Kezdőlap / Napi Ige / 2011. január 23.

2011. január 23.

„Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nekik: szentek legyetek, mert én az Úr a ti Istenetek szent vagyok.” 3Móz. 19,2

Elolvasni: 3Móz. 19. részt

Mikor a „szent” kifejezést halljuk, azok az átszellemült tekintetű, fejük körül glóriát viselő emberi arcok jelennek meg előttünk, akiket egyes vallások imádnak és dicsőítenek. Ha ezt a képet társítjuk mai alapigénkkel, akkor szomorúan állapítjuk meg, hogy mi ilyenek soha nem leszünk. Fel kell tennünk a kérdést, hogy az igében lévő szent kifejezés ugyanazt jelenti-e, mint amit mi gondolunk vele kapcsolatban?

A fenti igeversben, Isten úgy jelenti ki magát, mintegy mérceként népe számára, hogy Ő szent. Ez azt, jelenti, hogy Ő mindenekfelett álló, minden teremtménnyel összehasonlíthatatlan lény. Ám a szent Úr, szent nép körében akar lakozni. A szent nép mivolt megőrzése csak a törvény előírásának szigorú betartása által lehetséges. Az egész 19. fejezet ezt a követelményt állítja a választott nép elé.

Igen ám, de akkor ki lehet szent, hogyan lehetünk szentek, ha a parancsolatokat nem tudjuk megtartani? Látszatra túl nagy az Isten igénye népével szemben, de Ő hozott is érte akkora áldozatot Jézus Krisztus által, hogy támaszthat ekkora igényeket gyermekeivel szemben. Tudniillik a gyengeségeimmel, hibáimmal, bűneimmel nem magamnak kell elbánnom, nem is volnék rá képes, de Istennek semmi sem lehetetlen. A szent élet nem erőlködés, hanem könyörgés tárgya. A cserép nem tud önmagából edényt formálni, de a fazekas igen. Ígéretünk van arra, hogy aki elhívott meg is cselekszi azt.

Ez nem azt jelenti, hogy nekünk akkor semmi közünk nincs a szent élethez. Ő átformál, de velünk való közös együttműködéssel. Ezért kell komolyan vennünk Isten törvényeit, melyek életünk minden területére kihatnak. Az ember vonatkozásában a szent azt is jelenti, hogy Istennek félretett. Isten azt akarja, hogy életed tedd félre neki, hogy az övé legyen. A testben, az ösztöneinkben, indulatainkban, a vágyainkban, az érzéseinkben, valamint szellemi életünk megnyilvánulásaiban, azaz a gondolkodásunkban, az akaratunkban ott akar lenni Isten, láthatóvá akar válni.

Mit jelent ez gyakorlatban? Egy történettel szeretném érthetőbbé tenni. Egyszer egy misszionárius elmesélte, hogyan lett Ő Isten szolgája. Új élete akkor kezdődött, amikor egy kirándulás alkalmával bement egy olyan templomba, amelyet azelőtt bombatámadás ért. Megdöbbenve látta, milyen pusztítást végzett a bomba, a vele szemben lévő oltárképen is, melyből csak foszlányok maradtak meg. A ráfestett Jézus képből alig maradt ép rész. Azon gondolkodott, hogyan lehetne majd restaurálni. Gondolkodás közben furcsa ötlete támadt: elhatározta, hogy ha Jézus alakját nem is lehet újra felfesteni az oltárképre, majd ő lesz: Jézus hiányzó keze, hogy tudjon simogatni, hiányzó lába, hogy elvigye az evangélium üzenetét ahol még nem hallották, hiányzó szája, hogy tudjon vigasztalni, hiányzó füle, hogy képes legyen másokat meghallgatni.

Légy te is szent, úgy hogy felvállalod azt a feladatot, amit ez a misszionárius, légy imitatio Christi, azaz Krisztus kiábrázolója ebben a világban, abban a környezetben, ahol élsz. Isten segítsen ebben. Ámen.

Nagy Róbert, apai ref. lp.

Szóljon hozzá