Kezdőlap / Napi Ige / 2011. október 23.

2011. október 23.

“Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (I.Thesszalonika 2: 20)

Olvasandó I.Thesszalonika 2: 17-20

Régi ismerősökkel, rokonokkal találkozni mindig élmény. Felidézzük az együtt eltöltött időt, életünk egy-egy mozzanatát, érdeklődünk egymás hogyléte felől, gyermekeink, unokáink sorsát mesélgetjük, vannak panaszaink, de léteznek örömeink is, ezeket is megosztjuk egymással. Meglepő dolgok is történnek: távol élő szülők köszönik meg gyermekeiknek, hogy évente legalább egyszer meglátogatják őket. Elegendő sok esetben egyszerűen csak meglátni valakit, máris jóleső érzés tölt el bennünket.

Pál és apostoltársai hosszabb ideig nem látogathatták meg a Thesszalonikában élő keresztyéneket, megakadályozta őket a Sátán ebben-írja. Szándékuk volt a  ozzájuk való menetelre, de nem mehettek. Nem a lustaság vagy a halogatás miatt, fontosabb dolgokkal voltak elfoglalva, a többi gyülekezet ügye-baja foglalta le idejüket és energiájukat, egyszerre több irányba kellett figyelniük és ügyelniük.

Mai világunkban arra panaszkodunk, hogy le vagyunk terhelve, munkánkban kénytelenek vagyunk fontossági sorrendet felállítani. A halaszthatatlan ügyeket el kell rendezni, a többiek megoldása várathat még. Egy állandóan tervekkel tele és ügyintézésekkel elfoglalt életet élünk, nem csoda, ha kevés időnk jut egymásra.

És mégis:

-akiket szívünkben hordozunk-akik szívükben hordoznak
-akik hozzánk nőttek ( vagy mi nőttünk fel hozzájuk?)
-akiknek először prédikáltam Krisztusról-akik első alkalommal hallottak
prédikálni
-akikkel együtt élek egy fél életen át-akik velem együtt élnek
-akiket megkereszteltem, konfirmáltam, eskettem
-akiknek szüleit eltemettem
-akik szinte velem együtt lélegeznek
-akik naponta megkérdezik: hogy van?-akiknek visszakérdezhetek…
Ők Krisztusban “a mi dicsőségünk és örömünk”. És viszont?

Fodor Lajos,

Halmi

Szóljon hozzá