Kezdőlap / Napi Ige / 2011. december 11.

2011. december 11.

„Tehát akik azt mondjátok: ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk, azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. Inkább azt kellene mondanotok: ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.”

Jakab 4, 13-17

Adventi várakozásunkban, a mai Ige, az Istennel való találkozás elkerülhetetlenségére emlékeztet. Sokan szeretnék elkerülni ezt az alkalmat, ezért úgy élnek, hogy nem vesznek tudomást arról, hogy egyszer elmúlik az élet.

Azt szokták mondani, hogy a keresztyének álmodozó emberek, nem állnak mindkét lábukkal a valóság talaján, fellegvárakat építenek egy bizonytalan és láthatatlan örökkévalósággal kapcsolatban. De ki az, aki álmodozik valójában?! „Az élet olyan, mint a lehelet” – fogalmaz az apostol. Nem álmodozó, inkább szörnyen kijózanító szavak ezek. Olyan az élet, mint a pára, mely a víz forrásakor gőzként kicsapódik az edényből, pár pillanatig ott van a levegőben, van alakja, formája, azután egyszerűen elpárolog, mintha soha nem lett volna. Ilyen a mi életünk. Az az igazán realista ember, aki így vélekedik életéről, és az a bölcs realista, aki életébe belekalkulálja a legfőbb tényezőt: Istent.

Jó lenne ezen nekünk is elgondolkodni. Azt gondoljuk, hogy Istennel csak akkor van dolgunk, mikor a templomban vagyunk, mikor ünnepelünk, de a mindennapi munkában és taposómalomban, a rohanásban és érvényesülésben már a magunk urai vagyunk. Ez az az álmodozás, amiből fel akar ébreszteni az Ige szava. Mennyivel könnyebb lenne a naponkénti fáradozás, az ünnepekre való készülődés, eleve az élet, ha mindezt Istennel tennénk. Ő mindehhez adni akarja az Ő erejét és áldását. Amiből kihagyjuk Őt, arról hiába gondoltuk, hogy reális és örök, kiderül, hogy elmúlik, mint az álom. Sokan álmodnak kőszikláról, s később rájönnek, hogy homokra építették egész életüket. Istennel való személyes életközösséget fejez ki ez az Ige. Merj rá számítani, Tőle útmutatást kérni életed minden ügyében!

Ha ezt teszed, felismersz majd egy fontos dolgot: ez a pára élet nemcsak ajándék, nemcsak a nyerészkedésre és önmegvalósításra alkalom, hanem a jócselekedetekre is. Indulj minden reggel azzal a kéréssel: „engedd Uram, hogy valakinek haszna legyen abból, hogy Te az én Uram vagy és én a Te gyermeked lehetek” és akkor a karácsonyi örömszerzés nemcsak néhány napig, hanem egy életen keresztül fog majd tartani. Isten segítsen ebben. Ámen.

Nagy Róbert,

Apa

 

Szóljon hozzá