„Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám…
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek” (Zsolt. 69, 10.13)
Mi van „szentfazék”? Már megint templomba mész? Így gúnyolódnak a hitetlenek ma azokkal, akik Isten útján járnak. Ezt érezte a zsoltáros is, amikor elhaladt az utcán, összesúgtak a háta mögött, a kocsmából kiszólogattak.
Ennyire nincs új a nap alatt, hiszen ma is tapasztalják fiataljaink a „haverok” csúfolkodását, mert keresztyénnek lenni nem trendi, nem divatos. Ma is lenézik a munkahelyen azt, aki nem bírja elhallgatni a kanyargós káromkodásokat, vagy éppen becsületes próbál maradni. Ma is látszólag pofonokat kap az, akit féltő szeretet emészt az Úr házához.
Amikor Jézus virágvasárnap bevonul Jeruzsálembe és kiűzi a kufárokat a templomból, a tanítványoknak ez a zsoltár jut az eszükbe. Jézus nem a világ mércéje után ment, hanem ragaszkodott ahhoz, hogy a templomot imádságra használják. Éppen ezért voltak irigyek rá az akkori kor vezetői. Vajon feljebbvaló-e a szolga az ő Uránál?
Pünkösd napján Péteréket is kigúnyolták: „Édes bortól részegedtek meg!”- mondták azok, akik nem tudták hova tenni a pünkösdi csodát. A szolgák, a tanítványok ebben is követték Jézust.
Miért támadják szóval, sokszor tettel is a krisztusiakat? Mert MÁSOK! Valaki egyszer ezt mondta ismerősének: “Gyűlöllek öreg, mert ha veled vagyok, mindig ráébredek, ki vagyok én valójában. Ha veled vagyok, ráébresztesz arra, hogy ki vagyok én valójában.” Ez szúrja a világ szemét, ez a világosság, de ne felejtsd el Jézus szavát: “Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek!” (Mt 5, 11-12) Ámen!
Rácz Ervin,
Erdőd