2011. május 22.

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” Zsolt 50,15

Olvasandó: Zsoltárok 50, 1-15

Mindannyian tapasztaltuk már, hogy vannak az életünkben olyan pontok, amiket krízisként vagy válságpontként szoktunk számon tartani. Olyan alkalmak ezek, amikor hirtelen, egyik pillanatról a másikra, vagy egyszer egy folyamat eredményeként minden a feje tetejére áll. Megkérdőjeleződik a jövő, életünk egy területére vagy egészére nézve, és úgy érezzük, inognak, recsegnek, ropognak a dolgaink. A válsághelyzet minden esetben fordulópont is az ember életében, ugyanis ilyenkor eldől, hogy abból az állapotból sikerül-e valamilyen módon megerősödve, vagy legalábbis életképesen kikerülnie az embernek, vagy pedig összeroppan.

Mire figyelmeztet bennünket Isten igéje? Először is arra, hogy Isten mindenható, akié az egész föld. Nagyon szemléletesen beszél erről igénk, hogy még az egyes kis állatkákat, rovarokat is ismeri. Jól tudja, hogy hol mi történik. Számon tart mindent és mindenkit. Rólad is tud! Neki van mondanivalója életed válsághelyzeteire nézve.

Arra biztat, hogy merjünk tőle segítséget kérni, de úgy, hogy a dicsőítés se maradjon el az életünkből. Ha megoldódnak gondjaink, nem annak köszönhető, hogy mi olyan bölcsek vagyunk, vagy, mert olyan jó kapcsolataink vannak, hanem annak, hogy Isten kivezetett a bajból. Ne magunkat, ne környezetünket magasztaljuk hát a kimenekedés után, hanem Istent, aki a szabadítást adta az életünkbe.

Kérj hát Tőle segítséget, Tőle, aki egyedül segíthet az igazi krízishelyzetekben, mert az életünk kilátástalan pontjain, amikor a legközelebb állók sem tudnak okosat mondani, amikor ők sem tudnak minket megtartani, van megoldás, van segítség!

Isten azt kérdezi ma tőlünk, hogy elfogadjuk-e ezt a segítséget? Ámen.

Nagy Róbert, Apa

 

Vélemény, hozzászólás?