Kezdőlap / Napi Ige / 2011. június 22.

2011. június 22.

„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk” János 1,14a

Nem kívánok most arról írni, illetve abba elmélyülni, hogy mit jelent János evangéliumában a Ige (Logosz) és a test (sarx) közötti kapcsolat és, hogy milyen keleti filozófiával, vallásossággal áll szembe ez a kijelentés. Jól tudjuk, amikor János az Ige testé lételéről szól, akkor Jézus Krisztusról beszél, aki Máriától született és így teljes értékű emberként vitte véghez a mi megváltásunk.

Fontos, hogy lássuk a fenti igében azt az áldozatot, amit Jézus hozott értünk. A görög sarx (test) kifejezés az embert jelenti a maga valóságában, még pedig a maga természetes adottságaival és a bűn kísértésének kitett, annak rabságába került állapotával együtt. Vagyis Jézusnak Isten fiaként ugyanolyan emberi természete volt, mint nekünk. Ő is fázott a hidegben, szüksége volt ételre és italra, szembe kellett nézzen a kísértésekkel és minden egyes pofont, korbácsütést, a szegek okozta sebeket valós fájdalommal élt meg. Ez legnagyobb áldozat, amit értünk valaki hozhatott.

Amikor áldozatkészségről beszélünk, vagy éppen erre hívja fel figyelmünket az ige, esetleg egy igehirdetés vagy egy jó barát, akkor az első dolog, ami eszünkbe jut az a kifogás: nekem is szükségem van pénzre és meg is dolgozok érte, miért adjak hát másnak? Miért siessek mások segítségére, ha tudom, hogy soha sem fogják viszonozni? Nekem is sok dolgom van és senki sem segít, akkor én miért tegyem? Ilyen és hasonló kérdések, kifogások gátolnak sokszor, és még meg is nyugtatjuk magunk, hogy ezek mind jogosak. Azonban a keresztyén értékrend nem az adok, hogy kapok elvén alapszik. Jézus testé lételével, életével és halálával új értékrendet állított az övéi életében. Ehhez ragaszkodjunk és ennek megtartására törekedjünk minden jogosnak tűnő kifogásunk és sérelmünk ellenére. Ámen!

Erdei-Árva István,

Szamoskóród

Szóljon hozzá