2012. augusztus 30.

“És cselekszem, hogy elborzadjanak miattad a sok népek, s királyaik rémüljenek el rémüléssel miattad, mikor villogtatom fegyveremet előttök, s remegni fognak  minden szempillantásban, ki ki az ő életéért, zuhanásod napján”(Ezékiel 32: 10).

Utoljára szól a próféta Egyiptom pusztulásáról, ez lesz a teljes vég és megsemmisülés. Látva ezt a halált, pusztulást, koporsóba szállást, a mellette lévő népek, akik kisebbek és gyengébbek, mint a hatalmas Egyiptom, nemcsak elgondolkoznak Isten hatalmán, menteni akarják életüket, mert nem akarnak a nagy birodalom sorsára jutni.
A rossz példa sohasem követendő, sőt figyelmeztető jel: ne légy olyan, mint az az ember, ne kövesd az ő útját, mert hasonló lesz a sorsod, mint az, akinek az élete elindult a lejtőn lefelé. Hangzik a figyelmeztetés szülők, lelkipásztorok, tanítók és tanárok részéről, sőt azt is megkérdezzük egy az egyben: te is úgy akarsz járni, mint a barátod? A rossz példa is lehet jó tanítómester.
Jézus is használja ezt a módszert tanításában. A gazdag ifjútól hiába kérte, hogy adja el minden vagyonát, ossza szét a szegényeknek, azt is felajánlotta neki, hogy legyen az ő tanítványa, de kérése nem járt eredménnyel, ezt látva nem csoda, ha kijelenti, hogy az ilyen lelkületű emberek nem örökölhetik az Isten országát, mert nem tudnak lemondani arról, ami életük alappillére, nem tudnak  pillért váltani, szeretnék, de áldozat nélkül. Ebben  a példázatban kimondatlanul is ott van a kérés: Ne legyünk ilyenek.
Máskor pedig a Szentírásban jó és a rossz együttes felmutatása jelentkezik, de mindig úgy, hogy a jónak a követésére buzdít. Olvassuk együtt az I.zsoltárt néhány versét: “Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül…,olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el, és minden munkájában jó szerencsés lészen. Nem úgy a gonoszok, hanem,mint a polyva, amit szétszór a szél…, Mert tudja az Úr az igazak útját, a gonoszok útja pedig elvész”.
A másik embernek, a te felebarátodnak a romlása, halódása ne csak megrettentsen, szólj neki, figyelmeztesd, hogy helytelen úton jár. Ez már feladat, keresztyéni kötelesség. Teljesítsd! Ámen.
Fodor Lajos
Halmi

 

Vélemény, hozzászólás?