Kezdőlap / Napi Ige / 2011 március 27.

2011 március 27.

„Előálltak a Gileád fiainak nemzetségéből való családfők – Gileád Manassé fiának, Mákirnak a fia volt, József fiai nemzetségeiből – és beszéltek Mózes előtt, meg a vezető emberek előtt, azaz Izráel fiainak a családfői előtt. Ezt mondták: Neked, uram, azt parancsolta az Úr, hogy sorsvetéssel oszd ki ezt a földet örökségül Izráel fiainak. Neked Uram azt is parancsolta az Úr, hogy testvérünknek, Celofhádnak az örökségét a leányainak add. Ha azonban Izráel fiainak másik törzséből való emberhez mennek feleségül, akkor az ő örökségük elkerül a mi atyáink örökségéből, és odakerül annak a törzsnek az örökségéhez, ahová ők kerülnek, és így, a nekünk sorsolt örökség kisebb lesz.”  4Móz. 36, 1-3

Olvasandó 4Móz. 36. fejezet

A fenti igerész jobb megértéséhez tudnunk kell, hogy Isten, már Ábrahámnak azt ígérte, hogy gazdag örökségben fogja részesíteni őt, és utódait. Ez az örökség nem más, mint a tejjel és mézzel folyó Kánaán földje. A honfoglalás után Izráel törzsei ezt a földet kapják örökségül. Józsué osztja el, sorsolás által, mely Isten előtt történik, így a törzseknek jutott rész maga Isten kezéből adatik. Ez az örökség nem csupán a törzseké, hanem, a törzsben lévő nemzetségeké, családoké. A mára kijelölt fejezet arról szól, hogy hogyan küzdenek a Gileád fiainak nemzetségébe tartozó családfők az ellen, hogy örökségük kevesebb legyen, mint amit eredetileg kaptak, ugyanis az Istentől kapott juttatást nem volt szabad megcsonkítani, kisebbíteni.

Örökséget Isten nemcsak Izráel fiainak ígért és adott, hanem nekünk is. A János jelenések könyvének végén azt olvassuk, hogy aki győz, az örökségül bír mindent. Mi ez a minden? Isten ezt is tudtunkra adja: egy olyan ország, az Ő országa, ahol „eltöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel. 21,4) Ez az örökség, az örök élet öröksége, mely Krisztus kereszten végbement áldozata árán lehet a mienk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak ott fog majd létezni. Fénye és sugara a mi mindennapi életünkre is kihat. Kihat akkor, amikor szerető közösségben vagyunk, amikor gyógyulást tapasztalunk, bűnbocsánatot és vigaszt kapunk. A megígért örökség fénye ragyog be amikor imádkozunk, igét olvasunk vagy hallgatunk. Kérdés, hogy mit kezdünk ezzel az örökséggel? Izráel fiai nemzedékről nemzedékre adták át, nagy gondot fordítva arra, hogy kevesebb ne legyen. Ezzel az örökséggel mi is felelősen kell, hogy bánjunk.

Ma, amikor a szülők annyi mindent szeretnének hátrahagyni gyermekeinek, fontos lenne, ha földi javakon túl, hagynának imádságos lelkületet, elültetnék a hit és reménység magvait az utódok szívében, hogy az Istenbe vetett tiszta hit, csonkítás nélkül maradjon meg nemzedékről nemzedékre.

Vigyázz kedves testvérem ne járj úgy, mint a pokolba került gazdag, a bibliai példázatban, akinek csak a hatalmas fájdalmak között ébredt fel lelkiismerete szerettei iránt, de akkor már késő volt, nem tudta figyelmeztetni őket arra, hogy van más örökség is, hogy van kárhozat és üdvösség. Neked kedves olvasó még nem késő, add tovább az örökségként rádbízott drága kincset, hogy üdvözülhess te és a te házad népe. Ámen

Nagy Róbert, Apa

 

Szóljon hozzá