„Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert, ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra, Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.
Zsidókhoz írt levél: 2, 1-4
Kedves testvéreim!
Antoine De Saint-Exupery, A kis herceg című művében megfogalmazza, hogy: ha nincsen gyökered, elvisz a szél. Az ember érzi ezt, ezért energiája nagy részét arra fordítja, hogy gyökeret keressen múltban és jelenben. A felgyorsult életritmus magával ragad, sodor az élet, olyat teszünk és mondunk, amiről ott, legbelül, érezzük, hogy nem jó, de visz magával a korszellem, a divat, az új szokások halmaza. Valami mégis hiányzik!
József Attila írja versében: „Nagy tüzet kéne gyújtani, hogy melegedjenek az emberek”. A mai Ige, advent II. vasárnapján, ezt a tüzet kínálja nekünk, amikor Isten kijelentett szavával ajándékoz meg, mint olyan gyökérrel, mely védelem a sodortatással szemben. Adventben nem az ajándékok utáni rohanás kellene lefoglalja időnket és erőnket, hanem „még gondosabban kell követnünk azokat az igazságokat, amelyekre magtanítottak bennünket”. Ma el kell gondolkodnunk, hogy az ünnepi előkészületeken kívül, van-e gondunk az Isten szavának befogadására is?! Jelent-e nekünk támaszt a próbáltatások idején, vigasztalást a szomorúságban, útmutatást a kétségek között, erőt a testi-lelki gyengeségben?! Megtartói vagy csak hallgatói, jelen esetben olvasói vagyunk az Igének?
Egyszer egy vallástanár azt mondta diákjainak, hogy aki kimegy a katedrához, annak odaadja a szép és értékes zsebóráját. A tétova diákok nem mertek kimenni, egy fiúcskát kivéve. Az, kinyújtott kézzel odaállt tanára elé, aki odaadta neki a megígért órát. Ezt látva a többiek felhördültek, mondván: ha tudtuk volna, hogy tényleg igaz, akkor mi is mentünk volna, mire a tanár azt felelte: tudtátok, hisz világosan megmondtam.
Isten angyalokon, prófétákon keresztül, végre pedig az Ő Szent Fia által mindent kijelentett, amelyek megtartásunkra és üdvösségünkre szükségesek, kérdés az, hogy hiszel-e ennek a kijelentésnek. Vajon nem vagyunk olyanok, mint azok a kisdiákok, akik előtt ott volt az ajándék, de nem hisztték, hogy övék lehet?
Ha gyökérre van szükséged, ha belső tűzre van szükséged, vedd komolyan a kijelentett Igét, mert megmentésedről szól. Ha valaki nem fogadja be Isten üzenetét, akkor itt, a földi életben megtapasztalja következményeit, mely gyengeségben, reménytelenségben, vigasztalanságban, céltalanságban nyilvánul meg, ez élet után pedig elnyeri az Igében említett büntetést, mely nem más, mint a kárhozat.
Ma szól az Ige számodra is, nincs kibúvó, döntened kell. Elfogadod-e az Isten által számodra is felkínált megmentő kegyelmet, vagy visszaadod, mint felbontatlan ajándék-csomagot?! Egy elgondolkodtató versikével segítenék a döntésben, mely így szól: „Ha bölcsnek neveztek, kövessetek./ Én adhatok mindent, csak kérjetek. / Irgalmam nagy és oly végtelen, / örökké él, ki hisz énbennem.” Ámen.
Nagy Róbert,
apai református lelkipásztor