Jó nékünk itt lenni
„És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé õket magokban egy magas hegyre. És elváltozék elõttök, és az õ orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség. És ímé megjelenék õ nékik Mózes és Illés, akik beszélnek vala õ vele. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.” Máté 17,1-4
Olvasandó: Máté 17,1-4
Csodálatos nyári délutánon érkeztünk fel a hegycsúcs tetejére. A csoport tagjai fáradtan rogytak össze a reggeltől tartó gyaloglás és kapaszkodás fáradalmai után. A nyakunk annyira elzsibbadt az egész nap tartó fölnézéstől, hogy megérkezve a „libáni Csudálóra” egy ideig a földet bámultuk. Aztán lassan kezdünk körbe nézni azzal a csodálattal, mint aki ájulásából ébred, s furcsán néz a körülötte állókra. Mesebeli látvány tárult a szemünk elé. Ilyen érzés csak néha keríti hatalmába az embert élete során. Valaki, több órás nézelődés után azt mondta: „Ne menjünk vissza a táborba, jó nékünk itt lenni”.
Mennyivel boldogabban mondhatta ezeket a szavakat Péter, amikor szemtanúja volt, nemcsak Jézus dicsőségének, de láthatta Illést és Mózest is. Tudjuk, hogy Illés nem halt meg, hanem tüzes szekérrel ragadtatott Istenhez. Mózes azonban elhunyt, s a Júdás levelében arról olvasunk, hogy Mihály arkangyal és a Sátán vitatkozik Mózes teste fölött. Jézus szoros kapcsolatban van törvénnyel (Mózes), a prófétákkal (Illés), az Atyával és a tanítványokkal.
Kálvin ehhez a részhez fűződő magyarázatában azt írja, hogy Jézus arra kívánja tanítani övéit, hogy ő önként vállalta a kereszthalált, ugyanis fönt maradhatott volna a dicsőülés hegyén, vagy visszatérhetett volna a mennybe a két ószövetségi személlyel. Ő azonban érted és értem vállalta a szenvedést, az itt-maradást. Korábban a mennyei dicsőséget, most pedig a megdicsőülés hegyét hagyta ott. Milyen jó, hogy nem hallgatott Péterre, az emberre, hanem gondolt rád és rám.
Az ember, ha jó helyzetbe kerül, szeretné konzerválni azt. Jézus azonban azt akarja, hogy néked legyen „jó”. Itt, a földön és később a mennyben.
Ámen!
Király Lajos,
Batiz