Akkor látván Júdás, a ki õt elárulá, hogy elítélték õt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a fõpapoknak és a véneknek, Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. Õ pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
Máté 27, 3-5
Júdást megvezették, rávették, becsapták. Jó pénzért elárulta Jézust, de a pénz égette a zsebét és visszavitte. Bevallja bűnét, de rossz helyen. Ott, ahol nem érdekel ez senkit. A tékozló fiú is a disznók vajújánál jön rá a nagy bűnére, de ő legalább elindul az Atya felé, aki őt visszafogadja. Júdás nem az Atya felé indul el, hanem még mélyebbre süllyed, öngyilkos lesz. Nem megoldás ez semmire, de az, aki ilyen mélyre ereszkedik, csak ezt a “lehetőséget” látja.
Börtönmisszióba járok egy ideje és a rabok az utóbbi időben így köszönnek nekem: Isten hozta a tiszteletes urat a gödörben! Ott az alázatos emberek elindultak felfelé a lejtőn, de kinn azok, akik még nem érzik a bűn égető erejét, csak a csábítás szépségét látják és nem is tudják, hogy sokkal mélyebb gödörben vannak ők kinn, mint a rabok benn.
Mi közünk van nekünk Júdáshoz? Hiszen mi nem is vagyunk olyan bűnösök, főleg nem mocskos árulók. Nem?… Anélkül, hogy mosnám a szerecsent, bizonyára Júdásnak is szüksége volt az anyagiakra. Mi a jobb megélhetés kedvéért hányszor tértünk le a jézusi útról? Ez is árulás. Hányszor keverednek ma is fiataljaink olyan társaságba, ahol becsapják és kihasználják őket és a válaszolnak úgy a bajkeverők, ahogy Júdásnak is válaszolnak: “Mi közünk hozzá?”
Jézusnak van köze hozzád. Őt érdekled. Bűnbánati hét van, indulj el a Golgota felé, hogy eljuss a bűnbocsánatig és a tiszta, boldog életre!
Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd