellene megnevezzek, akkor az a bizalmatlanság lenne. Nem tudunk bízni! Nem bízunk vezetőinkben, de sajnos az Istenben sem. Ne aggodalmaskodj, olvassuk, mert Istennek mindenre gondja van. De ha ezt a kijelentést a világunkban eluralkodó jelenlegi helyzettel összehasonlítjuk, akkor abból pont az derül, ki hogy Isten gondviselése mintha késne. Az egyik házi-bibliaórán egyszer erről beszélgettünk és valaki így fogalmazta ezt meg: a gyermek nem aggódik egész nap, vajon ott lesz-e a házuk, amikor hazamegy az iskolából, vagy szülei készítenek-e neki vacsorát, ha hazaérkezik. A gyermekek nem aggódnak ezek miatt, mert bíznak szüleikben. Ugyanígy, mint keresztyéneknek bíznunk kell mennyei Atyánkban, hogy megadja nekünk, ami a legjobb, és amire a legnagyobb szűkségünk van. Soha nem hagyott cserbe, s amikor aggódtam, és már a kezeimet is törtem abban a lelki állapotban, akkor szégyenített meg mindig különböző formában, s jöttem rá arra, hogy gondja van reánk – mondta ő.

Ne aggodalmaskodj! – hangzik a felhívás. De ez nem azt jelenti, hogy tétlenül várjuk a csodát. Azt írja az Ige, hogy keressük Istennek az országát, mert aki megtalálja azt, annak minden megadatik. Milyen sokan rossz helyen keresgélnek, és soha nem azt kapják, amit szeretnének. De aki Jézussal együtt él, az mindig azt kapja, amire számít, vagy amit szíve kíván. Nem kell aggódnia a holnap felől, mert lesz Valaki, aki azokat az aggodalmakat megszünteti.

Számomra ennek az Igének a tanulsága most az, hogy a hétnek két olyan napja van, ami miatt sohasem kell aggódjak. Az egyik ilyen nap a tegnap; minden fájdalmával, gyötrelmével, hibáival és tévedéseivel örökre elmúlt, és többé nem hozhatom vissza. Az enyém volt, és most már Istené. A másik nap, ami felől nem kell aggódnom, az a holnap: minden lehetőségével, küzdelmével, terhével, veszélyeivel, nagy ígéreteivel. A nap majd fölkel ragyogva, vagy a felhők álarca mögött, de fölkel. A holnap az enyém lesz. Ezért csak a hét egy napja maradt nekem, a ma. Bárki megharcolhatja a mai nap harcait. Ezért azt hiszem, vállalom, és miközben tuvább futok pályámon és végzem kijelölt feladatomat ezen az egy napon, a mindenható Isten gondoskodik a tegnapról és a holnapról. Ámen (K.M.)

 

Szóljon hozzá