“A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak és a ti füleitek, hogy
hallanak”(Máté 13: 16)
Értelmezési epizód a magvető példázata és annak magyarázata között.
A tanítványok megkérdezik Jézust, miért beszél a népnek
példázatokban. A népről Jézusnak az a véleménye, hogy beteljesedett
rajta Ésaiás jóslata:”…látván nem látnak, és hallván nem hallanak,
sem nem értenek” (13. vers).
A tanítványok felé ennek az ellenkezőjét jelenti ki, ami nem azt
jelenti, hogy az egész tanítványi közösséget a nép felé emeli, egészen
biztos, a tizenkettő között is vannak olyanok, akik nem látnak tisztán
mindent, ahogy a nép közül sem mindenki “vak” és “süket” Isten
kijelentésének meglátására és meghallására, bármelyik csoportosulásból
“boldog” lehet az az ember, aki elfogadja Isten kijelentéseit, nem
kételkedik benne, nem lát benne sem értelmetlenséget, sem
lehetetlenséget. Igaznak tartja azt, mert Isten vagy Jézus mondotta,
bekövetkezendőnek ismeri el, mert Isten szava.
Isten szava teremtő hatalom. Mindig újjá akar formálni, mindig
átalakítani képes. ” A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje
által”- vallja Pál apostol. Isten gondoskodik arról, hogy értsük is,
amit olvasunk vagy hallunk-lásd Péter odaszegődését a szerecsenországi
komornyik mellé.
Maga az Isten nyitja meg füledet, hogy hited lehessen, hogy “látó”
ember tudj lenni. Észre kell venni mindenben Isten kezének munkáját,
azokban az eseményekben is, amelyek emberileg logikátlanok,
értelmetlenek vagy, amelyek ellene mondanak a te akaratodnak.
Amennyiben azonos hullámhosszon vagy Istennel, felismered, mit üzen
naponta neked. Csakis engedelmességgel lehetsz boldog, mondhatod el
önmagadról, hogy hallom, értem, hiszem Isten üzenetét, ugyanakkor
látom is, hogy mit kell tennem. Adja Isten, hogy így legyen. Ámen.
Fodor Lajos
Halmi