2011. november 21.

“Azoknak, a kik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élõ Istenben, a ki bõségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra. Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők.”

(1Tim 6, 17-18)

De szeretnék gazdag lenni! Sokan sóhajtottak már fel így. És most talán sokan azt várnák el a mai igemagyarázatban, hogy szídjam a gazdagokat. Nem teszem! Tudjátok miért? Mert Isten a mai Igében hozzájuk is szól. Nekik üzen. És ez jó, ha Isten valakihez szól…

Nem is olyan rég egy közvéleménykutatást végeztem, amelyben megkérdeztem: Mi a véleményük az egyházról? És bizony érkezett jó kedvvel, bőséggel negatív vélemény is. Az egyik ilyen vélemény az volt: pénzéhes. A papok mindig csak az adakozásról beszélnek. A tiszteletesúr addig jó és addig kedves, ameddig nem beszél pénzről. És a mai Ige megint az adakozásról szól. Nem lehetne ezt a részt kitörölni a Bibliából? Nem, mert ez is része az életnek: ezek a piszkos anyagiak.

Isten szereti a gazdagokat, mert figyelmezteti őket. Nem jó gőgösnek lenni, mert a szemfedélen nincsen zseb és az anyagiakat nem fogják tovább vinni. Egyedűl csak a szeretet az, amit a halál sem győzhet le. Ez megy csak tovább. Erre törekedjünk, hogy jót tegyünk, szívesen adjunk, tékozoljuk a szeretetet.

Egyszer egy szomszédjával sokat törődő, neki enni adó nénikét megkérdeztek, hogy miért ad ő annyi mindent másoknak? A válasz egyszerüen, természetesen ennyi volt: Isten nem mindent nekem adott, CSAK NÁLAM TETTE LE.

A gazdag embereknél nagyon sokmindent tett le Isten, de vajon megtalálja-e minden gazdag a maga Lázárját?

Szeretnék én gazdag lenni??? Mindenesetre nagyon nagy felelőség.

Ámen.

Rácz Ervin,

Erdőd

Vélemény, hozzászólás?