Kezdőlap / Napi Ige / 2011 május 21

2011 május 21

“Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.” Zsolt 49, 4

A negyvenkilencedik zsoltár érdekes tanítás a maga nemében, olyan, mintha a prédikátor vagy a példabeszédek szerzője írta volna! Az ima, az áhítatos lélek együtt van a tudományos ismerettel, a tiszta gondolatokkal és mindezt zenei aláfestéssel, elmesélve hozza a hallgatósága tudomására. Istennel való kapcsolata bátorrá és nyugodttá teszi, nem fél sem a gonoszoktól, sem a gazdagok hatalmától. Mindenki tudomására hozza, hogy mivel senki sem válthatja meg a más életét, az igazi hatalom minden látszat ellenére egyedül Istennél van. A tizenegyedik vers szerint a halál előtt mindenki egyenlő, “A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.” Sokan és sokat tesznek a gazdagságért és hírnévért, de teljesen fölöslegesen, mert mindenki “hasonlít a barmokhoz, amelyeket levágnak.” Kemény szavak ezek a gazdagságukra büszke embereknek, a hatalmukban és családi kapcsolataikban bízóknak. Bár ezen a világon vannak követőik, mert tetszetős, ahogyan a világ előtt mutatkoznak, igazából “a halál legelteti őket”. A kemény tanító bizonyságtételek után következik a meggyőződés, amivel Istenhez kötődik a zsoltáros: “Csak Isten válthatja meg ki lelkemet a Seol kezéből, mikor az megragad engem.”(16.vers) A meggazdagodók sokszor okoztak félelmet a környezetükben, hogy a gazdagsággal hatalom is jár, de a szerző erős szavakkal vigasztalja az olvasót, hallgatót:”Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána”(18.vers), sőt az utolsó versek semmi jót nem ígérnek, nincs a halában remény és jövő. A zsoltáros még nem tud Isten megoldásáról Krisztusban, de abban biztos, hogy földi gazdagság és hatalom semmit sem használ. Mi se töltsük a drága életünket annak megszerzésével, főleg, hogy mi már ismerjük a megoldást és a jó hírt Krisztusban!

Somfalvi Edit, Túrterebes

 

Szóljon hozzá