2012. augusztus 31.

Ezékiel egy nagyon fontos intést hall a az elkövetkezendokre nézve. Prófétai hivatásában ez egy mérföldkő. az Úr beavatja Ezékielt, hogy mit vár el, a nép tagjainak megintése, jó utra téritése, megoltalmazása szempontjából. A hitetleneket jó utra kell tériteni, felhívni a figyelmüket a rosszra. Ez az örálló feladata, a prófétáé, aki Izráel házát kell gondozza, figyelmeztesse. Az intés mindig el kell hangozzon. A próféta nem teheti meg azt, hogy szemet húny a gondok,  az Istentől való eltérések fölött. Fel kell emelje a szavát, mert felelőséggel tartozik a rá bízottak iránt, Isten felé. Ha nem teszi meg, Isten szemében már ő is bünös. Mi ezt sokszor másképp gondoljuk. Sokan úgy gondolják, hogy semmilyen felelösségük sincs mások hitetlensége, bünei miatt. Mindenki rendezze magát, éljen ahogy tud – mi közöm hozzá – ez a jelszó. Vagy ha észre is vesszük a rosszat, nem emeljük fel szavunkat ellene mert félünk kimondani. Félünk a másik embertöl. Lehet, hogy még közel is áll hozzád. Vagy nem akarom megbántani, nem tudom, hogy mondjam, a békesség kedvéért nem szólok, vagy arra gondolok, hogy nekem is van sok hibám, miért hánytorgassam a másét. Pedig nincs ez így jól teljesen. Nem tehetem meg, hogy ne figyelmeztessek valakit, ha vesztébe rohan, ha úgy él, amivel rombolja magát vagy környezetét. Ha pedig nem használ a jó szó, a próféta bár nem ért célt, de a kötelességét is megtette. A teljes felelösség áthárul a bünösre.
Próbáljunk meg szeretettel odafigyelni egymásra s ne csak a jót megemliteni mindig hanem a rosszat is ha kell, ha szükséges.
Ámen
Balla Gábor
Nagykolcs

 

 

Vélemény, hozzászólás?