Kezdőlap / Napi Ige / 2011. szeptember 16.

2011. szeptember 16.

Olvasandó János 20:1-10 versei

“Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz és lát és hisz vala”

(János 20: 8.)

A húsvéti sírhoz mindenki viszi a maga természetét és temperamentumát. Mária Magdaléna asszonyi fájdalmát és kegyeletét. Ő annyit lát, hogy a “kő elvétetett a sírról”. Simon Péter és János a Krisztushoz való ragaszkodását, szeretetét, megbecsülését. Ezért kezdenek el hirtelen  mindketten futni a sír felé, amikor csak annyit hallanak, hogy az Úr nincs a sírban. Nem várnak rá magyarázatot, nem tétováznak, nem kérdeznek vissza, nem faggatóznak, el kezdenek futni a sír felé. Valóságos versenyfutás alakul ki a két tanítvány között, János szilajabb ebben a versenyben, mint társa. Amikor János odaér a sírhoz, megtorpan, nem mer bemenni a sírba, csak kívülről szemlélődik. Péter viszont bemegy, mindketten ugyanazt látják: példás rendet hagyott maga után a feltámadott, nem sietett, arra is volt ideje, hogy egy helyre tegye temetkezési kellékeit.
János miután bement a sírba és ugyanazt látta, mint Péter, “hisz vala”. A feltámadott Jézus nem azt várja el tőlünk, hogy teljesen vetkőzzünk ki önmagunkból és úgy  higgyünk Benne. Engedi, hogy mindenki a saját maga természete szerint  viszonyuljon a Feltámadotthoz és a feltámadás tényéhez.
Sokunknak nehezebben megy, állandóan a múltat idézzük vissza, keservesen gyötrődünk legközelebbi halott szeretteinkre gondolva…Másoknak talán könnyebb…Túl az érzelmi és értelmi szálakon, higgyünk Benne!

Fodor Lajos,

Halmi

 

Szóljon hozzá