2012. augusztus 16.

„Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy erős kézzel és kinyújtott karral és kiontott búsulással uralkodom rajtatok.” Ez 20,33

Olvasandó: Ez 20,32-44

Büntetés és kegyelem, ítélet és megbocsátás, vessző és frigy kettős gondolata jelenik meg a mai napra kirendelt igeszakaszban. Azonban egy szóban is meg lehet fogalmazni a mondanivalót: szeretet. Nem az a féle szeretet, amelyet nap mint nap puffogtatunk, ami már megüresedett, olyan, mint az íztelenné vált só, amelyet már sokan az útfélre löknek. Ez az a szeretet, amelyre Istenünk akar újra megtanítani minket.

Induljunk csak ki magunkból. Megcsal, akit a legjobban szeretek. Becsap, átvág, akiért oly sok mindent feláldoztam, akiért én mindent megtennék, akiért az életemet is odaadnám. De megcsal. Más kell neki, nem én. Nem tudja, nem érzi, nem is akar tudomást venni róla, hogy nekem ez mennyire fáj, hogy mennyire megbántott, egyszerűen azt sem tudja, nekem mi a jó vagy mi a rossz. És elhagy, és az újonnan választott Másik oldalán látom, talán kaján vigyorral még rám is néznek. De ha valami kell neki, ha valamiben megszorul, még mindig hozzám fut. Nagyon leegyszerűsítve, nagyon emberközelbe hozva ez a kapcsolat jellemezte Izráel és az Úr viszonyát.

És amikor mi emberek már nem vagyunk képesek a megbocsátásra, amikor mi erős kezünket és kinyújtott karunkat, búsulásunkat kiontva fegyverért nyúlunk, és lekaszaboljuk, agyonverjük a másik embert, Istenünk utat mutat. Hisz Ő az erős kézzel, a kinyújtott karral, a kiontott búsulással új jövőt szerez. Átvisz a vessző alatt, és visszahoz a frigy kötelékébe. Újrakezd mindent, amit mi elrontottunk. Megbocsát. Szeret.

Erős kéz. Kinyújtott kar. Érted és értem vitt kereszt.

Varga Botond,

Szatmár-Németi

 

Vélemény, hozzászólás?